OctoberAir 
Immár hatodik alkalommal látogattam ki a Sziget-fesztiválra, idén másodjára sajtójegyesként figyelhettem meg a színes kavalkádot (ezúttal is szeretném megköszönni a fesztiválnak a lehetőséget). Úgy döntöttem, hogy a 2018-as szigetélményemből kiragadnám a fesztivál idei jelszavait, amelyekről mindig és minden időpontban fontos beszélni. Ugyanis az idei Sziget az egyenlőséggel foglalkozott, szembement a rasszizmussal és a szeretet jelszavát hirdette minden területen.
Amikor 2009-ben először kilátogattam a Szigetre beleszerettem a multikulturális közegbe. Huszonkét évesen nem igazán barátkoztam akkor még más anyanyelvűekkel, így a Sziget volt az első hely, ahol külföldiekkel elegyedtem beszédbe. Elképesztett a közvetlenség, a szeretet, ami körbevett. Tinédzserként főleg visszahúzódó voltam, de ahogy átléptem a Sziget varázslatos világába, mintha minden megváltozott volna egyetlen csapásra. Beszélgettem franciákkal, hollandokkal, olaszokkal, a világ megnyílt előttem, a gátlások feloldódtak. Talán ez az élmény is vezetett arra, hogy Kanadába, Lengyelországba, majd Angliába költözzek. A Sziget-élménye pezseg bennem, amikor újabb és újabb nemzetiségű emberekkel ismerkedek meg. Azóta számos más nemzetiségű barátom is lett.
A Sziget számomra mindig is az egyenlőséget jelentette, az ítélet-mentességet, ahol senki se szól meg, hogy nézel ki, senkitől se kell félned, ahol elengedheted magad és a korlátaidat. Ez idén sem volt másként. Ebben az évben is találkoztam mindenféle nemzettel, beszélgettem Új-Zélandról jöttekkel, hollandokkal, amerikaiakkal, franciákkal, olaszokkal. Mindenki nyitott volt, érdeklődött, megosztotta, hányadik alkalommal érkezett ide. Újra és újra elképedtem, hogy valakik huszonórákat repültek, hogy itt legyenek, mivel ha beleszeretsz a Sziget-élménybe sosem lehet tőle szabadulni.
Idén nagyon fontosnak tartom, hogy a Sziget üzenetét hangsúlyozzam, ugyanis úgy gondolom, szükségünk van rá. Mindannyian különbözünk, mind a világ más részeiről jöttünk, más nyelveket beszélünk, más dolgokban hiszünk, más a bőrünk színe, más az érdeklődési körünk és az ízlésünk, és bizony más dolgokat tartunk fontosnak. Azonban, hogyha összejövünk, akkor ráébredünk, hogy az erő épp ebben rejlik, ezek a különbséget hoznak minket össze, és közösen megváltoztathatjuk a körülöttünk lévő világot.
Tényleg legyen ez a fontos, helyezzük előtérbe a szeretetet. Éljünk békében a világban, teremtsünk olyan környezetet, ahol senkit sem ítélnek meg a bőre színe, szexuális irányultsága vagy vallása miatt. Védjük a környezetet, legyen fontos a fenntarthatóságot. Mindenkinek tiszteljük az emberi jogait, nem törődve azzal, ki honnan is érkezett.
És azt kell, hogy mondjam, a Szigeten ez nem utópia, úgy érzem, ott megvalósul az előítélet-mentesség, és nagyon szeretném, ha az élet más területén is megvalósulhatna mindez. 2018-ban több mint száz országból érkeztek emberek a Szigetre. Szombaton éppen flag-partyt tartottak a nagyszínpad előtt, amikor odaérkeztem. Mindenki büszkén vitte a szülőhazája zászlóját a bulira, mindenki szívesen beszélt az otthonáról, miközben belevonódott a nemzetközi tömegbe.
Idén még nagyszerű újítás volt a környezetbarát repohár is, amiből egy anti-racism poharat sikerült is szereznem magamnak, amit biztosan kincsként fogok őrizni, és örök emlékként fog szolgálni. Ténylegesen sokkal kevesebb hulladék keletkezett így a Szigeten, és a szépséges poharak vadászata is jó móka volt.
Úgy érzem, ezekre a jelszavakra most különösen hatalmas szükségünk van. Túl sok felesleges gyűlölet vesz minket körül, túl sok előítélet, amelyek méregként szivárognak bele a mindennapjainkba. Jó lenne, ha egy kicsit Sziget lehetne minden nap, jó lenne, ha az emberek így állnának egymáshoz. Legyünk nyitottak mások kultúrájára, vallására, értékeire, és tényleg legyünk mindig és mindenkor kedvesek egymással.
Én pedig ezúton is gratulálok a fesztiválnak, hogy kiállt idén ezen fontos eszmék mellett, remélem, jövőre is velük lehetek, és feloldódhatok újra ebben a színes és vidám tömegben!
