Japán folklór és a szerelem hatalma – interjú Eszes Rita íróval legújabb regényéről

Immár a harmadik japán témájú regénye jelent meg Eszes Ritának. A Tükör a felhőkön túlra egy 1600-as évekbeli Japánban játszódó fantasy, ami a Könyvmolyképző kiadó Zafír pöttyös könyvek sorozatában jelent meg 2023-ban. Az írónőt japánhoz való kötödéséről, a történetben megjelenő misztikus lényekről és persze a további terveiről is kérdeztük.

Corn&Soda: A Tükör a felhőkön túlra immár a harmadik japán témájú regényed. Mi vonz ennyire a japán kultúrában?

Eszes Rita: A saját, oszakai tanulmányaim és emlékeim miatt ez egy nagyon komfortos közeg számomra, de igazából azt hiszem, az első japán témájú regényem, a Rókatündér sikere miatt tértem most már többedszerre vissza ebbe a világba. Mondhatom, hogy olvasói elvárás is, valahogy erről ismertek meg széles körben, és kicsit érzem is a rajongók csalódottságát, ha másról szeretnék írni. Amíg van új mondanivalóm Japánról, addig szívesen teszek eleget a kérésnek.

 Corn&Soda: A regény a japán mitológia rengeteg alakját felvonultatja. Hogyan sikerült megismerkednek ilyen mélyen a mitologikus alakokkal?

Eszes Rita: Ez részben már az írás következménye volt. A már említett első japán regényem, a Rókatündér egy alakváltó róka-ember lányról szól. A könyvnek nagy rajongótábora lett, mind a rókákba, mind a többi mitológiai alakokba így keveredtem bele igazán. Most már negyedik éve fut egy szörnyesszerda című sorozatom a Facebookon, ahol az első két évben minden héten egy új japán jókait mutattam be – nem titok, hogy ezek közül kerültek be az olvasói kedvencek a Tükör a felhőkön túlra című regényembe, ugyanis a sorozat követői kezdtek azzal „piszkálni”, hogy miről írjak könyvet. Ezeket a lényeket felszínesen már ismertem régebbről, de sok internetes kutatásra volt szükség az alaposabb, heti bemutatásukhoz. A kereséseim közben ismerkedtem meg egy amerikai származású, de Japánban élő néprajzkutatóval, Matthew Meyerrrel, aki a yokai.com nevű oldalán rengeteg mitológiai lénnyel foglalkozik, és nálam nyilván sokkal mélyebb és alaposabb tudása van a témában. Tőle is nagyon sokat tanultam, a tavalyi évben például az általa japánról angolra fordított Sokoku Hjakumonogatari, azaz Száz történet különböző országokból című, 1677-ben íródott első rémtörténet gyűjtemény japán vonatkozású részeit fordítottam tovább magyarra, ez jelenleg a honlapomon (eszesrita.hu) olvasható. Igaz, idén a szörnyesszerda vett egy kelet-európai fordulatot, de valószínűleg még visszatérek vele Japánba, mert ott aztán tényleg kimeríthetetlen a természetfeletti lények skálája.

Corn&Soda: Ki a kedvenced a mitologikus lények közül?

Eszes Rita: Azt hiszem, a róka, talán ezért is választottam az első (és akkor még azt hittem, egyetlen) regényem központi alakjává. Japánban a rókát alakváltó lényként ismeri a folklór, tehát nincsenek hagyományos és varázs állatok, hanem mindegyik példány különleges képességekkel rendelkezik a néphit szerint. Több arcú jószág, lehet trükkös gonosztevő, de isteni követ és valóságos szent is. Nagyon sok történet szól róluk, és nekem borzasztóan tetszik, hogy az ottani emberek mennyire megtanulták tisztelni őket. Lehet, hogy a róka néha ellop egy-két tyúkot, de közben hatalmas szolgálatot tesz a mezőgazdasági termények védelmében, mint a legkiválóbb rágcsáló ritkító. Ideje lenne itthon is elismerni és másként nézni rá, mert most egész évben, a kölykök nevelése idején is szabadon irtható dúvadnak számít, ami környezeti szempontból is nagyon sajnálatos és káros.

Corn&Soda: A regény történetét váltott szemszögből, Szorana és Renmu nézőpontjából ismerjük meg. Melyikőjük állt hozzád közelebb?

Eszes Rita: róka után rögtön a tanuki, a nyestkutya a nagy kedvencem, azt hiszem, gyengéim az állatok, és hát Renmu is ilyen alakváltó, szóval talán ő. Amúgy is szeretek férfi karaktert írni, különösen az ilyen megfáradt, kissé cinikus alakokat kedvelem, valószínűleg, mert én az életben egy erős megfelelési kényszerrel rendelkező valaki vagyok. Az ilyen karakterekben jól ki tudom élni, hogy mi lenne, ha…

De emellett Szoranát is nagyon szeretem, szerintem ő a valaha volt legnehezebb sorsú karakterem, akiben kifogyhatatlan a küzdőszellem és soha nem adja fel, ezt mindenképpen érdemes eltanulni tőle.

Corn&Soda: Renmu alakváltó nyestkutya. Habár tud emberi alakot ölteni, a regény szerint az igazi alakja kifejezetten állatias. Az első japán témájú regényedben, a Rókatündérben Midori is alakváltó, kicune, viszont ő teljesen emberi. Miért érezted úgy, hogy Renmunál ezen változtatnod kell?

Eszes Rita: A két regény különbözősége miatt. A Rókatündérben Midori belső utazása a fókusz, az elejétől kezdve az a tét, hogy az emberi vagy állati létet választja-e. Ez egy urban fantasy, és a mi világunkban nem ismert, nem elfogadott az alakváltók létezése. Noha a mitológia szerint előfordul, hogy egy emberi alakot öltött rókának felsejlik a füle, megjelenik a farka, esetleg a lábnyoma, a tükörképe vagy a beszéde teszi felismerhetővé, én azt szerettem volna, ha ő belső indíttatásból dönt az életéről, nem pedig azért, mert lebukik mások előtt. Ezért teljesen elkülönítettem a két alakját.

Renmunál nincsenek ilyen kérdések, az a világ, ahol ő él, ismeri a jókaiok létezését, így nem merül fel a választás lehetősége sem, nem mellesleg Renmu kifejezetten jól érzi magát abban a létben, hogy váltogatja a külsejét. A valós alakjával kapcsolatosan a folklórt követtem, a nyestkutyák ábrázolásában sokszor megjelenik ez az állatias, állatfejű, de emberméretű alak, kicsit, mint egy egyiptomi Anubisz isten. Mesékben, festményeken is gyakori az ilyen ábrázolásuk, mikor emberekkel lépnek interakcióba, mintha ők kevésbé bujkálnának, kevésbé lennének titokzatosak, mint a rókák. Ennek a regénynek az volt az egyik központi kérdése, hogy a másságot hogyan lehet elfogadtatni a környezetünkkel, ezért fontos volt, hogy Renmu ne tudjon, és ne is feltétlenül akarjon mindig elvegyülni közöttünk.

Corn&Soda: Egy erotikus jelenetről is olvashatunk az alakváltó Renmu és a nindzsa Szorana között. Merész vállalkozás egy félig állat és egy ember közötti testi kontaktus leírása. Nem tartottál a negatív olvasói visszajelzésektől?

Eszes Rita: De, igen, és volt is ilyen egyébként, számomra viszont nem volt kérdés, hogy ennek így kell lennie a könyvben. Romantikus regényeket írok, hiszem és állítom, hogy „a szerelem mindent legyőz” nem csak valami közhely, szóval egyértelmű volt, hogy egy igazi szerelmi kapcsolatot úgy ábrázolok, hogy abban a másikat úgy fogadjuk el, ahogy van. Legyen éppen testi hibája vagy valamilyen szokatlansága, tök mindegy.

Hozzáteszem, az adott világ érdekessége, hogy Renmu másságát sokkal jobban elfogadják az emberek, mert félik, mint Szorana albinizmusát, aki egy kigúnyolni való senki a szemükben. Renmu épp azért, mert nem ember, nem is viseli az emberek szemellenzőjét, és az elejétől fogva gyönyörűnek látja Szorana hófehérségét, de nagy kérdés, hogy abban a korban, egy átlagember szemében vajon mi számított volna merészebb kapcsolatnak: közel kerülni egy alakváltóhoz vagy közel kerülni egy olyan emberhez, aki teljesen máshogy néz ki, mint a többiek.

Corn&Soda: Mi volt a legnagyobb kihívás számodra a regény megírása közben?

Eszes Rita: Ez volt az első történelmi regényem, ami nagy utánajárást igényelt, nem csak abból a szempontból, hogy milyenek voltak az 1600-as évek végén a ruhák, a regényben megjelenő városok, az utak, a szokások, maga a kor és a rendszer, de abból a szempontból is, hogy milyen volt például a nyestkutyákat érintő hitvilág. Hiszen a folklór folyamatosan változik, így a mitológiai lények is alakulnak, néha szelídülnek, elhagynak tulajdonságokat és felvesznek másikakat. Kihívás volt, de rettenetesen élveztem!

Corn&Soda: Számíthatunk-e további japános regényekre?

Eszes Rita: Biztosan, mert kettőnek már most megvannak a körvonalai a fejemben. Az egyik megint egy napjainkban játszódó reál történet lenne, így talán leginkább az Északról fúj a szél című regényemhez tudnám hasonlítani. A másik pedig történelmi fantasy, akárcsak a Tükör a felhőkön túlra.

Corn&Soda: Min dolgozol most?

Eszes Rita: Egy Jókai Mór: A cigánybáró retellingen, amiből ugyebár már egy azonos című Strauss operett és a Szaffi című rajzfilm is készült. Az enyém abból a szempontból lenne más, és kicsit talán a Tükör a felhőkön túlra hangulatát is idézheti, hogy fantasy köntösbe bújtatnám, és Szaffiból egy macska-ember alakváltót csinálnék.

Már most rengeteg történelmi kutatás van mögötte, ami elmondhatatlanul izgalmas volt, és hát az sem véletlen, hogy a szörnyesszerda sorozatom idén a szláv és magyar mitológiában áskálódik. Erős szerepe van benne még a cigányságnak, a tenyér- és kártyajóslásnak, a jövendőmondásnak. Nagyon szeretem ezt a történetet is, és bár most rengeteg fordítási munkám van a kiadónál, még bizakodok, hogy nyár elejére sikerül befejeznem, és akkor talán nem csúszok ki az idei megjelenésből sem.

Corn&Soda: Hamarosan itt a Könyvhét. Találkozhatnak-e veled majd az olvasók?

Eszes Rita: Igen, bár pontos időpontot még nem tudok, de június 15-én, szombaton leszek kint a Könyvmolyképző Kiadó standján. Vettem nagyon helyes könyves matricákat, szóval alig várom, hogy meglephessem a hozzám érkezőket valami személyes kis aprósággal a dedikálás során!