Erunder 
A látszat csal (Focus) című film, a magyar címferdítéstől eltérően nem csap be minket! Azt akarja elhitetni velünk, hogy egy átlagos kriminél többről van szó, de mi átlátunk rajta!
Amennyiben láttál már olyan filmet ami rafinált tolvajokról szól (és miért ne láttál volna, hiszen az Ocean’s Eleven remaket mindenki látta), akkor már ezt a filmet is láttad. A kritikám viszont, ahogyan arra a címben is utaltam, szélhámos, ugyanis annak ellenére, hogy elsőre ilyen negatívan írok róla, azt kell mondjam, hogy végeredményében pozitív lesz. Mert bár már láttunk pár hasonló produkciót és így ez a még csavar csavar hátán film sem tud minket meglepni, mégis élvezhető. Hogy mitől és hogy miért? Na erről olvashattok most bővebben.
Kezdjük először a történettel, amiről már sejthetitek, hogy nem éppen a film legnagyobb erőssége. Tény és való hogy ez nem túl jó pont, de ígérem, hogy később behozza majd a lemaradását mint egy későn érő kamaszfiú. Will Smith a profi csalót alakítja, erről már a film elején a karakterek bemutatásában megkapjuk a kellő infókat, amikor két kevésbé jó svindler próbálja őt csőbe húzni. Mint az hamar ki is derül, nem véletlenül ment bele a játékba, mert neki, mint mesternek kell egy utód, aki persze egy nagyobb terv része lesz. Először a kis stílű balhék sokasága jön, majd ahogy a történet halad előre úgy komolyodnak a balhék is, amiknek a végkifejletét mind nagyon jól tudjuk. Nem árulok el azzal semmit ha elmondom, hogy természetesen a főhős megkapja a lányt és a történetnek nem abszolút happyend a befejezése, ahogyan az lenni szokott a hasonló filmeknél. Persze ez attól függ, milyen szemszögből nézzük, de a tolvajéból, biztos hogy nem boldog a befejezés.
Anélkül, hogy tovább spoilerezném a filmet, nem tudok a történetről többet írni. Ezért nézzük inkább azt, hogy eme gyenge eseményszálakat, mi az ami ellensúlyozza.
Szélhámos filmnél három igazán fontos tényező az, ami jelen kell, hogy legyen. Az első a humor. Will Smith a főszereplő, akkor ez pipa. Igaz a film legnagyobb poénját, ami az ausztrálokat ekézi pont Margot Robbie találta ki. Egyébként ezen kívül is tele van még poénokkal, szóval tényleg kilehet pipálni, és nem csak csak Smith miatt. A második a hangulat. Ezt a hangulatot, egyrészről a jó helyszínválasztások, a fényképezés, a látványvilág, az események pörgése, és végül, de nem utolsó sorban az igényes aláfestő zenék adják. Ez utóbbi annyira jól sikerült, hogy még most a cikk írása közben is a film betétdalait hallgatom. A Jazz és a rock keveredése még több héttel a film megnézése után is képes visszaadni ugyanazt a jó hangulatot, amit a film árasztott magából.
Ám ez a kettő még együtt sem annyira fontos mint a harmadik, ami nem más mint maguk a történetben bemutatott átverések. Akinek nem lenne ismerős a Spektrum csatornán vetített Svindlerek című dokumentum sorozat, annak azt ajánlanám, hogy sürgősen pótolja be. Nem véletlenül említem, ugyanis a Focusban bemutatott átverések és csalások egytől egyig a való életből merítettek, és többet viszont is láthatunk az említett sorozatban.
Összegezve a filmet én igenis jó értékelést adok neki. Tudom, hogy több kritikus is korábban nem enyhén lehúzta már a filmet, mondván, hogy az túl kiszámítható. Nekik ezúton is üzenem, hogy vegyék lazábbra az életet és próbálják meg inkább élvezni, mintsem, hogy egy olyan filmtől várnak kiszámíthatatlanságot, aminél a váratlan is várja a néző. Ez nem egy agyalós film, ez nem az amitől leesik majd az állunk. Ez az a film, amit egyszerűen csak meg kell nézni, élvezni a lágy Jazz-t, a látványt és azt, hogy azoknak az embereknek szurkolunk benne, akiket egyébként a valóságban utálunk, mert bizony ők tényleg meglopnak minket.
Értékelés: 75/100
IMDb: 6.6/10
MAFAB: 72%
