Anon Anon 
Szeptember 29-én jelent meg az Agave gondozásában Christopher Moore új könyve, a Bolond. Itt ki is kell javítanom magamat, hisz a könyv nem új, az eredetit 2009-ben adták ki, a történet pedig még régebbre nyúlik vissza, hiszen a Lear király Moore verziója.
A sztori ismert, Lear az öreg megzakkant király felosztja királyságát három lánya között, vagyis csak kettő között, mert mert a legkisebb nem hízelgi ki a részét tisztességesen, bár ő az egyetlen, aki valamennyire emberszámba veszi az öreg uralkodót. A két nagyobb lány kisemmizi apját, rengeteg szálon fut a történet, mindenki mindenkivel és ellen szövetkezik. Mindez a mocskos és züllött középkorban, vagyis folyton szexelnek, gyilkolnak és káromkodnak, amolyan Moore-osan.
A történetet Tarsoly, a király bolondjának szemszögéből látjuk, aki – bár ez nagyon keveseknek tűnik fel – a történések egyik fő mozgatója. A történetbe Moore nem rondított bele, csupán kiszínezte és belerakott néhány mellékszereplőt. Azt szeretem a Moore könyvekben, hogy játszódhatnak korunkban, Krisztus idejében, a reneszánszkor, vagy éppen a középkorban, de az biztos, hogy az író elvégzi a házi feladatát, és nem ejt ok okozati vagy történelmi hibát a könyvben. Ennek ellenére olyan, mintha egy elmebeteg, egy nagyon vicces elmebeteg írná a történeteket.
Itt is megvoltak az alapos előmunkálatok, Moore majdnem két évet töltött Shakespeare műveinek kivesézésével és legalább harminc féle Lear király-előadást nézett meg, és ez tükröződik is a könyvön. Van itt minden, ami a középkorra jellemző, mocsok, vérfertőzés, gyilkolás, sötét emberek, boszorkányok és persze egy szellem, mert minden tragédiában ott van az a rohadt szellem.
Christopher Moore nem okoz csalódást új könyvével, minden történetet képes elgörbíteni sajátos, beteges humorába.
