„Alkotás nélkül én nem bírom.” – interjú Péterfy Borival

Péterfy Borival a TRIP Hajó Karantén-színháza kapcsán beszélgettünk az előadóművészet online megjelenéséről, a Love Band-ről és művészi inspirációiról.

Cornandsoda: Hogyan szerveződött a TRIP Hajó Karantén-színház társulata, mely online felolvasó színházi előadásokat hoz létre?

Péterfy Bori: Úgy kerültem bele, hogy amikor kiderült, hogy nem tudok dolgozni, sem mint zenész, sem színész – és ez valószínűleg nagyon hosszú ideig így lesz -, akkor hallottam arról, hogy Magács László új kezdeményezést indított el. Lacit nagyon régen ismerem, a Merlin Színházban dolgoztam vele még nagyon fiatal koromban. Laci – Jordán Tamással együtt – benne volt a Merlin Színházban. Nagyon rég nem dolgoztunk együtt, de figyeltem őt, tudtam a munkáiról. Felhívtam Magács Lacit, hogy nagyon szívesen csatlakoznék a Karantén-színházhoz, neki pedig nyilván jól jön az, hogy a médianyilvánosságban tudok segíteni.

Mi inspirált téged abban, hogy csatlakozz a TRIP Hajó Karantén-színházához?

Azt gondolom, hogy ebben mindenki szívesen vesz részt. Még ott tart a dolog, hogy a művészek nem kapnak ezért a munkáért pénzt. Mi, előadóművészek nem bírjuk munka nélkül. Pénz nélkül sem, de munka nélkül még kevésbé. Jólesik nekünk, hogy ebben a lehetetlen helyzetben is alkothatunk, és legalább valami jó dologban vehetünk részt. A közös gondolkodás is inspirált, és az is, hogy hátha sikerül valami új formát találni, egy globális, nemzetközi szintre is eljutó online kultúrteret kialakítani, és azt hosszútávon meg is tartani.

A próbák hogyan folynak?

Eddig egy TRIP felolvasó színházi előadásban vettem részt. A TRIP Hajó a Literával közösen hirdette meg a karanténdráma-versenyt és úgy tudom, hogy háromszáz pályamű érkezett be, tehát nagyon sikeres a pályázat. Volt egy olyan beérkezett dráma, amely nem felelt meg a kiírásnak, mert négy szereplővel készült a megadott három helyett, ezért nem került be a versenybe, de nagyon jó és szórakoztató, ezért Karanténdráma-extra címkével megcsináltuk. Eddig ez az egy volt, amiben én részt vettem. Ez több héttel ezelőtt volt, amikor még komolyabb volt a vírustól való félelem, ezért minimál körülmények között készültünk. Mi, a négy színész maszkban voltunk, átbeszéltük a darabot, elpróbáltuk és este hétkor már kezdődött is az online vetítés.

Milyen az új forma fogadtatása? Mik az elmúlt hetek tapasztalatai?

Már azt az előadást is sokan nézték élőben, azóta pedig az újabb online felolvasó előadásoknak folyamatosan növekszik a nézettségük. Már több ezren nézik és nyilván a nézőszám emelkedésének még közel sincs vége. 

Online formában, több részletben olvasod fel Karafiath Orsolya A Maffia klub című regényét. Az élő zene elmaradása miatt az online színészet felé fordultál?

Hát most mit csináljunk? Gúzsba vagyunk kötve, ezért kell ilyeneket kitalálnunk. Az a hátulütője ennek a formának, hogy nincs anyagi támogatása. Az, hogy az ilyen típusú munkánkért hogyan kapunk pénzt, az most a nagy kérdés. Az emberek megszokták, hogy az internetes tartalmakért nem fizetnek.

A járvány időszakban pedig nagyon sokan nézik az online színházi előadásokat.

Igen, ez jó, csak jó lenne egy kis pénzt is kapni a munkánkért. Rengeteg munkánk van ebben, és jó lenne megértetni a nézőkkel azt, hogy ez nem ugyanaz, mint az, ha egy influencer-nek nézik a videóját és feltűnően megjelenik mellette egy energiaital márka. A bloggerek és influencer-ek hasítanak az online térben, és ők keresik a pénzt. Nálunk ez nem merül fel, mert teljesen más médiumot képviselünk. Ez most egy nagyon furcsa helyzet. Azok közé tartozom, akik már a kialakult helyzet elején azt mondták, hogy nem értünk egyet azzal, hogy teljesen szabad elérhetőséggel tették ki a színházi előadások videóit, mert szerintünk hosszútávban kellene gondolkodni. Nem tudjuk meddig tart a mostani helyzet és bármikor újra előfordulhat. Ráadásul egy olyan furcsa helyzet alakult ki, hogy az állam elengedte a művészek kezét. Megdöbbentő, hogy semmiféle segítséget nem kapunk, miközben minden más országban volt olyan hiteles reakció erre, amit úgy gondolom, hogy a művészek megérdemelnek. A mostani nehéz helyzetben mi csak adunk, adunk és adunk és viszonzásként semmi sincs. Ezt a helyzetet megfelelő mederbe kellene terelni, hogy ne ez az őrület legyen. Ez természetesen nagyon nehéz és ennek a megoldása hosszú folyamat.

Pár hete Hajós Andrásnak volt ebben a témában egy nagyon jó írása.

Igen, olvastam megosztottam, mert száz százalékig egyetértek vele. Én is azt igyekszem kommunikálni, hogy át kellene fordítani az emberek fejében a művészet ingyenes fogyasztásnak szokását.

Visszatérve a Karafiáth Orsolya könyvének felolvasására: velem is az történt, hogy úgy éreztem, hogy nagy kihívás emberileg az, hogy megállt a verkli, a mókuskerék. Az elején azt mondhattuk,  hogy „jaj de érdekes az, hogy fejlődjünk emberileg”, de alkotás nélkül én nem bírom. Egy átvirrasztott éjszaka után felhívtam az Orsit, hogy felolvasnék tőle valamit, mert nagyon szeretem őt.

Ezek szerint te kerested meg Karafiáth Orsolyát az online felolvasás ötletével?

Igen. Azért gondoltam Orsira, mert mindenképpen női szerzőtől akartam felolvasni, és olyan hangot kerestem, aki az én ízlésemnek nagyon megfelel. Az is benne volt a választásomban, hogy nagyon eluralták a médiumokat a mindenféle ál-feminista női megnyilvánulások. Ma már bárki bármit írhat és az internetes oldalakon keseregnek a nők, amit gyakran nevetségesnek és felszínesnek tartok. Orsit olyan női írónak tartom, aki nagyon izgalmas, többsíkú és egészen különleges hangon szólaltatja meg a női szereplőit. A megkeresésemkor jutott eszébe A Maffia klub című könyve, amit gyakorlatilag most nagyon átírt. Kiderült, hogy Orsi pont azon gondolkodott, hogy átírja és újra kiadja, mivel sok év távlatából már látta az eredeti könyv hibáit. Így találtuk ki közösen ezt a projektet.

Naponta újabb részt olvasol fel?

Nem, inkább két-három naponta, mert hála istenek a zenekarom körül sok történés van.

A Péterfy Bori Love Band működik a jelenlegi helyzetben?

Igen. Új dalunk és új videóklipünk is van. Mostanra értek be az elmúlt két hónap produktumai. Új merchandising cuccokkal jöttünk ki, amelyek „karanténosak”: maszkkal, pólókkal. Átalakítottuk az ikonikus „Bori-arcot” úgy, hogy maszkban van, Az új dalunknak és klipünknek május 19-én volt az Indexen a premierje. Az új albumon is nagyon dolgozunk, szóval hirtelen elég sok minden történik velem, ezért van tehát, hogy a Karafiáth Orsi könyvének részei két-három naponta kerülnek ki az internetre.

Ezek szerint aktív a zenekarod.

Abszolút. A kreativitásunk megtízszereződött ebben a helyzetben.

A nyár sajnos kiesik a koncertezésből.

Igen, és már nagyon vicces ötleteink vannak. Mivel esküvőt lehet tartani, a színészek eljátszatnák az ifjú párt, ha pedig öt pár lenne, akkor már lehetne egy ezerfős bulit tartani. Látom magam előtt a színészkollégáimat az esküvőre beöltözni, mi pedig adunk egy koncertet az egybegyűlteknek. Persze erről csak vicc szinten beszélünk.

Már a gimnáziumi éveid óta benne vagy a színházi, filmes és zenei világban. Mi inspirált arra, hogy előadóművész legyél?

Nyilván a művészcsaládom erős inspiráció volt, és biztos a gének. Ha olyan közegben nő fel egy gyerek, amelyben mindenki alkotó és minden a művészeti alkotásról szól körülötte, az azért eléggé meghatározó.

(Szerkesztői megjegyzés: Péterfy Bori dédapja Áprily Lajos költő, nagyapja Jékely Zoltán költő, nagyanyja Jancsó Adrienne színész, előadóművész, édesapja Péterfy László szobrászművész, édesanyja Péterfy Lászlóné Jékely Adrienne magyartanár, bátyja Péterfy Gergely író, húga Péterfy Sarolt irodalomtörténész, unokatestvére Gerlóczy Márton író.)

Az édesanyám irodalomtanár volt. Amikor édesanyám diákjaival találkozom, akkor a szeretetnek nagyon magas fokát nyilvánítják ki azzal, ahogy édesanyámról beszélnek. Édesanyám művészeti szintre emelte a tanítást.

Én csak akkor érzem jól magam, ha az energiáim a végtelenségig le vannak kötve. Már egészen kiskoromban komoly eredményeket értem el sportolóként. Egyszer csak úgy éreztem, hogy én színésznő vagyok. A pályám eleje nehézkesen ment, de valahogy mindig tudtam, hogy nekem ezt kell csinálnom.

A színészi pályád során jellemzően színházi csapatokkal dolgoztál: Térszínház, Arvisura, Merlin, Szkéné, Krétakör, Pintér Béla, Nemzeti Színház. Sokáig volt társulati kötödésed. Az elmúlt években szabadúszó vagy. Gondolsz arra, hogy újra társulati tag legyél?

Már nehezen tudnám magam társulatban elképzelni, elsősorban a zenekar miatt. Abban a 13 évben, amióta van a zenekarom, egy másfajta működésben tudtam kiteljesedni. Ez az időszak emberileg nagyon megváltoztatott engem, ezért már nem igazán látom magam színházi társulatban, ahol mindenféle furcsaságok előfordulnak, és olyan szerepeket is el kell játszani, amelyek nagyon nem komfortosak a számomra. Jobban érzem így magam, de nehezen látom most színészként a jövőmet, főleg azért, amik a színházakkal most történnek. Mire újra kinyitnak a színházak kapui, nem tudom, hogy milyen helyzetbe tudunk visszatérni a színészethez. Több színháztól olyan nagymértékben vették el a pénzt, hogy szerintem azok most el fognak vérezni.

A filmes castingokat figyelemmel kíséred?

Ha hívnak, akkor természetesen megyek. Ezt szerintem nem csinálom elég ügyesen, de a színészetben az a jó, hogy mindig ott van a remény. A filmezéssel valahogy nekem nincs szerencsém, de azért eljátszottam már pár jó szerepet, amelyek közül a Terápia sorozat volt a számomra a legfantasztikusabb. Az nagyon jó volt, hogy egy ilyen szintű dologban részt vehettem. Reménykedem, hogy az ilyen minőségű dolgok meg fognak újra találni. Hála istenek azért van elég feladatom. Ha nincs, akkor pedig kitalálok magamnak, mint az online felolvasásokat.

Van olyan újabb TRIP Karantén-színház előadás, amiben újra benne leszel?

Még nem tudom, mert úgy tudom, hogy a pályázati darabokat még olvassák, válogatják, nincs is meg még az eredménye a Karanténdráma-versenynek.

A Karantén-színházban részvevők közül sokan társulati tagok, tehát a régi rend visszaállásával munkába állnak a színházukban. A hírek szerint pedig tervben van a TRIP online színházának folytatása. Hogyan lesz ez a jövőben?

Magács Laci fejében biztosan vannak tervek. Nagyon jó lenne, ha ez az online forma megmaradna, és akkor sok érdekes dolgot lehetne kitalálni. Az tény, hogy a színházi műfaj alapvetően nem tud online működni, de ez a felolvasó színház egy speciális műfaj, amit most ebben a járvány időszakban meg lehet csinálni, és aztán majd ki kell találni a továbbiakat. A probléma az, hogy ha egyszer kikerül egy előadás az online térbe, akkor már mindig elérhető lesz, a színház pedig alapvetően nem így működik. Ki kell találni, hogy ez az egyszeri műfaj hogyan működhet hosszútávon. Az fantasztikus, hogy egyáltalán elindult és támogatókra talált a TRIP Hajó kezdeményezése és előbb–utóbb több lehet annál, hogy most mindenki szerelemből csinálja.

Köszönöm a beszélgetést.