Szokolay Dávid 
A TRIP Hajó fedélzetén került bemutatásra július 21-én a TranzDanz legfrisseb projektje, a Tranzit Trip.
Kovács Gerzson Péter ezúttal sem tagadja meg gyökereit, sőt büszkén újból tanúbizonyságot tett rájuk vonatkozólag. A sokoldalú művész a néptánc zárt világából tért át a kortárs tánc közegébe. A TranzitTrip egy újabb remek iskolapéldája az általa kifejlesztett egyedi, eklektikus mozgásnyelvnek; mely lényegében a néptáncnak és a kortárs táncnak egy merész ötvözete. Jelen előadásban a táncosok már a lehető legmagasabb szinten kommunikálják mindezt a nagyérdemű felé. És még nem is szóltam arról, hogy az alkotó látványtervezőként is funkcionál jelen projektjében. A népies jellegű kosztümök, ékszerek és egyéb kiegészítők szintén nagymértékben hozzájárulnak az extravagáns atmoszféra megteremtéséhez.
Kovács Jeromos kísérőzenéje további érzéki dimenziókkal gazdagítja ezt az eredetileg mozdulatokra megálmodott fusion festet. Hangzásvilága alapvetően a folklórból táplálkozik, de nem idegenkedik a jazztől, a neoklasszikustól, az elektronikus zajzenétől; továbbá a balkáni és latin dallamfoszlányoktól sem.
A társulat tagjai mind a tánc, mind a némajáték terén kiválóan teljesítenek. Szeretném kiemelni közülük Gera Anitát, aki már pusztán a nyílt tekintetével is képes varázsolni.
Marc Augé a következőképpen határozta meg a tranzit szó tulajdonképpeni jelentését:
„Ha egy helyet tudunk definiálni identitása, viszonylagossága és történelme alapján, egy területet, amelynek sem identitása, sem viszonylagossága és történelme sincsen, definiálhatjuk úgy, mint nem-hely.”
Maga az előadás ugyanennek a fogalomnak a táncban való újradefiniálására törekszik. A tranzit jelen esetben az egyhelyben való maradás ellentétjeként értelmezendő. A táncosok is folyamatosan mozgásban vannak: szólók, pas de deux-k, pas de trois-k, pas de quatre-ok és pas de cinque-ek váltják egymást.
A szüntelen mozgalmasságnak pedig nélkülözhetetlen velejárója a változások láncreakciója. Itt jön képbe Hérakleitosz filozófiája, miszerint minden változik, csupán a változás örök. Az ember pedig nem léphet – akarom mondani – táncolhat bele kétszer ugyanabba a folyóba.
