Fráter Zsuzsanna 
Forrás: General Press Kiadó
Jennie Fields legújabb regénye, a Sorshadadás egyszerre szerelmi történet, kémregény, és tisztelgés a hidegháborús korszak bátor tudósnői előtt, akik helytálltak egy férfiak uralta világban. A chicagói születésű írónőt az édesanyja élete inspirálta a regény megírásakor, aki a Chicagói Egyetemen végzett biokémikusként az 1950-es években. A regény magyarul a General Press Kiadó gondozásában jelent meg Tóth Bálint Péter fordításában.
Szeretem az erős nőkről szóló történeteket, és az olyan regényeket, amelyek hitelesen mutatnak be történelmi korszakokat, képesek megidézni a letűnt korok atmoszféráját. Mivel a fülszöveg alapján Jennie Fields művében mind a kettő adottnak tűnt, ezért kíváncsian vettem a kezembe a kötetet. A két tényezőt tekintve nem is csalódtam a regényben, és összességében pozitív benyomásom alakult ki róla, némi hiányérzet mégis maradt bennem az elolvasása után.
A történet szerint Rosalind Porter atomfizikusként és egyetlen nőként dolgozott a Manhattan-terven, közben pedig szenvedélyes viszonyba kezdett az egyik kollégájával, Thomas Weaverrel. Azonban a férfi elárulta a szerelmüket, elhagyta őt, és még a munkáját is elvesztette miatta. Öt évvel később Rosalindot még mindig gyötri a bűntudat az atombomba által okozott pusztítás miatt, és a fájdalom sem múlik, amelyet a férfi árulása okozott neki.
Már épp rászánná magát egy jóval konvencionálisabb életre, amikor újra felbukkan a színen Weaver – és az FBI. Charlie Szydlo különleges ügynök arra kéri Rosalindot, hogy kémkedjen egykori szerelme után, akiről az FBI azt gyanítja, hogy nukleáris titkokat ad át a szovjeteknek. Rosalindnak pedig újra meg kell küzdenie a lelkiismeretéve, és döntenie kell, kihez legyen hűséges.
A regényben többféle szórakoztató irodalmi zsáner keveredik, mint a kémregény, a romantikus lektűr, történelmi és lélektani regény, és mindezt áthatja a feminista regényekre jellemző bátor kiállás a női egyenjogúságért és önrendelkezésért. Habár ezeknek a különböző zsánereknek az ötvözése egyedivé és különlegessé teszi a kötet, a gyengeségét is ebben látom, mert a fókuszok sokszor el-elcsúsznak, és emiatt többször hiányérzetem támadt olvasás közben.
A romantikus regényekre jellemzően a kötet egyik alapkonflikusát a Rosalind körül kialakult szerelmi háromszög adja. A főhősnő a régi, áruló szerelme, Weaver és az új vonzalom, Charlie Szydlo között vívódik. De míg a legtöbb romantikus regényben a hősnőnek végül nyíltan választania kell, ezzel pedig egy érzelmi csúcspontot teremtődik a történetben, itt az írónő megkíméli a hősét a döntéstől, viszont ezzel az érzelmi katarzist is elveszi az olvasótól. Rosalind tulajdonképpen mind a két férfi szerelmét megkapja, és kényelmes módon rajta kívül álló események döntenek helyette. Ez bár nagyon szép és diplomatikus megoldásnak tűnik, azonban gyengíti a kötet érzelmi erejét.
Az érzelmek ábrázolásával emellett több ponton problémám volt. A narratív távolság sokszor egészen nagy a regényben, Rolasalindot és a többi hőst is sokszor nagyon távolról látjuk, így érzelmileg nehezen kerülünk hozzájuk közel, ami a romantikus regényeknél nem túl szerencsés. A legjobban egyébként Charlie visszaemlékezéseinél és rémálmainál sikerült az érzelmeket megmutatni, úgy tűnik, az írónőnek a negatív emóciókat sokkal hitelesebben és átélhetőbben sikerül ábrázolnia, mint a pozitívakat.
A történet másik fő szála, ami a cselekményt bonyolítja, a kémregények illő história ellenséges szovjet ügynökökről és atomtitkokról. Bár mindez izgalmas cselekményt ígér, a fordulatok nem túl csavarosak és a megoldás is túlságosan egyszerű. Tehát kémregénynek nem igazán kielégítő.
A regény legnagyobb erőssége a kor és az egykori Chicago atmoszférájának megidézésében van. Jennie Fields valóban képes elénk varázsolni az ’50-es évek hangulatát, Chicago tópartját és a lengyel negyedek világát. Emellett nagyon erős a társadalmi üzenete a női egyenjogúságról, a szabad választásról, arról, hogy a feleség- és anyaszerep mellett van másik út is, amihez a nőknek is joguk van.
Összességében, ha a Sorshasadás nem is tökéletes regény, de mindenképpen könnyed kikapcsolódást jelenthet, emellett pedig tökéletes bepillantást nyújt az ’50-es évek Amerikájának világába. Ráadásul nagyon fontos társadalmi üzenetet hordoz még ma is arról, hogy a nők is választhatnak maguknak a szokásoktól eltérő sorsot is, és boldog befejezést nem csak a házasság és család jelentheti.
