Dmitry Glukhovsky regénye már az első pillanatban, az első oldalakon sem olyan tökéletes, olyan jó világot fest elénk, mint amilyennek a jövőt reméljük. Az Európa Könyvkiadó gondozásában ért meg új kiadást a 2014-ben Földeák Iván fordításában megjelent antiutópia.
Olyan világban járunk, ahol színlelés éppúgy része a mindennapi életnek, mint a kiváltságosok mániája hogy pozíciójukat megőrizzék. Ebben a bizarr falanszterben egy dolog tűnik biztosnak, a szamárlétra nagyon könnyen felborul.
Glukhovsky-nak nem kellett sokat keresgélnie, hogy a témájának megfelelő vázat adjon. A jelenkor problémái, túlnépesedés és Európa elöregedő társadalma, valamint a hidegháború maradékaként Amerika és Oroszország elitizmusa kifejezetten jó környezetet teremt egy újraértelmezett 1984, vagy Fahrenheit 451-hez.
Az örök élet dilemmája ugyanakkor némileg valószínűtlen következménye jelen korunk törekvéseinek. Ettől eltekintve a nem túl távoli jövőben Európa, mint a „demokrácia bölcsője” (és bizonyos értelmezésben koporsója) alanyi jogon biztosítja lakói számára a halhatatlanságot.
Ennek azonban hatalmas ára van. Nem csupán az egész életet felhőkarcolókba száműző túlnépesedés, hanem az azt megfékező törvények is. Legelemibb ösztönünk, a sokasodás válik tiltottá és üldözendővé.
Ebben a világban érdekes filozófiai kérdést vet fel, hogy az örök élet megéri-e, ha az csak a puszta túlélést jelenti? És egyáltalán, mit kell túlélni, ha tudod, hogy lesz holnap?
Mint minden történetben kell egy hős, aki kénytelen és képes feltenni ezeket a kérdéseket. És akárcsak a Fahrenheit tűzőrei közt, itt is annak a kommandónak tagja szembesül a rendszer visszásságaival, amelyik annak törvényeit hívatott a legdurvább eszközöktől sem visszariadva betartatni.
A sors azonban nagy szajha tud lenni és ez a legtöbb sztori igazi ihletője. A meghasonlás élményét átélni, megérteni, hogy bár romlott és súlyos működési zavarokkal küzdő rendszer részei vagyunk, de nem vagyunk azonosak a rendszerrel, ez minden főhős sorsa és a lehetőség, hogy változtasson.
A kötet azoknak ajánlott első sorban, akik kifejezetten az emberi törekvések visszásságait igyekeznek megérteni, emellett szeretik az antiutópiák ultramodern, mégis sötét világát.