Kertész Judit 
Két történet véletlen sorrendben, két különböző világ, vagy mégsem? Ali Smith Hogy lehetnél mindkettő című regényében egy gyásszal küzdő – amúgy is nehéz életszakaszában lévő – mai kamasz és egy 15. századi művész nehéz élete fonódik különös módon egymásba. A kötet 2019-ben jelent meg a Magvető Kiadónál.
Az 1962-ben, Skóciában született Ali Smith az egyik legjelentősebb kortárs író. Magyarországon sok évvel ezelőtt jelent meg két könyve. A hosszú szünet után most ismét magyarul olvasható szerző, Hogy lehetnél mindkettő című regénye 2014-ben elnyerte a Goldsmith-díjat és a Costa-díjat, 2015-ben pedig a Baileys-díjat, a legrangosabb női irodalmi elismerést kapta meg.
A könyv kivételes formai megkötéssel került a nagyközönség elé. Ali Smith kifejezett kérésére a világon mindenütt két változat kapható belőle. A szerző azt szeretné, hogy a véletlen döntse el, hogy a könyvben található két történet közül melyikkel ismerkedik meg először az olvasó. A könyvek felében fordított a sorrend. Mindkét rész egyes számmal van jelölve, gyakorlatilag bármelyikkel kezdhető.
Nekem a mai történettel kezdődő változat jutott, melynek elején egy térfigyelő kamera látható. A rész főhőse Gerogia, egy 16 éves angol kamasz lány, akit George-nak szólítanak. Nemrég vesztette el édesanyját. Számára az idő két részre tagolódik, hiszen vannak olyan dolgok az ember életében, amelyek után már nem lesz az, mint aki előtte volt. Saját magát is így határozza meg: „anyám halála előtti, anyám halála utáni George.”
Lépésről lépésre élhetjük át vele a gyász fázisait. Felveszi anyja szokásait, próbál minden élményt újból átélni. A felidézett közös emlékekből nagyon szépen kirajzolódik, meghitt viszonyuk, az édesanya elfogadó, megértő viselkedése kamasz lányával szemben. A könnyed hangú beszélgetések során sok szó esik a művészetről. George-ot mindig is nagyon érdekelte miért voltak olyan fontosak anyjának Francesco del Cossa képei, hogy még Ferrarába is elutaztak értük.
„Mert az a bizonyos művészet, művész és dilemma mind a falakról szól, mondja az anyja. És épp ide akarlak elvezetni.”
„Múlt vagy jelen?, kérdi George. Férfi vagy nő? Nem lehet mindkettő. Muszáj, hogy vagy az egyik legyen, vagy a másik. Ki mondta? Miért muszáj?, kérdi az anyja.”
A nehéz életszakaszon Helena Fisker (H) segíti át George-ot. A lány barátsággal fordul felé, vele őszintén beszélhet érzéseiről, miközben együtt dolgoznak egy iskolai prezentáción, melyben Francesco del Cossa-t kell bemutatniuk.
A könyv reneszánsz részének első lapján egy gallyacskán ülő szempár van. A főszereplő, Francesco del Cossa (kb. 1430 – kb. 1477) valós személy, olasz reneszánsz festő volt. Létéről csupán egy – a 18. században megtalált – levélből tudunk. Ali Smith történetében is fontos szerepet játszik ez a levél, amelyben a festő magasabb bért kér azokért a bizonyos képekért.
A történet elején a festő szelleme a múzeumban tűnik fel, amint megpillantja a festménye előtt álló fiút – aki történetesen lány és felismerhetjük benne George-ot– követni kezdi, nem tud tőle elszakadni. A két világ között ragadt szellem úgy érzi, valamilyen nagy bűn miatt kell vezekelnie, a múzeum számára a purgatórium. Emlékei azonban elvisznek minket a 15. századi Ferrarába is. A regényben Francesco egy nagyon tehetséges fiatal lány. Nőként viszont nem érvényesülhet, bármilyen gyönyörűen tud is rajzolni. Meg kell felelnie a kor művészettel, művészekkel szemben támasztott elvárásainak. Férfivá kell válnia, hogy tanulhasson és elfogadják.
Mesterházi Mónika remek fordításában a reneszánsz rész nyelvezete is nagyon mai, könnyen befogadható, mégis érezzük, hogy pár száz évvel régebbi korban járunk. A borítón Francesco del Cossa Santa Luciát ábrázoló festményének részlete látható. Az aranyban úszó Lucia, a szem és a fény szentje, kezében tartja a kis növényt a szempárral.
Francesco del Cossa: Santa Lucia
Ali Smith új regényében a művészlélek örök dilemmáiról, művészi érvényesülésről, a megértés, az elismerés minden korban egyformán meglévő nehézségeiről mesél nekünk. Mindkét történetben megjelenik az identitás kérdése is. Fiú vagy lány, fontos ez?
A könyv végére érve elgondolkozik az ember azon, hogy vajon a két különböző történettel kezdve mindenki ugyanazt a művet olvassa-e, mennyire befolyásolja a sorrendiség a mű egészét, mondanivalóját? De lehet, hogy ez nem is fontos, és éppen ezt akarja hangsúlyozni a szerző a véletlenszerű kezdés lehetőségével. Így vagy úgy, a lényeg, hogy befogadd a művet, egyet vagy többet, hiszen különböző olvasatok lehetnek. Az is az olvasó döntése, hogy a fontos-e számára, hogy ismerje a festő, az író életét, vagy egyet ért George anyjával:
„De valahogy nem számít, ugye, hogy ismerjük-e a nevét. Láttuk a képeket. Mit kellene még tudnunk? Elég, hogy valaki megfestette őket, aztán egy nap eljöttünk ide, és megnéztük. Nem?”
Ali Smith: Hogy lehetnél mindkettő, Magvető Kiadó, Budapest 2019.
