Fráter Zsuzsanna 
forrás: General Press Kiadó
Erős atmoszférájú, feszültséggel teli, megrendítő olvasmány Margaret Meyer Boszorkányok éve című regénye, amely 17. századi Anglia egyik legdicstelenebb, babonákkal, vallási fanatizmussal teli időszakát, a boszorkányüldözések korát meséli el. A kötet Fügedi Tímea fordításában 2023-ban jelent meg a General Press Kiadó gondozásában.
A regény története 1645-be, Kelet-Angliába repít vissza. „Martha Hallybread több mint négy évtizede szolgál bábaként és gyógyítóként szeretett falujában, Cleftwaterben, és évek óta nem szólt egyetlen szót sem. Egy őszi reggelen azonban boszorkányüldözés tanúja lesz, amelyet a gyanús jövevény, Silas Makepeace vezet. A közösség fontos tagjaként neki is részt kell vennie a megvádolt nők testének átkutatásában. De miközben egyre jobban magával sodorják az események, ő is sötét titkot rejteget, amelynek sohasem szabad kitudódnia.
Abban a reményben, hogy védelmet nyújt majd számára, kétségbeesetten feléleszt egy anyjától örökölt viasz boszorkánybabát. A bábu valódi ereje azonban kiismerhetetlen, az apályt dagály váltja fel, és fogy az idő…
A Boszorkányok évét megtörtént események inspirálták. Erős, csavaros történet, amely betekintést ad a barátság és hűség természetébe.”
A regény egyáltalán nem szépít, nem romantizálja a történelmet, nem szépíti meg az eseményeket vagy a boszorkánysággal megvádoltakat. Margaret Meyer regénye húsba vágóan realisztikus, kőkeményen, mindenfajta kendőzés, miszticizmus, szépítés nélkül mutatja be a szerencsétlen vádlottak – nők, gyermekek, férfiak – sorsát, akiket a fanatikus téboly válogatás nélkül elért, és ezét az életükkel fizettek. A regény ereje pont ebben a valószerűségben, hitelességben van, ahogyan bemutatja, hogyan fertőzi meg egy közösség életét a gyanakvás, a fanatizmus, mely szinte valami tébollyá növekedik, és egyre csak falja és falja ártatlanok életét szinte megállíthatatlanul.
A történet cselekményvezetése lendületes, a feszültség folyamatosan fokozódik, a tétek fokozatosan elemelkednek egészen a végső pontig. Ez a folyamatos feszültség szinte a lapokhoz szegezi az olvasót, és végig bizonytalanságban tartja a történet végkimenetelét illetően. Ugyanis itt semmiben sem lehetünk biztosak, nem tudhatjuk, kit, mikor ér el a vád, és ki élheti túl – ha egyáltalán valakinek lehetősége lehet rá.
A karakterek árnyaltak, érdekesek, és esendőek. Mindannyian tele vannak kérdésekkel, félelemmel, és mindenki rejteget valamilyen titkot. A legárnyaltabb karakter természetesen Martha, akinek a lelki vívódásait folyamatosan nyomon követhetjük, és akinek a vívódásai a cselekmény fontos részét képezik. Azonban maga Martha is tartogat némi meglepetést egészen a történet végéig.
A regény atmoszférája rendkívül erős. Mind a táj, mind az időjárás leírása, a falvak hangulat tökélesen illeszkedik a feszült, baljós légkörhöz. Margaret Meyer remek atmoszférateremtő, a regény lapjaiból szinte süt a feszültség, a fenyegetettség érzése, ami szinte rabul ejti az olvasót.
A regény legnagyobb ereje mégis abban van, ahogy képes bemutatni az a lelkiállapotot, tömeghangulatot, ami képes megfertőzni egész közösségeket, és fellobbantani a gyanakvás és vérszomj lángját. A boszorkányság gyanúja olyan, mint a pestis, szélsebesen terjed, és végül mindenkit megfertőz. Egy idő után mindenki gyanússá válik, senki nem bízhat senkiben, barátok, régi jó szomszédok fordulnak egymás ellen, és nem csupán másokban, önmagukban is kételkedni kezdenek. A vád pedig terjed, és szinte mindent felemészt.
A Boszorkányok éve megrendítő olvasmány, és leginkább azért, mert valódi tényeken és történeteken alapul. Elsősorban a történelmi és a lélektani regények kedvelőinek ajánlom, és mindazoknak akik szeretik az erőteljes, mélyen elgondolkodtató, tartalmas történeteket. Olyan olvasmány, ami magával ragad és sokáig elkísér.
