Erunder 
Carlo Goldoni Házasság Palermóban című darabját játszották Hétfő este a Szarvasi Vízi Színház színpadán. Elmentünk megnézni így most beszámolunk nektek az ott szerzett élményeinkről, amiben volt vihar, esőnap, röhögés, vastaps, és még egy csomó minden.
Már 2017 novembere óta megtekinthető a színmű a Nemzeti Színházban, nekünk valamiért mégis csak most került a látóterünkbe. jobb később, mint soha nekilendüléssel be is ültünk rá.
A régiséggyűjtő családja című Goldoni mű alapján készült színdaraboz a Nemzeti Színház művészei adták elő a méltán népszerű Szarvasi Vízi Színházban.
A Szarvasi-Holt-Körös partján álló színháznak utánozhatatlan hangulata van. A középkori várat idéző épület, a víz fölé nyúló színpad és a szabad ég alatt álló nézőtér közösen adja meg az alaphangulatot. A szúnyogokat és a már említett vihart leszámítva csodás este volt. Igazából egy nem túl csodás és egy tényleg jó este volt az, amiben részünk volt.
A tervek szerint eredetileg vasárnap nézhette volna meg a darabot a nagyérdemű, de az időjárás közbeszólt, így az végül az esőnapon, tehát hétfőn került színpadra. A nézőket picit még a szúnyogok is bosszantották, de itt érdemes abba belegondolni, hogy a reflektorfényben játszó színészek annyira profik voltak, hogy egyáltalán nem reagáltak arra a vérszívó hadra, ami körülvette őket.
Most már viszont ejthetnék pár szót magáról a darabról is.
A történet szerint egy esküvő másnapján járunk Palermóban. Az új asszony a nemes, de csóró Terrazzani családba házasodott be. A lány gazdagságot, de sok bosszússágot is vitt magával. A tetemes hozománynak viszont hamar a fenekére ver a családfő, esztelen régiséggyűjtő szenvedélyével, amit a cseléd és a család egy „barátja” nem is szégyell kihasználni. Az ifjú feleségnek, és jámbor, szerelmetes férjének, Giacintonak pedig semmi sem jut. Még egy rendesebb ruhára való sem. El is indul a háború – a meny függetlenségi harca az örömszülők ellen. A családi hierarchia átrendezése.
Ez eddig nagyjából megegyezik az átlag brazil szappanoperák történetével. Azt a bizonyost pluszt nem is magától a történettől kapja meg a néző, ugyanis annak a konfliktusai, fordulata és megoldásai totálisan szokványosak.
Amitől érdemessé válik a darab arra, hogy az ember elmenjen rá, az a színészi munka és a rendezés.
A színművészek teljesítményéről már esett pár szó, ám pozitívumaik nem merülnek ki annyiban, hogy kizökkenthetetlenek a karaktereikből. Abszolút átéléssel adják elő, olyannyira, hogy képesek vagyunk elhinni, valóban egy olasz milliomos kereskedő osztja az észt a színpadon, és nem maga Bodrogi Gyula.
Ezeken kívül van még az az elem, amit eddig csak a cikk címében említettem meg. A negyedik fel az a láthatatlan vonal, ami elválasztja a nézőt és a színészeket. Ennek köszönhetően tiszta, hogy mi a valóság és mi a kitaláció. Deadpool is azért olyan népszerű és vicces szuperhős, mert a karakter tisztában van azzal, hogy ő egy kitalált személy. Ez a helyzet a Házasság Palermóban szereplőivel is.
Már a darab kezdése is fura. A színészek már akkor kijönnek a színpadra, mikor a nézők fele még a helyét keresi. Az ülőhelyeik után kutató emberek között rohangálnak a szereplők úgy, hogy közben az interakcióktól sem riadnak vissza.
A Szarvasi Vízi Színház különlegessége, hogy a színpad nincs kiemelve, így a néző még inkább a darab részének érezheti magát. Erre tett rá még egy lapáttal az, hogy a színészek tényleg behívtak pár nézőt is a díszletek közé, hogy ők is a mű aktív részévé váljanak.
A legjobb rész mégsem ez. Az egész műben a legjobb a humor. Az önreflektáló, fanyar, néhol beszólogató, egyáltalán nem finomkodó mégis elegáns poénok napokkal később is megfogják mosolyogtatni a nézőt. Csak egyet említek közülük, a többiért meg kell nézni a darabot. Az első felvonás végén a nézőket konkrétan kizavarják a szünetre. A kétségbe esett ifjú házas fiú a következő mondattal küldi ki az embereket.
„Nincs már itt nézni való, menjenek haza, vagy legalább szünetre!”
Mi inkább azt mondjuk, menjenek el a Szarvasi Vízi Színházba, vagy legalább a Házasság Palermóbant nézzék meg!
Borítókép: Szarvasi Vízi Színház – Facebook
