Erunder 
Biztosan sokan sok mindent hallottatok már a Netflix interaktív műsoráról, a Black Mirror Bandersnatch című epizódjáról, de most egy kritikát olvashattok róla.
Mielőtt belevágnánk a sűrűjébe, kezdjük az alapoknál, azaz ejtek néhány szót magáról a Black Mirrorról, illetve a Bandersnatch történetéről. A Black Mirror a népszerű streaming szolgáltatón látható disztópikus sci-fi sorozat-antológia. Ez azt jelenti, hogy a sorozat részei nem, vagy csak nagyon gyenge szálakon kapcsolódnak egymáshoz. Minőségének, újszerű látásmódjának és társadalomkritikai jellegének köszönhetően iszonyatos nagy népszerűségnek örvend, ami abban is megmutatkozik, hogy rengetegen töltötték le illegálisan.
Pontosan ennek a fajta letöltésnek köszönhetjük leginkább, hogy végül megszületett az interaktív műsor. Ugyanis a Black Mirror mellett a szolgáltató sok más egyéb műsorát is előfizetés nélkül, torrent oldalakról letöltve nézték meg az emberek, ami nyilvánvalóan nem tetszett a Netflixnek. Így hát most csináltak egy olyan műsort, amit gyakorlatilag lehetetlen torrent fájllá változtatni, legalábbis teljes egészében biztosan, mert a rengeteg válaszlehetőség miatt gyakorlatilag több száz különböző torrent fájlt kéne ahhoz készíteni, hogy mindegyik lehetőség le legyen fedve. Ezt valószínűleg senki sem fogja bevállalni, így a teljes élményt csak a Netflixen kaphatja meg a néző.
Hogy miért van ez így, már a Bandersnatch történetéből adódik. Egy fiatal programozó srác életét követhetjük nyomon, illetve irányíthatjuk. A főszereplő Stefan Butler egy olyan videójátékot készít, ami az egyik kedvenc interaktív fantasy könyvén alapszik. Így a döntéshozatal lehetősége a történeten belül is jelentős szerephez jut.
A néző igazán kardinális döntéseket, legalábbis eleinte, nem igazán hoz. Nem tűnik túl fontosnak, hogy milyen müzlit reggelizünk, vagy, hogy milyen zenét hallgatunk a buszon, de később ráeszmélhetünk, hogy az életet az ennyire apró döntések is befolyásolják.
Fejet is hajtunk a készítők előtt. Nem kis meló lehetett mindegyik opció leforgatása. A nehéz munka gyümölcse mégis megszületett, és végül meglehetősen ízletes is lett.
A történet egy pontján mind a néző, mind a hős odáig jut, hogy a valóságot is átértékeli. Igaz, a hős ettől nem picit megzakkan, de szerencsés esetben a néző szimplán csak elgondolkozik, hogy van abban az ötletben valami, hogy a döntéseink csupán illúziók. Tény, hogy az öt különböző vég a választásaink miatt alakul úgy, ahogy, de az elkerülhetetlen vég valamilyen úton-módon utolér minket. Ez a vég lehet a halál, a szabadságunk megvonása, vagy a realitásérzékünk teljes elvesztése, csak hogy néhány példát hozzak, de mégis mindegyik egyfajta véget jelent.
Egész pontos kritikát mégis nehéz írni, mivel a nézőn múlik, hogyan jut el az egyik választott véghez, de itt vissza is kanyarodhatunk az illúzió témájához, mert nem teljes szabadságot kap a néző, hanem behatárolt keretek közt dönthet.
Amennyiben csak azokat a részeket nézzük, melyek mindegyik opcióban feltűnnek, mint a látvány, a színészi játék és a hangulat, csak jókat lehet írni a Bandersnatchről. Mindegyik jellemzője hibátlan, plusz az sem utolsó szempont, hogy a Netlfix ezzel megreformálhatta a tévézés és a szórakoztatás világát. Egy tévétörténelmi darabról beszélünk, amit kár lenne kihagyni. Lehetséges, hogy a jövőben jobb interaktív filmek is születnek majd, de az kétségtelen, hogy ez volt az első ilyen igazi film. (A YouTube-on találhatókat nem számítom, mert azok egy másik platformra születtek meg.)
Utolsó gondolatnak csak egy olyan apró spoilert osztanék meg, hogy a készítők egy kis gaget is belecsúsztattak a sztoriba. Amennyiben túl vagyunk egy bizonyos döntéssorozaton, a történet lehetőséget ad arra, hogy a néző is a részévé váljon a történetnek, azáltal, hogy a főhősnek elárulja, hogy ő pusztán egy interaktív film része, és az élete a mi kezünkben van.
Elképesztő, hogy a Bandersnatch egyszerre tud humoros, szórakoztató, félelmetes, elgondolkoztató és feszült dráma is lenni. Csak ajánlani tudom! Mivel a Netflixet egy hónapig ingyenesen is ki lehet próbálni, egész biztos, hogy a megnézésével senki sem veszít semmit.
