Fráter Zsuzsanna 
forrás: Könyvmolyképző Kiadó
Istók Anna legújabb regénye, az Elejétől a végéig egy barátság és egy szerelmi háromszög keserédes története, melyet át és átsző a zene. Érzékeny, lírai szépségű regény, ami mégis hétköznapi, fájdalmasan ismerős sorsokat mutat be. A kötet a Könyvmolyképző Kiadó Arany pöttyös sorozatában jelent meg.
Míg Istók Anna előző kötete, a Semmiért egészen a költészetet, elsősorban Szabó Lőrinc híres versét idézte meg, addig a legújabb regénye a zenére épít, és erre utal már a zenei alapfogalmat idéző cím is – da capo al fine – és az egyes fejezetcímeknél megjelenő különböző zeneszövegekből vett idézetek. Mivel az előző regényt nagyon szerettem, így kíváncsian vettem a kezembe a legújabbat is.
A történet két nő, Eszter és Lilla barátságának történetét meséli el a gimnáziumi éveiktől napjainkig. Mind a két lány diszfunkcionális családban nő fel, rengeteg sebet, traumát hordoznak magukban, és szinte sorsszerű, ahogyan egymásra találnak, majd barátságot kötnek. Úgy tűnik, hogy ez a barátság megbonthatatlan és eltéphetetlen, mígnem feltűnik egy fiú, Olivér, akinek ráadásul egy rockzenekara van. Olivér először Esztert varázsolja el, de aztán kiderül, hogy Lilla is érzelmeket táplál iránt. Végül ez a szerelmi háromszög véget vet a két lány barátságának, mígnem felnőtt fejjel Eszter megpróbálja helyrehozni, azt, ami tönkrement.
A regény így alapvetően a két legfontosabb emberi kapcsolatról: a barátságról és a szerelemről szól. A barátság megromlása, a szerelmi háromszög témája nem új a nap alatt, ami egyedivé teszi mégis a történetet, az egyrészt az újra és újra visszatérő zenei téma, zenei motívumok felbukkanása, a másik pedig a mindent megmérgező megannyi trauma és titok. A történet minden egyes szereplője fájdalmas titkokat, sebeket rejteget, melyek szétbomlasztják a kapcsolataikat. Ezek olyan rejtett traumák, amelyekről a traumatizáltak nem képesek beszélni még a hozzájuk legközelebb állókhoz sem. A titkok hazugságokhoz vezetnek, a hazugságok pedig csalódásokhoz, majd a kapcsolatok felbomlásához.
Így az alapvetően egyszerű történet mögött komoly családi, párkapcsolati, lelki és társadalmi problémák állnak. Mindegyik szereplő tökéletes példája valamilyen pszichés betegségnek, vagy traumatizált személyiségnek, amit a széteső családok, elhanyagoló szülők, bántalmazó nevelőszülők, szexuális erőszakot elkövetők okoznak. A regény tulajdonképen kórkép a széteső és súlyosan beteg társadalomról.
A rengeteg lelki seb, családi probléma miatt a regény atmoszférája sötét, lehangoló, a fényt zenei motívumok és az a nosztalgikus érzés jelenti, ami a két lány kamaszkorát, a késő ’90-es, kora 2000-es éveket megidéző hangulatos leírások jelentik. Jó érzés volt erről a letűnt korszakról, a saját kamaszkorom világáról, az egykori füstös rockkocsmákról, alternatív koncertekről olvasni még úgy is, hogy közben Lilla és Eszter családi és személyes problémái beárnyékolják a nosztalgikus képet.
A regény több nézőpontból íródott, így nézőpontkarakter Eszter és Lilla, a két főhős, de mellettük megjelenik Tobias, Lilla férje, Idös, Lilla anyja, és Judit, Lilla és Eszter másik barátnője. Érdekes, hogy Olivér, aki a regény kulcsfigurája, a konfliktusok elindítója, nem kapott saját nézőpontot. A legfontosabb karakternek Esztert tartom a regényben, ő indítja el a jelenben a folyamatokat, és az ő szemszögén át látjuk igazán a múlt eseményeit is, az ő egyénisége fonódott össze leginkább a zenével, és az ő fejezetei kapnak idézeteket olyan ikonikus zenekarok szövegeiből, mint a Red Hot Chili Peppers vagy a The Offspring.
A regény cselekménye két idősíkon fut, egyszerre haladunk előre a jelenben, és fokozatosan tárulnak elénk a múlt eseményei egymást értelmezve és támogatva. Ahogy haladunk előre a cselekményben, úgy tárulnak fel a múlt titkai, a rejtett sebek, mindig egy kicsivel több, míg végül az utolsó nagy találkozásnál, a legnagyobb, legfájdalmasabb, legmélyebb titkok is felszínre kerülnek. És ez az utolsó nagy kitárulkozás, a legutolsó hazugságok bevallása a regény igazi katarzisa, lezárása, hiszen a történet szereplőinek további sorsa homályban marad. Csak remélni lehet, hogy Eszter és Lilla barátsága újrakezdődik az elejétől.
Összességében Istók Anna regénye újra líraian szép, kesernyés, fájdalmas, mint egy dekadens Linkin Park szám. Nincsenek benne igazán jók és rosszak, nincsenek benne igazi nagy, látványos egymásra találások, nincs könnyes, nevetős happy end, csak valami édes-bús elengedése az addig dédelgetett fájdalomnak. Azoknak ajánlom, akik szeretik az elgondolkodtató, borongós hangulatú, gyermekkori traumákat feldolgozó regényeket, és fogékonyak az ezredforduló alternatív rockzenéjére.
