Szilvasán Eszter 
A horrorfilmek mindig óriási szerepet játszottak Hollywoodban – szó szerint –, azonban fontosságukat egészen mostanáig nem voltak hajlandók elismerni a szakemberek. Most, hogy a műfaj virágzik (az It rekordokat döntött a box office statisztikákkal, a Get Out pedig a kritikusok lelki világát bolygatta meg), a horror lehet az egyre ziláltabb filmipar mentsvára. Scott Meslow beszélt arról, hogyan jutottunk el az aranykorba.
Hollywoodot mindig támogatták a horrorfilmek, és egy olyan iparban, ahol a trend az úr, a megbízhatóság bizony nagyon fontos kifejezéssé válik. A korábbi évtizedek box office statisztikái is bebizonyították, hogy az emberek imádják, ha félhetnek. Persze az, hogy a filmipar támaszkodik a horrorfilmekre, nem jelenti azt, hogy tiszteli is a műfajt. Hollywood mindig sznob volt – csak a horrorfilmeket osztották ki a legtehetségtelenebb forgatókönyvíróknak, hiszen a horrorokat is értéktelennek minősítették.
„Amikor először egy stúdióban kezdtem dolgozni és elmentem a meetingekre, mindig meglepődtem, mennyi szemforgatás van, amikor egy horrorfilm ötletét vázolták fel a stábnak. Ha olyan filmről volt szó, ami olcsón elkészíthető, de sok pénzt hozhat, nem törekedtek a minőségre. Olyan volt a műfaj, mint a gyorskaja. Ha olcsón meg tudjuk csinálni, majd eladhatjuk nagy mennyiségben, teljesen mindegy, milyen kalóriákat tartalmaz” – mondta Mike Flanagan, a Hush és Gerald’s Game rendezője.
Ezek a borzalmas filmstúdiók még mindig léteznek, és aki látta a Flatliners remake-et, az alátámasztja ezt a tényt. Az elmúlt évtizedben azonban egyre több tehetség is megjelent a rendezők között, akiket a kritikusok és nézők is imádnak. Mi az a trend, ami dívik a horrorfilmeknél ma? A válasz egyszerű: mind annyira nagyon jó, minőségi mozi. A horrorfilmek – ahhoz képest, hogy nem is olyan rég még csak a sereghajtói voltak a blockbustereknek – ma jobb értékeléseket kapnak, mint a várva várt, óriási költségvetésből készült akciófilmek vagy thrillerek. Ebben az évben pedig a legkedveltebb film is horror lett. A műfaj végre újjáéledt.
Minek köszönhető, hogy reneszánszát élik a horrorfilmek? Az egész a tehetséggel kezdődik. Minden feltörekvő forgatókönyvíró és rendező számára ideális, hogy horrorfilmet csináljon – csak kérdezd meg James Cameront vagy Steven Spielberget –, ráadásul a filmipar tele van fiatal szakemberekkel, akik ragaszkodnak is a műfajhoz. Kicsik az elvárások, amikor horrorról van szó, hiszen annyi rossz filmet csináltak már az évek során. Emiatt ha egy rendező képes valami kiemelkedőt alkotni, azonnal felfigyelnek rá.
Nos, elmondjuk, hogyan is értük el a horror virágkorát.
1. Minden régi újra új lesz
Amikor egy filmstúdió zöld utat ad egy horrorfranchise újraélesztéséhez, az indoklás általában nagyon egyszerű: az emberek felismerik a címet, így elmennek a moziba megnézni. „A legtöbb hollywoodi producer azért csinál filmet, mert pénzt akar, nem pedig azért, mert esetleg szereti is, amit lát. A sequelek esetében pedig már annyira rossz a helyzet, hogy minősíthetetlen lesz a termék” – mondta Jason Blum producer. A rebootok mindig Hollywood részét képezték. Az Új Saw filmmel például megmutatkozik egy séma is. Annak ellenére, hogy a közhiedelem szerint a franchise mindig biztonságos megoldás és jó bevételi forrás, általában többe kerül megcsinálni, mint amire számítanak és még csak nem is teljesít olyan jól. Az előrejelzések szerint a Jigsaw például bődületesen alul fog teljesíteni. A stúdiók mégis megcsinálják a filmeket, pedig egyértelműen látszik, hogy a jövő nem a rebootban, hanem a friss történetekben van. Nagyon jónak kell lenni ahhoz, hogy menjen a régivel is a szekér.
2. Az a bizonyos cinematic universe
Ez a legújabb hollywoodi trend. A horror és a cinematic universe kifejezés mégis ritkán fordul elő ugyanabban a mondatban – talán azért, mert nehéz hangzásban jobbat alkotni, mint a Marvel Cinematic Universe –, azonban a létezését nem tagadhatjuk le. 2013-ban moziba került a The Conjuring, 2016-ban a sequel, és már a harmadik film is készülőben van. Aztán ott van az Annabelle és az Annabelle: Creation, és mindkét film nagyon is sikeresen indított. Jövőre érkezik a The Nun, majd a The Crooked Man, amikhez már most látjuk magunk előtt a sequel posztereket.
Amikor egy rendező létre akar hozni egy ilyen univerzumot, bizony van rá esélye, hogy elbukik a filmekkel. Az Universal például évek óta próbálkozik a Dark Universe művésznévre hallgató univerzum megalkotásával, amiben kapcsolódó akció-horrorhibrideket láthatnánk, de mindeddig sikertelenül. A Dark Universe egyébként eredetileg a 2014-es Dracula Untolddal kezdődött volna, de az a film annyira rossz volt, hogy egyenesen eltitkolták ezt a tervet. Ezután következett volna a The Mummy, de ugyanott kötöttek ki vele. Most a Bride of Frankenstein a cím következő várományosa, de majd visszatérünk a témára, amikor 2019-ben mozikba kerül a film. Ha egyáltalán mozikba kerül.
3. A Blumhouse-modell
Mike Flanagan szerint a stúdiók mindent egy lapra tesznek fel. „Annyi kockázatot vállalnak és annyi pénzt fektetnek egy filmbe. Aztán csodálkoznak, hogy buknak. Azonban ha bízol magadban, ha bízol a közönségben, már nyert ügyed van” – mondta. Flanagan egyébként tapasztalatból beszél. Ő az egyike a számos filmkészítőnek, akinek köze volt a Blumhouse stúdióhoz. Ez egy horrorcentrikus filmstúdió, ahol a rendezők teljes szabadságot élveznek, így kiélhetik kreativitásukat, persze nem fogadnak el minden ötletet, magasra teszik a lécet. A jelszó az, hogy alkosd meg, amit a fejedben látsz, mi pedig megtaláljuk hozzá a közönséget. A Blumhouse-modell egyre elismertebbé vált az utóbbi időben. A módszer beválik, miszerint ha elég tehetséges a rendező, elég szabadságot kap az alkotás során, akkor biztosan dől a pénz. Az, hogy a modell fenntartható-e hosszú távon, már más kérdés.
4. A történelem legnagyobb horrorfilmje
A Get Out a kritikusok szerint minden idők legnagyobb horrorfilmje, hiszen a 35 millió dolláros büdzsét megkoronázták a 400 milliós bevétellel. Még a legoptimistább számítást is kenterbe verte a bevétel 50 millió dollárral. Mitől aratott ekkora sikert a mozi? A rendező, Andy Muschietti próbálta megválaszolni ezt a kérdést. „A történet megjelenik a mai társadalomban is. Megmutatja, milyen félelemben élni. Megmutatja, milyen, amikor a félelmet arra használják, hogy megosszák, irányítsák és alárendeljék az embereket. Azok, akik csak egy szombat esti borzongásra vágytak, valami egészen mást találtak a mozivásznon.
Milyen tanulságokat hordoz ez magában Hollywood számára? Nos, először is azt, hogy az emberek imádják a nosztalgiahorrort, ezért várta mindenki annyira az Itet és a Stranger Thingst. Azonban ezek is lerágott csonttá vállnak egy idő után, a nézők pedig messziről el fogják kerülni őket. Így változnak a trendek.
5. A Netflix csodája
Karyn Kusama 2009-ben megrendezte a Jennifer’s Bodyt, ami végül nem úgy teljesített, ahogy várták. Kusama nem is rendezett újabb filmet hat évig. Aztán mi történt? Tavaly Kusama low-budget thrillere, a The Invitation elérhetővé vált Netflixen, miután néhány filmfesztiválon már látta a közönség, az emberek pedig hirtelen imádni kezdték. A Netflix ugyan nem közölte a pontos adatokat, de az biztos, hogy a legkeresettebb címek között volt egy ideig. A streaming utat nyit a jövő felé is, és második esélyt kapnak az egyébként alulértékelt filmek a segítségével.
A Netflix pedig még csak most lendült bele. A következő évbre 80 saját produkciót is terveznek. Mindig egyedi, különleges címeket választanak, amik tényleg megszólítják a közönséget, nem pedig finoman célozgatnak. Ha azt halljuk, hogy egy film a Netflixé, biztosan tudjuk, hogy jó lesz.
6. A horror jövője
Szóval jelenleg itt tartunk. Mi következik most? A legtöbb rendező egyetértett a válaszban: Donald Trump. „A horror a leghatékonyabb eszköz, amit bevethetünk, ha például aktuálpolitikáról akarunk beszélni. Most a Trump-éra kellős közepén vagyunk, de még nem igazán láttunk horrorfilmet, ami megcímezte volna a problémát. Azonban elég felmenned Twitterre vagy Facebookra és egyből láthatod, hogy megőrültek az emberek a választások óta. Senki sem tudja, mit tegyen. Ez nagyon jó kis horrorfilmekhez adhat inspirációt. „Három hónapba kerül megírni egy forgatókönyvet, szóval másfél éven belül már azért láthatjuk majd az első Trump-ihlette horrorokat.
Mike Flanagan szerint a horror akkor talál be igazán a nézőknél, ha valóban szól valamiről. Ha van mögöttes tartalom. Még ha nem is mondanak ki valamit egyértelműen, az árnyaltnál árnyaltabban céloznak egy politikai vagy szociális problémára, az embert azért mégis piszkálni fogja a dolog. Flanagan azt is hozzátette, hogy reméli, a női horrorfilm-rendezőknek is nagyobb szerep fog jutni a jövőben. „A nők sokkal érdekesebb filmeket csinálnak, hiszen annyival bonyolultabb a lelkük, mint egy férfinak. Nagyon izgalmas látni, amikor megmutatják a sötétséget, akár a külső világban, akár önmagukban. Mit jelent, ha nem uralhatjuk a testünket, a végzetünket, az életünket? Azt hiszem, ez a három téma uralja a horror műfaját, és jelenleg ott tartunk, hogy az emberek fejében egyébként is felmerülnek ezek a kérdések”.
Nos, kiderül, mit tartogat a jövő a horrorfilmek számára, de ha a rendezők továbbra is eltalálják a trendet és nem állapodnak meg a B kategóriás forgatókönyvekkel, akkor sok box office sikert könyvelhetnek el majd.
