Kritikus Kedd KönyvKlub: Kötelék (Tracey Garvis-Graves)

Hamar eltelt a június is, ami azt jelenti, hogy újabb Kritikus Kedd KönyvKlub cikk következik. Ezúttal Tracey Garvis-Graves Kötelék című regényét olvastuk el. Ez egy romantikus történet, katasztrófával, félelmekkel és némi kalanddal megfűszerezve, amely – számunkra – rengeteg kérdést hagyott maga után.

Tracey Garvis-Graves korunk fiatal írónője, akinek a szóban forgó regényét közel harminc nyelvre fordították le, valamint 9 hétig szerepelt a The New York Times bestseller listáján is. On the Island címmel jelent meg 2011-ben.

Adott egy harmincéves irodalomtanár, Anna Emerson, akinek munkát ajánlanak a nyári szünet idejére, még pedig a Maldív-szigeteken. A tizenhat éves T.J. Callahan-t kell felzárkóztatnia a tananyagból, aki súlyos betegsége miatt kimaradt az iskolából. A fiú szerencsére már tünetmentes, így ősztől újra visszaülhet a tanulópadba. A tanárnő és a diákja a családtól külön indul el a szigetre, ám a hidroplán pilótája váratlanul szívinfarktust kap, a gép lezuhan, ők pedig az óceánban kötnek ki. Sikerül kisodródniuk egy közeli szigetre, ahol kezdetét veszi az a hihetetlen eseménysorozat, amelynek részesei lettünk mi is, az olvasók.

A sziget teljesen lakatlan és bármily gyönyörű is a környezet, sajnos az életben maradáshoz ez vajmi kevés. Meg kell tanulniuk túlélni. Nincs ivóvíz, az élelem pedig leginkább a kókuszra, a kenyérfa gyümölcsére és a halra korlátozódik. Idővel azonban belejönnek és sikerül elsajátítaniuk a halászatot, a tűzcsiholást és még kunyhót is építenek maguknak. A helyzetet nagyban megkönnyíti az is, hogy idő közben a partra sodorja a bőröndjeiket a víz, amelyben ruhák és tisztálkodószerek is vannak. A szigeten töltött napokból hetek, hónapok, majd évek lesznek és a két főszereplő egyre inkább összeszokik, nem olyan hangsúlyos már a köztük lévő korkülönbség sem. T.J. férfivá érik, ami Anna-t sem hagyja hidegen, így szép lassan kialakul közöttük a románc, amely végül szerelemmé válik.

A szigetről azonban van kiút, amely egy szökőár formájában érkezik. Ezután a pár visszatér a valóságba és maguk mögött hagyják az addig kialakított életüket. A kinti világban létezni már nagyobb kihívás számukra, teljesen más problémákkal kell megküzdeniük. A média által előtérbe kerül a köztük lévő tizennégy év, amely nagyban rányomja a bélyegét a kapcsolatukra.

Nem egy tipikus túlélő történetről beszélhetünk ez esetben, ugyanis valahogy minden túl egyszerűen megy, emiatt válik talán hiteltelenné a cselekmény. Hiszen honnan tudna bármit is két nagyvárosban élő személy arról, hogyan lehet átvészelni egy ilyen szituációt? Maximum csupán filmekből tájékozódhatnak erről, ami azért nem egy életbiztosítás. Az írónőnek rengeteg jó, ámbár kidolgozatlan ötlete van, mindannyian úgy éreztük, hogy belekap egyes szálakba, de fél az igazi drámától, az erős jelenetektől. T.J. betegsége egy kiaknázatlan lehetőség volt, ahogy a lagúnában úszkáló cápa –amit egy delfincsapat üldözött el egyébként -, a társadalmi meghurcolás, egy esetleges váratlan terhesség, vagy éppen a mentális zavarok a kialakulása amiatt, hogy elzártan élnek az isten háta mögött valahol, teljes kilátástalanságban a szabadulást illetően.

Teljesen szürreális volt a szigeten fel-felbukkanó csirkék jelenléte is, amelyekből vagy ünnepi vacsora lett, vagy éppen háziasították, valamint a megmenekülésük módja is. Viszont gyakorlatilag a szigeten élés többségében elég idilli volt, nem igazán szenvedtek hiányt semmiben. A szerelmük kialakulását azonban hitelesnek éreztük a korkülönbség ellenére is, kiszámítható volt. Zsuzsa egy ponyvához hasonlítja a regényt és azt hiszem, nem is áll túl messze a valóságtól ez a kijelentés. Ez egy –már-már látszólagos – katasztrófába burkolt romantikus történet, a vártnál jóval kevesebb drámával. Nóra szerint a szerelmi szál egészen életszerű volt, viszont a történet végét illetően ő sem volt megelégedve. A párbeszédek sem lettek erősek, de könnyed, olvasmányos regény volt, amely a sok kidolgozatlan lehetőség ellenére is lekötött minket. Viki a megfelelő producert is megtalálta már egy esetleges filmhez, Nicholas Sparks személyében, aki köztudottan efféle romantikus regényeket ír. Ő biztosan kihozna ebből a sztoriból mindent, amit csak lehet. Gabi véleményében is osztoztunk, miszerint ebből akár több könyvet is lehetne írni, ahol jobban ki lennének fejtve a korábban említett kihagyott lehetőségek.

Viszont kétségkívül itt a nyár és a strand idő, amire tökéletesen megfelelő a Kötelék. Akár egy délután alatt végig lehet olvasni, A kék lagúna című film rajongói számára pedig kötelező darab!

A júliusi könyvünk a Lány a hóban Ninni Schulman tollából, amely szintén igen izgalmasnak ígérkezik, tartsatok velünk akkor is!