Fráter Zsuzsanna 
forrás: Agave Könyvek
Nemrég jelent meg Alix E. Harrow eddigi legsikeresebb regénye, A Starling-ház, melyet Reese Witherspoon is beválasztotta a könyvklubjába. Alix E. Harrow neve a magyar olvasók előtt is ismerős lehet, mivel a Tízezer ajtó című regénye magyarul is olvasható. A Starling-ház Ballai Mária nagyszerű fordításában az Agave Könyvek gondozásában jelent meg.
A Starling-ház szépirodalmi igényességű gótikus fantasy egy különleges házról és két fiatalról, akiknek a sorsa összefonódik a házzal. Melankolikus, borongós hangulatú történet, de nem hiányzik belőle a humor és az izgalom sem. Keveredik benne a líraiság, a misztikum, a mágia és a hitelesség látszatát keltő dokumentarista lábjegyzetelés. (Ebből a szempontból emlékeztet Susanna Clarke A Hollókirály című regényére.) A történet bár ismert toposzokat használ fel, azokat mégis képes egészen új megvilágításba helyezni és egyedivé tenni.
A regény főhőse Opal, aki egyedül neveli öccsét, Jaspert, igyekszik számára egy jobb életet biztosítani, és kijuttatni magukat a balszerencsés kisvárosból, Edenből.
A kisváros egyetlen híressége E. Starling, Az Alvidék tizenkilencedik századi írója, akinek több mint száz éve nyoma veszett, de maga után hagyta a hátborzongató otthonát, a Starling-házat. Opal gyerekkora óta Az Alvidék megszállottja, rajong a könyvért, és mindig is vonzotta a baljós ház. Így amikor a remeteként élő örököstől, Arthurtól munkát kap, él a lehetőséggel, hogy bejusson a Starling-házba.
A regény cselekményvezetése lassabb folyású, komótosan építkezik, cseppenként adagolja az információt, azonban a folyamatos feszültséget mégis képes fenntartani, rengeteg csavar, váratlan fordulat teszi letehetetlenné a kötetet. A történéseket két szemszögből, Opal és Arthur, a Starling-ház örökösének a szemszögéből látjuk. Így a két fő karaktert is sikerül mélyen megismerni.
Opal személyisége illeszkedik a mostanában divatos antihős karakterek közé, aki látszólag folyamatosan önös érdekből cselekszik, megszegi a szabályokat, törvényeket, és távol áll tőle az önfeláldozás vagy a hősiesség. Persze mindez csupán a látszat, Opal mély és szépen kibontott jellemfejlődésen megy át, a végére pedig valódi hőssé válik. Arthur teljes ellentéte Opalnak, neki a fő célja az önfeláldozás és a másokért való cselekvés, azonban neki is szüksége van jellemfejlődésre, hogy képes legyen elengedni a múltat, hogy megszabaduljon a nyomasztó terhektől, és képes legyen elfogadni a segítséget. Harrow gyönyörűen bemutatja Arthur jellemfejlődését is.
A harmadik fontos szereplője a regénynek maga a ház. Ami szinte élő, lélegző lényként van jelen a regényben, és maga is fontos jellemfejlődésen megy keresztül, rezonálva a benne lakók lelkivilágával, és meghálálva a gondoskodást.
A regény nyelvezete gyönyörű, sokszor kifejezetten lírai. Harrow remek atmoszférateremtő, leírásai érzékletesek, rendkívül kifejezőek, borzongatóak. Opal karakterének köszönhetően sokszor a humor sem hiányzik, ami üdítő színfoltja a regénynek.
Az izgalmas, rejtélyes történeten és a misztikumon, mágián túl a regény nagy sok fontos társadalmi kérdéssel is foglalkozik, úgy mint a társadalmi egyenlőtlenségek, korrupció, környezetszennyezés, családon belüli erőszak. Ráadásul ezekkel nem csupán felületesen, érintőlegesen foglalkozik, hanem szerves részei a történetnek.
A Starling-ház összességében egy erős atmoszférájú, lírai nyelvezetű, gótikus fantasy tele rejtéllyel, megoldásra váró titkokkal és erős, egyedi karakterekkel. Azoknak ajánlom, akik szeretik a lassabb folyású, nem cselekményközpontú, elgondolkodtató, szépirodalmi igényességű fantasy-kat.
