Modern opera és balett az Operettben – Anne Frank naplója és A képfaragó

A Budapesti Operettszínház két egyedi, sajátos produkciót, mono-operát és táncjátékot mutatott be február 15-én a Raktárszínházban Anne Frank naplója és A képfaragó címekkel.

A két előadás egy este tekinthető meg a Raktárszínház intim terében, melyek műfajukban és témájukban jelentősen eltérnek egymástól. Az Anne Frank naplója és A képfaragó előadások az Operettszínház azon törekvését tükrözik, mellyel más műfajok, illetve a mélyebb gondolatiság felé nyit. Az elmúlt napokban több fórumon is olvastam, hogy erősen megosztja a nézőket az, hogy Kiss B. Attila főigazgató egyes előadásokkal egyre inkább eltér a hagyományos operett és musical műfajoktól. Nem tisztem ezt a minősíteni, de én azok közé tartozom, akik a színházi világot megújító törekvéseket érdeklődéssel figyeli. Az nem kérdés, hogy a két előadás legfőbb összekötő kapcsa a zene, mely – mint művészeti megnyilvánulás – egy dalszínházban természetesen módon érzi otthon magát.

Anne Frank naplója

Az Anne Frank naplója mono-opera, melyet kamarazenekar élő kíséretében a fiatal tehetség, Süle Dalma ad elő Rátóti Zoltán szuggesztív rendezésben.

Az Operettszínház ajánló szövege:

„A német megszállók elől családjával együtt Amszterdamban bujkáló zsidó kislány, a tizenhárom éves Anne Frank 1942. június 1-jén kezdett el naplót vezetni. Terve az volt, hogy feljegyzései alapján könyvet ír a háborúról, hű képet festve benne a hollandiai német megszállás éveiről. A könyv soha nem készült el, Anne Frank nem sokkal tizenhatodik születésnapja előtt a bergen-belseni koncentrációs tábor poklában életét vesztette. Naplója örök érvényű, megrendítő olvasmány, amely mindazokhoz szól, akik szeretnék jobban megérteni, mi történt a bujkáló családokkal a hitleri vészkorszakban. A többféle feldolgozást is megélt alapművet most Grigori Frid egyszemélyes operaváltozatában ismerhetik meg a Budapesti Operettszínház nézői.”

Az egyszemélyes opera hatalmas terhet rak Süle Dalmára, mivel egyedül kell fenntartania bő egy órán keresztül a nézők figyelmét, amihez nemcsak a hibátlan énektudás, hanem a szuggesztív színészi játék is szükséges. Ezeknek az elvárásoknak Süle Dalma tökéletesen megfelel, mivel olyan érettséggel, átéléssel alakítja a kamaszlány Anne Frankot, hogy szinte elhisszük neki, hogy ő maga az az Anne, aki átélte a holokauszt borzalmait. A színészi játékában nincsenek túlzások, a visszafogott és szenvedélyes pillanatok jó ízléssel váltják egymást. A nehéz dallamok, a szöveg és színészi játék mellett – a díszlet adta lehetőségeket használva – folyamatos mozgás és a kellékhasználat is nehezíti Süle Dalma dolgát, de ezek az elemek természetesen simulnak bele a szerepformálásba.

Rátóti Zoltán rendezőt csak dicsérni lehet, mert az egyik legnehezebb műfajban, az egyszemélyes előadásba olyan ötleteket vitt bele, mellyel jó ízléssel emeli a szöveg és a dallamok hatását. A színészvezetésben nincs semmilyen felesleges hatáskeltés, a természetesség és az őszinteség eszközeivel támogatja Süle Dalma erőteljes alakítását.

Túri Erzsébet ötletes, egyedi díszlete nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az egyszemélyes darab hangulata megérintse a nézőket. A fények, Varga Vince vetített mozgóképei és a feliratok fokozzák azt, hogy az előadás üzenete hitelesen jusson el a nézőkhöz. Vonatkozik ez a jelmezekre és a kellékek használatára is. A mellékelt fotók sokat elárulnak az előadás érdekes képi világáról.

Grigori Frid zenéje, dallamai drámai feszültséggel támasztják alá a nehéz helyzetben lévő kamaszlány érzelmei hullámzásait és sokszor súlyos gondolatait.

A naplóból kiemelt szövegek életszerűségét nem lehet megkérdőjelezni, hisz azok Anne Frank valóságos sorsát, a háború és a holokauszt borzalmát tükrözik vissza úgy, hogy a legnagyobb bajban is ott van kamaszlány hite, reménysége abban, hogy minden jóra fog fordulni. Anne Frank járvány következtében, pár nappal a koncentrációs tábort felszabadító angol-amerikai csapatok megérkezése előtt hunyt el, de hátrahagyta naplóját, mellyel a az Operettszínház Raktárszínházában az opera műfaján keresztül szembesülhetünk.

A képfaragó

Aki jegyet vált erre a sajátos művészeti estére, az a szünet után teljesen más műfajban találja magát, egy modern balett előadásban.

Részlet az Operettszínház ajánlójából:

„A két részből álló est második felében A képfaragó című darabot tekinthetik meg. A képfaragó Dubrovay László egyfelvonásos táncjátéka, melyet Gáli József írása inspirált. Noha klasszikus elemek is színesítik, modern balettról beszélhetünk, igazán „mai” előadás lesz. A történet főhőse a Képfaragó, aki nem tud kilábalni alkotói válságából – új stílust, új kihívásokat keresne, de képtelen túllépni régi önmagán. Egyszer csak azonban talál egy múzsát, aki megihleti, s ettől kezdve képes lesz újra alkotni… A darab gondolatiságának középpontjában tehát az alkotás, a válság, a régi lerombolása, az inspiráció, az újjászületés, no és persze a szerelem áll: vagyis csupa olyan dolog, mely kivétel nélkül mindenki életében jelen van.”

A darab rendező-koreográfusa Vincze Balázs balettművész, koreográfus, a Pécsi Balett elismert művészeti vezetője. Vince Balázs rendezése, koreográfiája jó értelemben színháza, a balett művészek nemcsak táncolnak, hanem színészi játékot is produkálnak, amire nagy szükség is van, mivel a Raktárszínházban a nézők nagyon közelről szemlélhetik az előadást. Nincs mód látványos tánckaros tömegjelenetekre, a jelenetek két-két ember viszonylatait, vagy éppen a karakterek belső vívódásait mutatják be. Vince Balázs a helyszín sajátosságait figyelembe véve olyan előadást hozott létre, melyben nincs egy pillanat üres járat sem, a helyzetek, a koreográfiák végig bent tartják a nézőt a történetben.

Dubrovay László zenéjét egy korábbi rádiófelvételről hallhatjuk, mely egyszerre hordoz modern és klasszikus elemeket.

Sík Milán és Ottlik M. Laura – a két főszereplő táncosok – jól élnek a feladat adta lehetőséggel. Játszanak, karaktert formálnak és a modern balett műfajáról bebizonyítják, hogy az sokkal több, mint egy adott koreográfia eltáncolása. Ez elmondható a mellékszerepekben fellépő táncosokról is.

Túri Erzsébetet és a Varga Vincét dicséri A képfaragó balett jelmezei és képi világa, melyek – hasonlóan az Anne Frank naplójához – ebben az előadásban hangsúlyosan vannak jelen, látványosan támogatva a mozgásos előadás hangulatát, képi világát.

A Raktárszínház két produkciója sokkal inkább „művészszínházi” előadások, mint amit az Operettszínház nézői megszoktak, de azt gondolom, hogy a kisebb színházi tér tökéletesen alkalmas arra, hogy újabb színeket fessen fel a palettájára egy dalszínház.

Értékelés: 9/10