Blackphoenix 
Miután letettem A fekete láng ura- sorozat első kötetét, A Vízgömböt (amire rögtön lecsapott az unokatestvérem is), nem hagyott nyugodni a kérdés, hogy milyen lehet Ványik Beatrix (B. B. Vayk) az életben, mi motiválja, hogyan született meg annak a világnak a története, amelyben a Természet Erői a főszereplők. A személyes interjút sajnos nem sikerült összehozni, hiszen a hölgy éppen arra készült, hogy Londonba költözik a családjával, amikor megkerestem. De hála a modern technikának, így is kaptam válaszokat a kérdéseimre.
Corn&Soda: Mikor és minek a hatására kezdtél el írni?
B. B. Vayk: Amióta az eszemet tudom, mindig is rengeteget olvastam és rengeteg történetet találtam ki. Még ma is megvan az első saját mesém kézirata (egy nagyon szép, de nagyon irigy királykisasszonyról) és a hozzá tartozó rajzaim szereplőkről, helyszínekről. Számos történet született meg a fejemben, és ezeket többnyire vázlat formájában őrzi a fiókom hosszú évek óta. Amikor megszületett a kislányom és utána a kisfiam, az ő alvásidejükben kezdtem bele egy hosszú mesébe, ami a legrégebb óta foglalkoztatott: a Természeti Erők fenséges világáról. Hogy milyen régi az ötlet, az is bizonyítja, hogy 14 éves koromban festettem egy képet Óceánkirálynőről, ami ma a nővérem nappalijában lóg a falon. Ezt a fantáziavilágot a gyermekeimnek találtam ki, nekik meséltem elsőként, és a történet észrevétlenül több száz oldalasra nőtt a számítógépemen. Rajzoltam és írtam erről a számomra oly kedves világról, egyre többet és egyre gyakrabban.
Corn&Soda: Mivel foglalkoztál korábban?
B. B. Vayk: Közgazdász vagyok, négy diplomám van és a doktori iskolát is alkalmazott közgazdaságtanból végeztem. A gyermekeim születése előtt Európai Uniós pályázatokkal foglalkoztam, de ez sosem volt szerelem. Mindig is írni és rajzolni szerettem: sosem fogyok ki az ötletekből akár egy szívószálról, akár egy elveszett ötforintosról kell mesét szőnöm a gyerkőceimnek. Rengeteget rajzolok velük is, festek, és már öt éve adunk ki egy óvodásoknak szóló színező és készségfejlesztő magazint három havonta, amit én írok, rajzolok és mostmár a teljes grafikát, kiadványszerkesztést is én csinálom hozzá. Idén megjelent egy általam írt és rajzolt másik magazin is, alsósoknak szól: érdekes ötletekkel, történetekkel és sok kreativitással.
Corn&Soda: Mi adta az ihletet A fekete láng ura sorozathoz?
B. B. Vayk: Gyerekkorom óta sokat fantáziáltam arról, hogyan néznének ki a Természet Erői megszemélyesítve. Milyen lenne a külsejük, a birodalmuk, a személyiségük. Sok rajzom készült ebben a témában, Óceánkirálynő mellett Éjszakát álmodtam meg a leghamarabb. Nagy élmény volt kitalálni minden apró részletet Napról, Holdról, Tűzről, Vízről: és külön élmény volt, hogy teljesen elengedtem a fantáziámat. Egyáltalán nem gondolkoztam már meglévő és kitalált lényeken vagy azokhoz hasonlókon. Csakis újakon és szerencsére ez nem volt nehéz. Mert gyermek vagyok legbelül és szerintem az is maradok mindörökre. A történet ifjúsági irodalom és az is marad mindvégig a sorozatban (négy része lesz). Tíz év felett persze bárki élvezheti, akiben él a gyermeki lélek. El sem tudom mondani, mekkora öröm volt, amikor kézbe foghattam a regényemet és utána az, amikor megérkeztek a pozitív vélemények róla. Óriási erőt, biztatást kapok az olvasóimtól, akik kincsek az életemben, és még mindig alig tudom elhinni, hogy az általam kitalált mese mennyire megérinti őket. Büszkeséggel tölt el, ha levelet kapok tőlük, ha elmondják a véleményüket. Ezúton is köszönet ezért nekik.
Corn&Soda: Mi motivált arra, hogy külföldi kiadással is megpróbálkozz?
B. B. Vayk: A regény magyar és külföldi kiadása is a férjem ötlete volt, az ő érdeme, hogy a történet eljutott az olvasókhoz. Én szerelemből írok, a kéziratot nagyon sok embernek odaadtam olvasásra, akit érdekelt. A hazai kiadás sikeres volt, sokan szeretik a történetet és nagy örömömre várják a folytatást. Mivel szinte mindenki azt mondta: a fekete láng ura világa nagyon egyedi, nem hasonlít semmilyen más, már létező fantasy-ra, ráadásul van egy sajátos, magyaros íze is (hisz imádom a magyar népmeséket), innen jött az ötlet, hogy mit szólnának vajon hozzá az angol ajkú olvasók? Hogy érdekesség lehetne számukra bepillantást adni egy magyar népmesével ötvözött fantáziavilágba. És a fogadtatás valóban mesés volt: két amerikai versenyen is helyezést értem el a történettel, és épp a napokban olvasta el egy amerikai írónő, aki a blogjában úgy méltatta a regényt, hogy: nem emlékszik arra mikor olvasott ennyire kidolgozott, egyedi és nyelvileg is ennyire élvezhető művet. Ez nagy megtiszteltetés nekem. A napokban hívta fel a figyelmemet egy amerikai olvasó arra, hogy egy neves fórumon a fiatalok arról beszélgetnek, kötelező olvasmánnyá kellene tenni a regényt az ifjúság számára. Mit mondjak? Hihetetlenül jól esik.
Corn&Soda: Az amerikai olvasóközönség tehát imádta a történetet, többek közötti népmeseszerű jellege miatt. Mennyire voltak meghatározóak gyerekkorodban vagy akár ma is a magyar népmesék?
B. B. Vayk: Igen, sajátos világ a magyar népmeséké, és mivel a mai napig imádom őket, tudat alatt épültek be ilyen elemek a regényembe. A jó győz, a rossz megbűnhődik, mindig van tanulság és számos legyőzendő – mondjuk három smile hangulatjel – akadály. De számomra ezeken túl a csavaros észjárás, a váratlan fordulatok, a meghökkentő megoldások teszik megunhatatlanná a magyar népmesei világot. Ha felcsendül a jól ismert dallam, mindig leülök a gyermekeimmel és megnézem ezeket a meséket. 
Corn&Soda: Amikor egyeztettük az interjú időpontját, azt mondtad, hamarosan Londonba költöztök, ami régi álmotok. Szerepet játszik ebben a karriered is vagy egyedül a kalandvágy miatt született a döntés?
B. B. Vayk: A férjem remek álláslehetőséget kapott Londonban, de természetesen az én írói pályám is nagy szerepet játszik ebben a döntésben. Komoly lehetőségek várnak kint, amikről egyelőre nem beszélhetek, de nagyon biztatóak, és amelyek eredményeként remélem minél több történetet mesélhetek majd el. Persze a kalandvágy sem utolsó szempont, és az sem, hogy a gyermekeink kétnyelvűként nőhetnek fel egy hatalmas, kihívásokkal teli városban. 
Corn&Soda: Vannak olyan kedvenc helyeid, amelyekről a Természet Erőinek birodalmait mintáztad?
B. B. Vayk: Robert faluja az én nagyszüleim faluja, ahol a gyermekkoromat töltöttem. A többi világot úgy álmodtam meg, ahogy az egész történetet: becsuktam a szememet és elképzeltem. Nincs konkrét hely ezekre vonatkozóan, csak a kobakomban.
Corn&Soda: Mi segít abban, hogy átlendülj a kritikus pontokon, amikor elfogy az ihlet, vagy egy problémásabb részt kell megírnod?
B. B. Vayk: Munka, háztartás és két gyerkőc mellett írni igazi kihívás. Mivel lopott órák ezek, igazi csemegék, nem éltem még meg ihlet-hiányos időszakot. Gyűlik és gyűlik a sok ötlet, és amikor időm van, lecsapok a gépre és kiírom magamból. Nem szoktam megakadni, inkább az a nehézség, hogy korántsem tudok annyiszor leülni írni, ahányszor az ihlet elkap. Persze a legnagyobb kincs, hogy a gyermekeimmel lehetek, főleg most nyáron reggeltől estig, és bevallom, számos remek ötlet a regényben tőlük származik: ők a legnagyobb rajongóim és a legnagyobb kritikusaim is egyben.
Aki tehát még nem ismeri a tengeren túlon második J. K. Rowlingként emlegetett írónőt, annak javaslom, hogy böngésszen egy kicsit B. B. Vayk facebook-oldalán és rendelje meg A Vízgömböt, érdemes!
