John 
„A romantikus szerelem visszatér!” – mintha egy horrorfilm trailerét látnánk, amiben a kihalt folyosón csókolózó tinipár a következő percekben biztosan meghal. Rika Ponnet belga szexológus szerint mi – mi, a nagybetűs Társadalom – a horror klisékhez hasonlóan elítéljük a romantikát, pedig legújabb könyve, a Csak veled szerint ezt elég rosszul tesszük! Mikor ment ki a divatból a romantika és került fel a tiltólistára?
Mit csinál egy szexológus?
Rika Ponnet ismert és egyben elismert belga szexológusként arra tette fel az életét, hogy mások szerelmi életén segítsen. Egyszerűen definiálható foglalkozás, viszont roppant körülményes mesterség. Aki nem hiszi, csak gondoljon bele saját tapasztalataiba, idézze fel legutóbbi késő soha véget nem érő esti beszélgetését a telefonon a barátjával/rokonával/gyerekével, ami során próbálták megfejteni, a vessző a „Kicsim” után kedves pihenő vagy passzívagresszív fújtatás? Rika Ponnet ezt 8 órában végzi, ráadásul jól. Párkapcsolati szakértőként elhihetjük neki, ha azt mondja: a romantikának vissza kell kerülnie a hétköznapjainkba. Sőt, ennél tovább megy: vissza kell szuszakolnunk azt, ha kell, akár erőszakkal.
Mi a Romantika?
Felmerül a kérdés, mit ért Rika Ponnet romantika alatt? Ugye nem a csöpögős, érzelmes jeleneteket, amiknek most már csak a B kategóriás filmekben vagy helyük és ott is módjával? A naplementés randevút a tengerparton, a két kanállal megrendelt fagyikelyhet, a „Drágám, megjöttem!”-et követő rózsacsokrot?
De bizony, ezt érti!
Nem kell őspesszimistának és antiromantikusnak lenni, hogy megállapítsuk: minden egyes újabb generációval egyre jobban haldoklik a romantika. A gesztusok kora végleg leáldozóban van, az érzelmesség bélyeget kapott és vele együtt mindenki, aki még gyakorolja ezt a művészetet. Könyvében Rika Ponnet jó, de fájdalmas példákat hoz fel munkájából és saját tapasztalataiból arra, mit is találunk manapság romantikusnak, és az ajtónyitás sajnos köztük van. A világ megkeményedik körülöttünk, mondhatnánk, mi pedig úszunk az árral és lemossuk magunkról a romantika cukros mázát. De valóban erre vágyunk?
Most és mindörökké
Rika Ponnet kliensei, vagyis némely esetben inkább páciensei szerint igen – és nem mellesleg szerinte is. A romantika iránti ellenérzetünk nem más, mint a felszabadultságtól és a nyíltságtól való félelmünk. A folyamatos rohanás, ami az életünké vált a kudarcot életérzéssé emelte, amibe nem fér bele sem a remény, sem a türelem. Továbbra is akarjuk a „most és mindörökké”-t, viszont elsőre és azonnal. Egyszerűbb kifogások mögé bújni és azt mondani, „ilyen csak a filmekben van”, mint beismerni, hogy mi is vágyunk azokra a nagy, romantikus gesztusokra, amik a tinikönyvekben olyan abszurdan hangzanak, mégis megmelengetik azt a kőszívünket.
Le a tiltólistáról!
Nehezen tudom eldönteni, a különös, vagy a különleges jelző illik-e inkább a Csak veled-re. Egyedi a stílus és olvasmányos, a történetek követhetők és átérezhetők, legnagyobb bája azonban nem ezekben, hanem az őszinteségében rejlik. Rika Ponnet nem az újságírók, filozófusok és modern gondolkodók nyers, rideg pusztaságát tárja az olvasók elé a „valóságról”, sokkal inkább anyai kedvességgel nyitja fel a szemet: „pedig de, nem így van, hanem amúgy”. Nem szid és nem kárhoztat senkit, viszont nem fél kimondani: ideje levenni a romantikát a tiltólistárl! A Csak veled a maga kedves, mégis intő felhangján segít abban, hogy ne csak fel, de el is ismerjük magunkban a szükséget arra, hogy szeretve érezzük magunkat szavakkal, tettekkel és mindennel, ami csak a csövön kifér.
Mi hát a tanulság? Madáchon keresztül nem kisebb alakot, mint magát a teremtő Istent idézném a szerelem kérdésében: „Küzdj, s bízva bízzál”. Szeress, légy romantikus a magadnak megfelelő mértékben. Ha a szerelem és a romantika valóban egy utazás, ahogyan Rika Ponnet állítja, akkor az is igaz, hogy kis lépésekben is lehet haladni, nem kell mindjárt rohanni. Kezd mondjuk azzal, hogy elolvasod ezt a könyvet.
