„A túlzó szenvedélyek ábrázolása mindig izgalmas színpadon” – Interjú Lovas Rozival

Pénz, függőség, szerelem, csillogás – így foglalhatnánk össze leggyorsabban a Radnóti Színház idei évadának utolsó bemutatóját, mely Dosztojevszkij A játékos című műve nyomán készült Fehér Balázs Benő rendezésében. A lendületes darab egy elképzelt német fürdővárosban, Roulettenburgban játszódik, mely a kaszinóiról híres. A fiatal tanító, Alekszej szerelme kedvéért játszani kezd, s a szerencse a férfi mellé szegődik – ahogyan a nyereményének köszönhetően Mademoiselle Blanche, akit Lovas Rozi kelt életre a színpadon. A Corn & Soda az előadásról, a szenvedélybetegségekről és a Radnóti Színházban eltöltött első évéről beszélgetett a színésznővel.

Corn & Soda: Dosztojevszkij azonos című műve alapján készült A játékos, ami május 7-én debütált a Radnóti Színházban. A darab központi kérdésköre a szerencsejáték-függőség. Mit gondolsz, miért jó vagy fontos a szenvedélybetegségekről a színházban beszélni?
Lovas Rozi: Szerintem ez egy régre visszanyúló és nehezen megoldható emberi probléma, és ezekkel mindig érdekes és érdemes foglalkozni. Erről a témáról rengeteget beszélgettünk a próbafolyamat során. Ez egy betegség, de nem egyértelmű, hogy hogyan kell gyógyítani, nem egyszerű időben észrevenni, hogy baj van. Tudatosítani kell, hogy mikor kezdődött, miért van, milyen indíttatásból történik. A túlzó szenvedélyek ábrázolása mindig izgalmas színpadon. A játékszenvedély fogja át ezt a történetet, de inkább a pénz az, amivel a darabban minden embernek szoros és furcsa viszonya van. Fontos még a szereplők közötti kapcsolatok és az egymástól való függőség is. Mindenkinek van valamilyen mániája, ami hajtja, amibe kapaszkodik. Az én fejemben nem a játékfüggőségről szól ez a darab, hiszen annyi minden másról is beszél, tele érzelemmel.

Corn & Soda: Szerinted ma mi a legnagyobb szenvedélybetegség?
Lovas Rozi: A jól ismert függőségek mellett – mint az alkohol, a drog, a nikotin vagy az adrenalin – sok más függőség is van. Olyan dolgokat is észrevehet, felgöngyölíthet magában az ember, amikről nem is gondolná, hogy függőség. Evésnek, kávézásnak, szokásoknak vagy épp egy másik embernek, a társának is lehet a függője, szenvedélybetege. Ez személyiség és általában élethelyzet kérdése is.

Corn & Soda: Téged mi fogott meg a karakteredben?
Lovas Rozi: Nem egy tiszta személyiségről van szó, aki ráadásul nem is tiszta szándékú eszközökkel játszik. Ő egy önző ember, sok – inkább negatív – tulajdonsága van, ami izgalmas. Sokat beszélnek a szereplők Mademoiselle Blanche-ról, és általában nem pozitív értelemben. Engem nagyon érdekelt, hogy miért ilyen, mi lehetett az a törés, amitől olyan kapcsolatban van a világgal, mintha egy másik dimenzióból látná. Úgy próbáltuk ezt megfogalmazni, hogy egyszerűen azt tartja normálisnak, hogy nem mond igazat, és nem gondolja, hogy megkárosít embereket. Annyira csak saját maga és a pénzszerzési monomániája van az élete középpontjában, hogy meg sem fordul a fejében, hogy másképp is lehetne létezni. Ezeket az árnyalatokat izgalmas volt megkeresni.

Corn & Soda: Említetted, hogyan próbáltátok megfogalmazni a karakterét, és megkeresni az árnyalatait. Hogyan épül fel egy karakter? Közös munka eredménye a rendezővel együtt?
Lovas Rozi: Alapvetően szeretem, ha a rendezőnek van elképzelése, nemcsak a darabról és a koncepcióról, hanem a szereplőkről is. Szeretem az olvasópróbának, az elemzőpróbáknak azon részeit, amikor a rendező elmondja a vízióját a szereplőkről, egymáshoz fűződő viszonyaikról. Ez alapján az én fejemben is összeáll egy kép, és szépen lassan megtalálom a helyem a nagy egészben. Az elején – jó esetben – a rendező többet tud az én szerepemről is, mint én magam, de nekem is van egy távoli elképzelésem, és ezek a koncepciók idővel közelednek, egybeérnek.

Corn & Soda: Ez a darab Fehér Balázs Benő első rendezése a Radnóti Színházban. Milyen volt a közös munka vele?
Lovas Rozi: Színházban még nem dolgoztunk együtt, de ismertem őt korábbról, hiszen egy zenekarban játszunk. Nagyon felkészült volt, szívvel-lélekkel, őrületes energiával dolgozott. Óriási feladat egy regényt színpadra állítani, nagyon komoly munkával, Fekete Ádámmal írtak belőle színpadi adaptációt. Kíváncsi volt ránk, belőlünk indult minden instrukciója, az önazonosságnak azt a szintjét kereste, ahol ezek a figurák a legtermészetesebb módon tudnak megszólalni – mindazzal együtt, amit csinálnak és mondanak. Nagyon aprólékos, szinte filmes színjátszást kért tőlünk. Natúr, természetes és érzékletes módon próbált minket instruálni. Ez nagyon inspiráló volt számomra.

Corn & Soda: Egy éve csatlakoztál a Radnóti Színház társulatához. Milyen élményekkel és tapasztalatokkal zártad ezt az évadot?
Lovas Rozi: Roppant jól érzem itt magam, ez az alapvető tapasztalat. Sok új kihívás volt és lesz is. Nagyon szeretem a társulatot, közel állnak hozzám, szinte szemtelenül hamar éreztem azt, hogy beilleszkedtem. Talán azért is, mert olyan, mint egy család, annyira közvetlen a kapcsolat a színház minden dolgozója között. Szinte mintha egy független színház lenne, csak a kőszínházi kereteken belül. Szeretek a Radnótiban, és várom, hogy jó sok feladattal terheljenek. Úgy érzem, előkelő helyen vagyok.

Corn & Soda: A színház mellett sorozatokban is szerepelsz, és zenekarban is játszol. Hogyan egyensúlyozol az életben?
Lovas Rozi: A logisztikán múlik nagyrészt. Nagyon szeretek dolgozni, szeretem, hogy ilyen sokféle dolgot csinálhatok, és szerencsére azzal foglalkozom, amit szeretek. Így nem érzem fárasztónak. Idő- és energia beosztás kérdése az egész.

Corn & Soda: Hogyan kerültél kapcsolatban a zenéléssel?
Lovas Rozi: Ének-zenei általános iskolába jártam. Mindenki furulyázni, zongorázni tanult, én elkezdtem fuvolázni is, kórusban is énekeltem. Hálás vagyok a szüleimnek ezért, mert a mai napig érzem a hatását. Az ember nem csak hallgatja a zenét, hanem érti is egy picit, és ismeri a működését. Ettől érzem úgy, hogy tágasabb lesz a világ és a befogadóképességem. A zenét fontos dolognak tartom az életemben, és nagyon szeretem. A Kaposvári Egyetemen az osztállyal volt egy Cseh Tamás zenés vizsgánk (Cseh Tamás dalokat dolgoztunk fel), és szépen lassan kiderült, hogy sok embernek van érzéke a zenéhez, és játszik is valamilyen hangszeren. Szinte adta magát, hogy zenekart alakítsunk. Szerencsére azóta sem adtuk fel, pedig elég nehéz, mert egy ember kivételével mindenki színész a BEKVART-ban. Nem könnyű egyeztetni a fellépéseket, mindig késő este vannak a koncertjeink előadások után. De a zenekar működik, sok a dolgunk. Nyertünk az NKA Cseh Tamás programján, és ennek köszönhetően mentorok segítségével nagylemezt és klipet is készítünk, egyre több koncertünk van. Szépen lassan kinövi magát egy működő dologgá, aminek nagyon örülök. Egyrészt azért, mert a legjobb barátaimmal zenélek, másrészt nagyon nagy örömöt ad, és ez egy egészen más önkifejezési forma.

Corn & Soda: Milyen terveid vannak a következő hónapokra?
Lovas Rozi: Nyáron bemutatunk egy új darabot az Orlai Produkciós Irodánál, amit Szabó Máté rendez, a „Tagadj, tagadj, tagadj” címet kapta. Kamaradarab-szerű előadás lesz, Sztarenki Dórával, Ullmann Mónikával, Nagy Dániel Viktorral és Ficzere Bélával együtt szerepelek benne. Ennek lesz egy elő bemutatója Balatonföldváron, Budapesten pedig szeptembertől lesz műsoron. A Radnóti Színházban június közepéig játszunk, a „Futótűz” című előadásunkkal részt veszünk a POSZT-on (Pécsi Országos Színházi Találkozó – a szerk.) is. Forgatjuk „A mi kis falunk” második évadát is és elvállaltam egy szerepet egy diplomafilmben is. A nyár munkával telik, de nem bánom!

Színlap:
Alekszej – Vilmányi Benett eh.
Polina – Sodró Eliza
Tábornok – Schneider Zoltán
Antonyida Vasziljevna – Csomós Mari
Mr. Astley – Rusznák András
De Grieux – Molnár Áron
Mademoiselle Blanche – Lovas Rozi
Blanche anyja – Martin Márta
Potapics – Dénes Viktor
Marfa – Józsa Bettina eh.
Orosz herceg – Konfár Erik eh.
Krupié – Hajdú Tibor eh.
Dramaturg – Fekete Ádám, Kelemen Kristóf
Zeneszerző – Dargay Marcell
Díszlet- és jelmeztervező – Izsák Lili
A rendező munkatársa – Ari Zsófi
Rendező – Fehér Balázs Benő

Következő előadás:
2017.06.07. Szerda 19:00