,,Csak rá kellett ülni erre a gumimatracra és napozni” – Interjú Dér Zsolt színművésszel

Legfrissebb nagyjátékfilmje, az Így vagy tökéletes (2020) kapcsán beszélgettünk Dér Zsolt színművésszel.

Hogyan kapta meg az Így vagy tökéletes című romantikus vígjáték egyik fő kulcsfigurájának a szerepét?

Zsombolyai Linda casting director egyszer csak felhívott. Mondta, hogy ,,szia Zsolt”, mondtam, hogy ,,szia Linda”. És végül, ahogy az zajlani szokott, elmentem a castingra. Találkoztam Péterrel, a rendezővel és az íróval. Aztán egy ideig úgy volt, hogy nem én fogom játszani ezt a szerepet, hanem egy másikat, de végül is így alakult.

Melyik szerepet játszotta volna?

Volt egy olyan periódusa a castingnak, amikor úgy volt, hogy Andrásnak, Fekete Ernő karakterének a fiatalkori énjét, vagy az abban a jelenetben szereplő rendezőt fogom játszani, de aztán végül visszakerült az eredeti felosztásba az egész.

Ezt a változást hogyan fogta fel akkor? Örült neki?

Én örülök, hogy ennyit lehetett bohóckodni.

Miként tudott ennek ellenére mégis azonosulni a szereppel, tekintettel arra, hogy a való életben nem az az influencer-típus?

Teljes mértékben idegen tőlem. De a szakálla az enyém. A film után egyébként asszisztensként kezdtem dolgozom reklámokban, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy onnan gyűjtögettem modelleket. Annyira jól meg volt írva Csurgó Csaba által a forgatókönyv, és Peti (a rendező – szerk.) annyira pontosan tudta, hogy mit szeretne; hogy igazából csak rá kellett ülni erre a gumimatracra és napozni.

Egy évvel ezelőtt távozott a Katona József Színház társulatából. Azóta mivel tölti a napjait?

Castingolok különböző filmekhez. Azért mondom ilyen rejtélyesen, mert ezek a projektek még nem nyilvánosak, továbbá asszisztenskedem, szinkronizálok. Egy-két sorozatban játszom kisebb szerepeket. Úgy néz ki, hogy decemberben leforgatom első saját magam által rendezett kisjátékfilmemet. A forgatókönyvet együtt írjuk a csodálatos Sándor Júliával.

Erről a kisjátékfilmről szívesen megosztana-e bármit előzetesen?

Igen, abszolút! Ez egy abszurd humorú terápiás filmvígjáték lesz. Egy harmincas színészről szól, aki idegösszeroppanást kapott, és úgy dönt, hogy megpróbálja kirabolni a Pannónia szinkronstúdió készpénzfizetési osztályát. A pénzzel lelépne egy kis szigetre, de a rablás nem a tervek szerint alakul: a stúdióban újra találkozik sok mindenkivel a szakmájából. Azzal, akivel szeretne, és azzal is, akivel nem.

Ebben a szüzsében nincs egy csepp önéletrajzi vonás?

Azonkívül, hogy nem akartam kirabolni egyetlenegy szinkronstúdiót sem – hiszen az lehetetlenség – valóban van benne. Keveredik a fantázia a személyessel. Ahogy a műfaji meghatározásban is benne van, ez egy terápiás feldolgozás.

A szereposztásról esetleg tudhatunk valamit?

Nem mondhatok semmit, mert még nem mertem felkérni a legnagyobb neveket.

Előbb említettük projektjével kapcsolatban az önéletrajzi vonást. Ennek fényében nem vetődött fel, hogy esetleg Ön játssza el a főszerepet?

Nem, nálam egy jobb színész lesz. Örülnék, ha ez a kisfilm -bár nekem készítjük -tudna kapcsolódni sokunkhoz, akik traumákat éltünk át, akik szorongó típusúak vagyunk, akik bármilyen művészeti szakmával foglalkozunk. Vagy egyáltalán, akik sokszor összekeverjük a külső világot a belső világgal.

Köszönjük a beszélgetést!

Kép forrása: Mafab