Chino 
A filmművészetet illetően a márciusi hónap sem múlt el tragédia nélkül: egy olyan ikon hunyta le örökre a szemét, akinek karrierje közel 65 évet ölelt fel. Max von Sydow kilencvenéves korában távozott el, ugyanakkor azon színészek közé tartozott, akiket még a legfiatalabb korosztály is láthatott a mozivásznon. E cikkben rá emlékezem, s A hetedik pecsét ( Det sjunde inseglet , 1957) című filmet teszem kötelezővé…
Max von Sydow emzetközi karrierje a ’70-es években indult, sokoldalú jellemábrázoló képességének köszönhetően pedig sorra kapta a szerepeket. Ha van olyan színész, akiről elmondható, hogy a lehető legtávolabb áll tőle a skatulyaszerep és a műfaji szűklátókörűség, az bizony a skandináv művész! Max von Sydow a művészfilmektől kezdve a giccses sci-fi filmekig mindenben feltűnt. Szerepelt a vallástörténeti A világ legszebb története – A Bibliában ( The Greatest Story Ever Told, 1965), a Flash Gordonban (Flash Gordon, 1980), de az utóbbi években ő volt a Háromszemű Holló is a Trónok Harcában (Game of Thrones, 2011-), hogy a filmtörténelem kultikus horrorjáról, Az ördögűzőről (The Exorcist, 1973) ne is beszéljünk. Ennek ellenére nem szorongtak a vitrinjében a különböző díjak, Oscar-szobrocskát is mindössze csak két alkalommal volt lehetősége hazavinni…
Hosszú pályafutását nehéz lenne alkotásain kersztül végigkövetni, hisz rengeteg film fűződik nevéhez. Mindemellett ő az egyedüli színész, aki elmondhatja magáról, hogy Jézust és az ördögöt egyaránt eljátszotta.
Mikor a halálhíre a fülembe jutott, azonnal beugrott egyik leghíresebb szerepe a skandináv filmvilág legnevesebb produkciójában, A hetedik pecsétben. Bergman filmes opusát sok évvel ezelőtt láttam először, s elkezdett furdalni a kíváncsiság, hogy immár idősebb fejjel hogyan is látnám, s mit mondana számomra. Nem is voltam rest, és a lejátszóba tettem, hogy újra végignézzem a filmet.
A hetedik pecsétről nagyon nehéz objektíven beszélni. Számtalan rétege/olvasata van, s minden nézőnek más és más mondanivalót tartogat. Olyan igazságokat rejt, s olyan kérdéseket feszeget melyek örök érvényűek. Mi az élet? Mi az élet értelme? Mi a halál? Mi a Hit? Honnan ered a Tudás? Hogyan és kitől kaphatunk választ a lét/nemlét Kérdéseire?
A fenti három szót nem véletlenül írtam nagybetűvel: a film egésze ezen a négy alappilléren nyugszik. Ugyanakkor nem akarok senkit „elrémíteni”, nem egy fekete-fehér unalmas művészfilmmel állunk szemben, mely csak magasröptű filozofálgatást tartalmaz!
„Ugye tudsz sakkozni?”
Ennek ellenére A hetedik pecsétet nem az izgalmas történet, a kimagasló színészi játék, a látvány teszi remekművé. Valójában egy látomásos alkotás, mely a kételkedést, a hinni akarást, a bizonytalanságot; az élet alapproblémáit veszi górcső alá.
A Max von Sydow alakította keresztes lovag, Antonius Block a Szentföldről hazatérve a pestis sújtotta Svédországba érkezik csatlósával. A Halál őt is el akarja ragadni, de ő kihívja egy sakkjátszmára, hogy ezzel haladékot nyerjen – részint egy magasztos tettre, részint arra, hogy megtalálja a hitét és Istent, ezzel értelmet nyerve halálának. A játszma közben elevenedik meg maga a történet, melyet a különböző karakterek egyéni drámája mellett a lovag folyamatos tudásszomja vezet. Block ugyanakkor minduntalan rossz kérdéseket tesz fel, rossz helyeken.
A két utazó mellé szegődnek még további szereplők, akik mellett csatlósa nélkül Block el is ment volna, olyannyira csak egy cél vezérelte. E karakterek között van egy színészcsalád is, amelynek tagjai végül aztán az egész film talán legfontosabb szereplőivé válnak…
„Leütöm a vezéredet”
Block tudásszomja azonban egy másik síkon is kirajzolódik a sakkjátszma során. Nem üdvözülni akar vagy csupán a halála értelmét megtalálni: a benne tomboló ürességet is ki akarja tölteni. Egy célért küzdött éveken keresztül, de nem értette igazán, miért, nem hitt benne. Ahogy Jöns, a fegyverhordozója fogalmazza meg találóan: „A mi keresztes háborúnk oly ostoba volt, hogy csak egy idealista találhatta ki”. Ám, ha sikerül megtalálnia Istent, megbizonyosodni a létezéséről, akkor az őt körülvevő világ, amelyben rengeteg a szenvedés és a könyörtelenség, még megmenthető. A próbálkozásai azonban kétségbeesettek, ő tudást akar, nem hite,t egy idő után már a Halált faggatja, de ő végül csak annyit felel: A „Tudás fölött nem rendelkezem”.
A sakkjátszma vége persze, nem lehet kétséges. Block azonban látszólag véletlenül leborítja a figurákat a sakktábláról, ezzel pedig elvonja a Halál figyelmét. Így sikerül megmentenie a színészcsaládot, akik burkoltan a Máriát, Józsefet és a gyermek Jézust testesítik meg.
Az, hogy a sakkjátszmában ki is ad valójában mattot a másiknak Bergman nem ad egyértelmű választ. Inkább a nézőre bízza ennek eldöntését. Hiszen Block elérte, hogy a haladéka alatt valami jót cselekedhessen, Istenhez, a bizonyossághoz ugyanakkor nem jutott közelebb, s végül ő is haláltáncot lejt a domboldalon társaival, a Halált követve.
Miért kötelező megnézni? Mert egy olyan kultikus mű, mely a filmművészet egyik legkifejezőbb allegóriája a modern emberről. Emellett egy legendás színészikon karrierjét indította el, s mindenki számára különböző, tanulságos üzenetet tartogat.
