„Hamar rájöttem, hogy mennyi mindent tanulhatok a tanítványaimtól” – interjú Fejes Szandrával

Fejes Szandra színész, énekes a színpadi munkái mellett évek óta foglalkozik tanítással is, jelenleg is a Thália Tanoda tanára. Az őszi iskolakezdés apropóján készítettünk vele interjút a tanítással kapcsolatos élményeiről. 

Bécsi Éva: Kanyarodjunk vissza egy kicsit a te iskoláséveidre. Milyen tanuló voltál? Szerettél iskolába járni? Mikor döntötted el, hogy színészetet, éneket akarsz tanulni?

Fejes Szandra: Hamar körvonalazódott a tanulmányaim során, hogy nem leszek matematikus, a humán tantárgyak mindig sokkal közelebb álltak hozzám. Imádtam verset elemezni, azóta azt is megtanultam, hogy a kötelező szempontokon kívül egy színész hogyan is teszi ezt. Nagyon izgalmas, amikor megtalálod egy versben a párhuzamot a saját életeddel.
Visszafogott gyerek voltam, sokat bántottak, ami miatt csak nehezen tudtam feloldódni, de ha megtaláltam a társaságomat, akkor nagyon eleven voltam.
Ez tanárként annyiban segítség, hogy felismerem, ha egy-egy tanítványom komplexusokkal küzd, vagy esetleg bántják őt. Csírájában szoktam elfojtani az ilyesfajta viselkedést, hiszen tudom, hogy milyen lelki károkat tud okozni. Igyekszem elfogadó, szociálisan érzékeny felnőtteket nevelni.
Én tizenöt évesen találtam magamnak egy olyan világot, ahol önmagam lehetek, a színpadot, ahol otthon érzem magam, ahol bátor és boldog vagyok. Az első fellépésemen dőlt el, hogy nekem ezt az utat szánták.

B. É: Mikor döntötted el, hogy át szeretnéd adni a benned lévő tudást?

F. Sz: Idestova tizenkét éve foglalkozom tanítással. Hamar rájöttem, hogy mennyi mindent tanulhatok a tanítványaimtól, és mennyi minden van, amire felkészíthetem őket. Ha a pályájuk során találkoznak bizonyos helyzetekkel, akkor már nem lesz teljesen ismeretlen számukra a terep. Felvételire, castingokra készülünk, de bármikor felhívhatnak, ha csak egy bátorító szóra van szükségük. Fontosnak tartom, hogy a szakmai dolgokon kívül a lelkükkel is foglalkozzak.

B. É.: A Thália Tanodában tanítasz. Mióta dolgozol itt? Az elején voltak-e nehézségek a „beilleszkedéssel”?

F. Sz: A Thália Tanodában lassan négy éve dolgozom. Hál’ Istennek semmilyen problémám nem volt a beilleszkedéssel. A diákok nagyon kedvesek voltak.
Seszták Szidónia, a Thália Tanoda vezetője egy olyan tanári csapatot állított fel, ahol mind egy irányba evezünk. Van egy erkölcsi és szakmai elvárás, amiben egyetértünk: egy olyan színházi nevelés, ami a régi színházi szabályok szerint működik, én ezt nagyon szeretem. Sokat tanultam az idősebb kollégáimtól a színházakban, ezt a fontos értékrendet őrzöm és igyekszem átadni a diákoknak.
És nem mellesleg olyan művészeknek lehetek a kollégája, mint Zsurzs Kati, Kökényessi Ági, Gyöngyösi Tamás.
Büszkeséggel tölt el, hogy a fotóm velük egy falon szerepel.

B. É.: Több csoportot is tanítasz, kik azok akikkel a legjobban megtalálod a közös hangot, kik jelentik a legnagyobb kihívást?
Milyen a kapcsolatod a diákokkal, hogy kell elképzelni a Thália Tanoda-i hangulatot?

F. Sz.: Egy héten több, mint száz ember fordul meg az óráimon. Ez önmagában hatalmas felelősség, hiszen ez száz sors, száz különböző út vezet hozzájuk. Az embernek mindig észnél kell lenni. Felkészülten és határozottan kell bemennie órára, hiszen ezek a gyermekek vagy felnőttek megbíznak benne. Példát mutatunk. Van egy kedvenc mondásom, egy Nyírő András idézet: „Mondhatsz, amit akarsz, úgysem a szavaiddal – az életeddel mutatsz példát.” Nagyon szeretek felnőttekkel dolgozni. Ott már könnyebb dolgom van, ha instruálok, ha vissza kell bennük hozni egy érzést egy-egy jelenethez. Az énekhangjuk már érettebb.
A gyerekekkel ez a felelősség sokszorozódik. Hiszen, ha mondjuk a szerelemről kell énekelniük, lehet, hogy tőlem hallanak először ezekről az érzésekről, így nem mindegy, hogy hogyan fogalmazok. De ez bármilyen témára igaz lehet. A hangjukra fokozottan kell vigyázni ebben a korban (is), hiszen több évtizedre tervezzük használni azt.
Van egy mini csoport is,  óvodások. Náluk nagyon fontos feladat, hogy fenntartsam az érdeklődésüket egész órán, hiszen könnyebben kalandoznak el, mint az idősebb társaik. Erre a zene, a közös éneklés nagyon jó módszer.
Még egy titkom van. A pici gyermekeket is ugyanolyan partnerként kezelem, mint az idősebbeket. A gyerekek értékelik ezt. Persze, azért egy-két bibit én is megsiratok velük, de komolyan is el tudok velük beszélgetni és így könnyebben fel tudják venni a ritmusomat.

B. É.: Milyen darabokkal készültök ebben a tanévben?

F. Sz.: Kb. nyolc osztályban tanítok most, ebből kettőben osztályfőnök vagyok. Van egy tini és egy felnőtt musical csapatom, akikkel nagyon keményen dolgozunk.
A tini csoportom (Szerencsi Éva osztály) egy nagy példaképemről kapta a nevét. Velük az Apácashow című musical keresztmetszetét állítjuk színpadra.
A felnőtt csoportommal (Paris Musical osztály) egy régi nagy kedvencemet, a Katonadolog című musicalt játsszuk majd. Azért különleges számomra ez a feladat, mert ez lesz az első, nagyobb, önálló rendezésem. Nagyon tetszik nekem „a másik oldal” is, hiszen eddig csak színészként álltam színpadon. Rendezni ugyanannyira izgalmas számomra, mint játszani. Nem elképzelhetetlen, hogy egy ilyen irányban folytatom én is a tanulmányaimat.