Blackphoenix 
Lánybúcsús különítményünk következő megállóhelye a Due Fratelli Pizzéria volt, ahol feltöltekezhettünk némi „üzemanyaggal” a mi kis élő szerepjátékféleségünk továbbjátszása előtt.
Igazi rusztikus pincehelyiségbe cseppentünk, amely pont eléggé igényes volt, de nem túlságosan puccos és elegáns. Szerencsére egyedül voltunk, így még csak nem is kellett visszafogni magunkat; a szabadulós játék és a menyasszony számára összeállított gyökér-kvíz emlékétől megmámorosodva röhögcséltünk, és kortyolgattuk az étvágycsináló fehérborunkat. A pincér is partner volt a mulatságban, sőt úgy tűnt, örül neki, hogy gasztro sznobok helyett egy vidám társasággal van dolga, akik nem akadnak fenn az olyan problémákon, mint hogy Chardonnayt vagy Szürkebarátot isznak-e, illetve hogy fusilli vagy farfelle alakban fogyasztják a tésztájukat.
Egyetlen szempont volt fontos: a gluténmentes menü – ennek köszönhetően esett a választásunk a Due Fratelli Pizzériára, a menyasszony ugyanis gluténérzékeny. Mire elfogyasztottuk az uzsonnát (mennyei volt a tenger gyümölcsei pizza!), arra jutottam, hogy nem számít, hagyományos vagy reform ételről van-e szó, az étterem a mottójához hűen biztosítja az „egy csipetnyi Toszkána” – hangulatot mind az enni- és innivaló mind a helyszín terén.
Ez alól az egyetlen kivételt a mosdó jelentette, amely inkább a Narnia-féle stílusra hasonlít, és újabb ürügyet adott nekünk a vidámságra. Ha nem tudjátok elképzelni, térjetek be a Due Fratelli Pizzériába, egyetek egy jót, és lessétek meg a beépített szekrényt!
