Erunder 
A John Wick filmek harmadik része, a John Wick: 3. felvonás – Parabellum alulmúlja az előzőeket, de még így is azt adja, amit elvárunk tőle.
A Parabellum névre hallgató epizód ott veszi fel a fonalat, ahol az előző rész befejeződött. John Wicknek menekülőre kell fognia, mert száműzötté nyilvánítják, amiért azon a helyen nyírta ki a tenyérbemászó olasz csókát, ahol nem lett volna szabad. A világban, ahol a bérgyilkosokat valamilyen céh fogja össze, komoly szabályoknak kell megfelelni. Aki vét a szabályok ellen, annak a következményekkel is számolnia kell. Így kedvenc kutyabarát tömeggyilkosunk kénytelen az őt üldözők hadával megküzdeni.
Ez így leírva egész jól hangzik. A valóság viszont az, hogy ez egy ék egyszerű történetet ad ki. John fut, lő, gyilkol, és felkeresi azokat a régi ismerőseit, akikről a korábbi részekben még csak említés sem volt.
A kalapból előhúzott karaktereken, a nyílegyenes csavartalan történeten kívül még olyan történeti elemek is helyet kaptak a filmben, amitől az egész átesett a B kategóriába.
A történet folyását elősegítő új karaktereknek köszönhetően bepillantást nyerünk ugyan John múltjába, de érezni rajta egy kis ad-hoc szagot. mintha csak fél percet gondolkoztak volna azon, hogy most mi legyen.
Nagyjából ugyanilyen fejfogósan idegesítő a városi lövöldözős csatajelenetekben a hirtelen lovasistálló. Ugye tök természetes ez, hiszen minden belvárosban találni egy hatalmas lovas farmot. Ja, nem, mert ez csak azért kellett, hogy legyen egy király jelenet arról, ahogy John lóról aprítja a jónépet.
A fentebb írt negatívumokon kívül viszont számtalan előnye is van a filmnek. Az egyik, hogy a rendezői munkáért még mindig az a Chad Stahelski volt a felelős, aki az előző részeket is rendezte, és aki leginkább a kaszkadőri munkáiról ismert. A látványos kaszkadőröket igénylő jelenetek bővelkedtek is az olyan elemekben, amiktől leeshet az állunk.
Ugyanígy az is a film előnyére vált, hogy ismét Tylaer Bates-re bízták a zenét, amitől a produkció kapott még egy adag adrenalin löketet. Na nem mintha szüksége lett volna rá, mert azt a gyilkohalmot amit összehoztak a filmben síri csöndben is lehetne nézni és még akkor is izgi lenne.
Végül, de nem utolsó sorban, ott van még egy tényező, amiért a John Wick filmeket a végtelenségig tudnánk nézni. Ez nem más, mint a látvány. Ebbe beletartozik az akciójelenet koreográfiája, a díszletek okos összeválogatása, és azok a felvételek is, amiket poszterre nyomva egy galériában is eltudunk képzelni, mert egyszerűen olyan gyönyörűek.
Értékelés: 60 pont a 100-ból. Még egy nézhető produkció lett a John Wick: 3. felvonás – Parabellum, de sajnos már kezd kihűlni a dolog, mint egy hulla, akit egy őrült bérgyilkos hátrahagyott.
MAFAB: 87
IMDb: 7.8/10
Fotók: corvinmozi.hu
