Chino 
Cikksorozatunkban az aktuális havi DVD premiereket szedjük csokorba. A havi két bontásban megjelenő tájékoztatóban folyamatosan figyelemmel kísérjük a tengerentúlon korongra kerülő filmeket.
A Most Violent Year (Egy durva év, 2014)
C. Chander (Margin Call, 2011; All is Lost, 2013) rendezése gyakorlatilag annak a bizonyos amerikai álomnak az ábrándját, illúzióját mutatja be egy olyan férfi életén keresztül, aki saját erejéből korrumpálódás nélkül és tisztességes úton próbál feljebb kapaszkodni. Raegen elnöksége alatt, amikor a bűnözés fénykorát élte, (amire a cím is utal) Abel Morales (Oscar Isaac) egy kemény munkával felépített fuvarozó cég vezetője egy hatalmas, ugyanakkor kockázatos üzletet készül nyélbe ütni. Versenytársai azonban minden mocskos eszközt felhasználnak ellene. A tisztes vállalkozó ennek ellenére igyekszik a becsületesség útján haladni, azonban kérdéses, hogy mindez véghezvihető-e egy olyan világban, ahol farkastörvények uralkodnak.
IMDb: 7,2
The Voices (A hangok, 2014)
Ryan Reynolds (X-MEN Origins:Wolverine; R.I.P.D.) ezúttal egy fekete humorú, abszurd agymenésben tűnik fel. Jerry (Ryan Reynolds) egy alapvetően hétköznapi, jóravaló gyári munkás, aki otthon két háziállatával jókat cseverészik. Unalmas magánélete egy napon fordulatot vesz, mikor sikerül randiznia egy helyes lánnyal. A bökkenő annyi, hogy a hölgy eközben elhalálozik, Jerry pedig nem tudja mitévő legyen. Ekkor lép elő kutyája és macskája, akik olyan tanácsokkal látják el, amik még morbidabb tettekre sarkallják az amúgy is gyenge idegzetű gazdájukat.
IMDb: 6,4
Home Sweet Hell (2015)
Anthony Burns (Skateland,2010) sötét vígjátékában az angyali Katherine Heigl (The Ugly Truth,2009) tökéletesnek tűnő házasságát férje (Patrick Wilson) hűtlensége borítja fel. Ami még nagyobb gond, hogy a szóban forgó szerető (Jordana Brewster) azt hazudja, hogy terhes, így a házaspár úgy dönt elteszik láb alól. Mindezt elég brutális módon kiviteleznék, főleg az asszony jóvoltából, azonban beüt az újabb krach néhány rosszarcú nehézfiú képében, akik elkezdik keresni a lányt. Heigl kicsit meglepő ebben a szerepben, viszont jól hozza a mosolygós, kissé pszichopata féltékeny feleség figuráját. A mozi amúgy sok helyen sablonos, ugyanakkor szórakoztató, bár aki még az orvosi tű látványát sem bírja kerülje el a filmet.
IMDb: 5,4
The Immigrant (2013)
Ez a komor hangulatú, kissé szentimentális kosztümös dráma a ’20-as évek New York-jába kalauzol el minket. Egy lengyel bevándorló, Ewa Cybulski (Marion Cotillard) és húga történetét meséli el, akik Amerika felé veszik az irányt a jobb élet és újrakezdés reményében. A fiatalabb testvér azonban betegség miatt karanténba kerül és Ewa kénytelen pénzt szerezni, hogy húgát ne toloncolják vissza. Ekkor tűnik fel a színen Bruno (Joaquim Phoenix), aki behálózza és a fiatal nő kénytelen lesz tisztességtelen úton megszerezni az áhított pénzt. A reménytelenségben Bruno unokatestvére Orlando (Jeremy Renner) az, akivel kiutat találhat. A történet kissé lassú és vontatott, ugyanakkor ebben rejlik szépsége. A gyönyörű fényképezés és Marion Cotillard alakítása pedig igazán maradandóvá teszi.
IMDb: 6,6
Big Eyes (Nagy Szemek, 2014)
Tim Burton (Sleepy Hollow, Edward Scissorhands) ezúttal hátrahagyta szürreális fantáziavilágát és egy életrajzi drámán keresztül mutatta be a zseniális festő, Margaret Ulbrich (Amy Adams) történetét. A tehetséges művész képei egyedülállóak voltak, mintegy védjegyévé váltak a vászonra álmodott szereplőinek hatalmas szemei. Ezt felismeri Walter Keane (Christophe Waltz), egy kevésbé tehetséges festő és ujjai köré csavarja a nőt. Házasságkötésük után a férfi, felesége képeit saját alkotásaiként népszerűsíti, s ezt ő folyamatosan el is fogadja, de az idő előrehaladtával egyre inkább kezd összeomlani, és felismeri férjében a szélhámost. De vajon sikerül-e nőként felnyitni a világ szemét? Burton ezúttal a történetet és a karaktereket alárendeli a látványnak, ugyanakkor a mesevilággal keveredő valóságnak nem fordít egészen hátat.
IMDb: 7,0
The Woman in Black 2.: Angel of Death (A fekete ruhás nő 2. – A halál angyala, 2014)
Az első rész sikere után garantált volt a szellemasszony „feltámasztása”, ugyanakkor a Hammer stúdiónak sikerült egy klisékkel elárasztott fantáziátlan horrort alkotni. Az alapsztori nem mondható rossznak. Ezúttal a II. világháború idejére ültetik át a filmet. A londoni bombázások borzalmai elől két tanárnő tanítványaival elmenekül a fővárosból. Egy távoli helyet keresnek, ahol biztonságban lehetnek, s „szerencséjük” pont a lápvidékre sodorja őket, ahol egy ütött-kopott régi kúriába költöznek be. Nem is sejtik, hogy a ház nem lakatlan, egy bosszúszomjas fekete ruhás kísértettel kell szembenézniük. A kiszámítható, sokszor unalmas cselekményt, gyenge történetvezetést jó színészi játékkal sem tudták javítani, így sajnos egy tipikus tucathorrort kapunk, amitől az első rész után jóval többet vártunk.
IMDb: 5,0
The Babadook (2014)
A filmet rendezőként és íróként is jegyző, eddig főleg színészként tevékenykedő Jennifer Kent (Monster) egy mesteri, komplex horrorral örvendedeztetett meg minket. Ha valaki egy fröcsögő vértől, hirtelen felbukkanó démonoktól hemzsegő vérfagyasztást szeretne, az csalódni fog. Amelia (Essie Davis) éppen akkor vesztette el férjét, mikor a gyermeküket világra hozni vitte a kórházba. Az asszony még hét év után sem tette túl magát a katasztrófán, gyermeke, Samuel (Noah Wieseman), pedig még nehezebbé teszi a életét. Erőszakos, viselkedései problémákkal küzd, ugyanakkor éjszakánként retteg a szobájában rejtőző szörnyetegtől, s csak meseolvasás után képes elaludni. Egyszer édesanyja egy Mister Babadook nevű könyvet talál a könyvespolcon, melynek felolvasása után a fia állapota rosszabbodik. Egyre inkább elszigetelődnek a külvilágtól s Amelia is kezdi elhinni, hogy nincsenek egyedül a házban. A film egy igazán összetett és intelligens alkotás. A karaktereket és környezetet tökéletesen kidolgozták. A félelem az érzelmekre, gondolatokra hat. Mi is, ki is gyakorlatilag ez a Mr. Babadook? Miből táplálkozik, mi élteti? Létezik-e egyáltalán vagy csupán képzelet? Ezen és hasonló kérdésekből építkezik a film, a vizualitás szinte tökéletes és egy percig sem engedi lankadni a figyelmet.
IMDb: 6,9
