Fredrik Backman svéd író nevét már valószínűleg sokan ismerik, sikerkönyveit a világ számos táján olvassák. A nálunk tavaly megjelent regénye, Az ember, akit Ovénak hívnak hatalmas sikert aratott, csak Svédországban 600.000 példányban kelt el és a hazai olvasók is egyértelműen pozitívan reagáltak. (A könyvről szóló, bővebb ajánlónkat itt olvashatjátok!)
A hónap elején újabb regénye vált elérhetővé a magyar olvasók számára is; A nagymamám azt üzeni, bocs című műve designjával erősen emlékeztet a már korábban említett regényre, belső tartalma pedig – az eddigi visszajelzéseket tekintve – legalább annyira elnyerte a közönség tetszését, mint Backman korábbi bestsellerei.
” Nagymama így hívja a hazugságokat. „Az igazság másik verziója.”” (20. oldal)
Backman már korábbi műveiben is megmutatta, nagy erőssége az abszurd helyzetek és szereplők ábrázolása, a különböző személyiségű és hóbortú alakok mind-mind hozzájárulnak a humoros történetek hatásosságához, általuk egy teljes közösség rajzolódik ki előttünk. A nagymamám azt üzeni, bocs két „főhőse” a majdnem nyolc éves Elsa és a 80 körüli nagymamája. Elsa „különleges”, jóval érettebb a koránál, a nagymama pedig kissé őrült, bár ez a szereplők körében változó mértékű. Elsa anyja (többek között) dohányzási szokásaival nincs kibékülve, a szomszéd egyik afférjuk miatt – a nagyi „véletlenül” eltalálja egy paintballfegyverrel – neheztel rá, az ingyenújság terjesztője pedig egyszerűen nem érti meg, hogy a nagymama nem kér reklámot. Néha Elsa is őrültnek tartja, viszont a nagymama az egyetlen barátja – az iskolában jobbára csak zaklatókat talál, akik „mássága” miatt nem értik meg. Kettejük kapcsolata viszont egészen más, a kislány különcsége itt érték és ünnepelt erény.
Minden megváltozik azonban, amikor a nagymama meghal és leveleket hagy hátra, melyekben bocsánatot kér mindazoktól, akiket valaha is megbántott. A váratlan helyzetekben felbukkanó üzeneteket Elsának el kell juttatnia a címzettekhez, akik jobbára szomszédok. A levelek kézbesítése közben meglepő dolgok derülnek ki róluk, melyek felbolygatják az egész közösségi életet, a kislány pedig kénytelen nyitni a világra.
A regény végig Elsa nézőpontjából láttatja az eseményeket, a gyermeki logika és hangvétel folyamatosan megmarad. Elgondolkodtató és nevettető történet egyben, Backman és a műfaj kedvelőinek mindenképpen ajánljuk!