John 
Az eredeti találkozás
Nagy emberek találkoznak ismét a Spirit Színház színpadán. Időn és téren átutazva a színház legújabb darabjával a néző Kubában találja magát, 1974-ben. A Gina és Fidel keretein belül ismét sor kerül a történelem egyik legkülönösebb beszélgetésére a világhírű színésznő, Gina Lollobrigida és az ország diktátora, Fidel Castro között.
Politikának belépni tilos!
Fontos leszögezni: nem politizáló műről van szó. Már csupán a címből is kitűnik, hogy itt nem elvek csapnak össze, hanem a maguk nemében lehengerlő személyek ismerkednek meg egymással. Az, hogy külön-külön, illetve a találkozásuk mit jelentett a világnak, ismeretes. De miként nézhetett ki mindez az ő szemszögükből? Erre ad választ a Gina és Fidel.
A mű szerzője, Pozsgai Zsolt céljának megfelelően színészcentrikus műnek alkotta meg a darabot. Világát a két – nem mellékesen fantasztikus – színész tölti ki, minden mást pedig a képzeletre bíznak. Nincs szükségük grandiózus kellékekre ahhoz, hogy kitöltsék a teret: mindössze két székkel sikeresen lekommunikálják az izgalmat, haragot, végül az összemelegedést. A hangulatot élőzene, gitár és egy szép férfi hang szolgáltatja az egyes jelenetek között Kutik Rezső jóvoltából.
A megszemélyesítők
Egy ilyen közismert alakokat megidéző darabban valóban azon áll, vagy bukik minden, hogyan játszanak a színészek. Gina Lollobrigida művelt, borzasztóan tehetséges és szemérmetlenül vonzó nő, valódi olasz ragadozó – és e legutóbbit leszámítva mindez Gubík Ágiról is elmondható. Hajlamosak vagyunk a vonzerőt és a szépséget a fiatalsággal társítani, ezt a hamis ideát azonban az egyszál pongyolában belibbenő asszony azonnal elsöpri. Gubík Ági játékától a valódi Gina jelent meg előttem.
Jantyik Csabának jutott az a megtiszteltetés, hogy kis időre egy diktátor szerepébe bújhasson. Ginával ellentétben Fidel Castroról nem sokat tudok, mint emberről. „Találkozni” vele, legalábbis nem szigorúan diktátori szerepében meglepő élmény volt. Néha, amikor egy-egy találó szarkasztikus megszólalásával megnevettetett, egészen meghökkentem, hogy mennyire nem gondoltam soha ezzel az emberrel úgy, mint férfival.
Summa summárum
Úgy vélem nem csupán jó, de szükséges is ez a darab, mert egy olyan hétköznapi arcát mutatja meg ezen alakoknak, amiket nem látnák a piedesztálról. Gina mindentől levetkőztetve csak egy nő, Fidel pedig egy férfi – a darab pedig e férfi és nő nem mindennapi barátságáról szól, semmi többről.
