Blackphoenix 
Forrás: Pintér Hajnalka írói oldala
Pintér Hajnalka A múlt árnyai című regényének főhősnői első pillantásra mesébe illő életet élnek. Álommunka, álomfizetés, csinos ruhák és minden este valamilyen jó kis csajos buli. A mese azonban horrorba csap át, amikor feltűnik egy fenyegető árny a múltból. Luke Hudson nem nyugszik, amíg végre nem hajtja bosszútervét, amelynek kivitelezésében tíz évvel korábban már elbukott egyszer. Olivia, Gemma, Zoe és Alexis hétköznapjaiba újra bekúszik a rettegés, miután hírét veszik régi ellenségük börtönből való szökésének. Vajon lehet esélye egy őrültnek a lányokat védő profi testőrökkel szemben? Képes az írónő úgy mozgatni a szálakat, hogy valódi, minden idegszálunkat felborzoló játszma bontakozzon ki a könyve lapjain?
A múlt árnyai a Smaragd Kiadó gondozásában jelent meg 2024-ben. A szerkesztést Vojcskó Sarolta végezte, a korrektúrát pedig Oltay Zsuzsanna. A könyv a Premier Nyomdában készült, a nyomdai felelős Király Attila volt. A borítóterv a WBM Book Cover Design munkája.
A borítókép felső kétharmadát a négy barátnő képe uralja. Középen a rózsaszín, kicsit cirkalmas, neonvilágításra emlékeztető címfelirat finoman utal a lányok csillogó életére. Ám a kép alján, és a sötét háttérben erőteljesen jelen van a fenyegető kapucnis alak, aki egy szempillantás alatt szétzúzza az idillt, és borítja a szekrényben lapuló csontvázat.
Miután betekintést kapunk a négy lány önfeledten bulizós, gondtalan hétköznapjaiba, és sor kerül az első, adrenalinfröccsöt okozó támadásra, hamar lehull a lepel az ellenség kilétéről. A testőrök jelenléte ráadásul teljes garanciát jelent arra, hogy a védelmezettek jó kezekben vannak. Innentől kezdve komoly kihívás úgy kitölteni a maradék közel négyszáz oldalt, hogy az valóban izgalmas legyen, és túllépjünk a partyk és ruhák világán.
Ezt a kihívás azonban az írónő könnyedén megugorja. Egyrészt a tíz évvel korábbi eseményeket már-már idegőrlően lassan csepegteti be a jelen eseményei közé, nem egyszer csupán egy fél oldalnyi vagy néhány bekezdésnyi információval szolgálva az olvasónak.
Másrészt amikor a főgonosz mozgásba lendül, a legkevésbé sem okoz nekünk csalódást. Az érzelmi manipuláció – amelytől a testőrök sem nyújthatnak védelmet – kezdettől fogva jelen van a történetben, és „csupán” az alapot jelenti Hudson eszköztárában. Mindemellett egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az „elmeháborodott” és az „átkozottul jó stratéga” címkék könnyedén megférnek egyazon ember személyiségében. A múlt árnyaiban folyamatosan, nagyon jól eltalált ritmusban váltakoznak egymással az akciódús jelenetek és a könnyed pillanatok, miután egy-egy támadást elhárítva a lányok és testőreik fellélegezhetnek.
Mindemellett pedig természetesen a drámák sem maradhatnak ki a történetből. A főhősnők mind jól felépített karakterek, akiknek megvan a maguk története. Személyiségükről, erényeikről és hibáikról éppen annyi információt kapunk, hogy közel kerüljenek hozzánk, aggódjunk értük, de még ne csapjon át a történet lélektani regénybe. Az írónő nagyon jól érzékelteti azt a pszichés folyamatot is, amin hasonló fenyegetettség esetén egy nő keresztülmehet. A lányokból sokszor tör ki a félelem, a düh és az elkeseredettség, és az idegőrlő helyzetben többször összeszólalkoznak. Éppen ezért még érdekesebb az a jellemfejlődés, amin a történet során keresztülmennek. A nőies, érzelemvezérelt működést jól ellenpontozza a testőrök viselkedése, akiknek mindig higgadtnak és profinak kell lenniük, még akkor is, amikor ez kifejezetten nehezükre esik. Az ő háttértörténetükről is kapunk egy-egy morzsát, bár természetesen a lányok állnak a középpontban.
Az egyetlen mozzanat, ami számomra kicsit túlságosan rózsaszín és hollywoodi volt, az a négy lány és a négy testőr között kibontakozó szerelem. Lássuk be, a valóságban nem sok esély lenne arra, hogy a vérprofi harcosok – akik nem tegnap kezdték a szakmát, és nyilvánvalóan voltak már női védelmezettjeik –, pont egyazon küldetés során csábulnak el.
Ezzel a kicsi gyengeséggel együtt A múlt árnyai egy nagyon jól sikerült akcióregény. Egyetlen pillanatra sem lankad a figyelmünk a Hudson és áldozatai között kibontakozó macska-egér játékot követve, az írónő ugyanis teljesen kimaxolja a „játékidőt”. Ajánlom mindenkinek a könyvet, aki egyszerre vágyik könnyed, csajos olvasnivalóra, romantikára és izgalomra. Azoknak is felüdülést jelenthet a történet, akiket egyébként fárasztani szoktak az akcióregényekre gyakran jellemző végtelen ódák a csúcstechnológiás kütyükről. Az írónő egyáltalán nem esik túlzásba ebben a tekintetben, és csak annyi leírást ad, amennyi feltétlenül szükséges.
