Éva Bécsi 
A zenekarnak és természetesen a marketingjüknek köszönhetően végighallgathattuk A nyughatatlan új albumát, amitől egy jó darabig akaratlanul is bugizni támad majd néha kedvünk.
A 2010-ben alakult rockabillyt játszó bandának ez a negyedik lemeze, és már április elejétől kapható is. Nevüket a Johnny Cash életéről készült játékfilm után adták maguknak, és nem véletlenül. A magyar kultúra, a zene és rock ‘n’ roll iránti imádat összeolvad a számaikban. Stílusukat ők maguk Alter Countrynak hívják, ugyanis az autentikus rockabilly elemek a magyar és cigány zenével vegyülnek.
Elsőre úgy hallgattam végig a lemezt, hogy egyáltalán nem olvastam a banda után, mert nem akartam, hogy bármi is befolyásoljon. Egyszerűen élvezni akartam a számaikat, majd hirtelen azon kaptam magam, hogy már a dalok ütemére dobolok, jár a lában, és hopp, vége is lett az albumnak.
A legnagyobb hibáját a zenéjükben ebben is látom. Túl rövidek, így az egész albumot nagyon hamar végig lehet tolni, és ezt az érzést az is csak erősíti, hogy a számok eszméletlenül pörgősek, ami a műfaj sajátosságainak köszönhető, ahogyan az is, hogy az előzőekből adódóan igazán mély mondanivalót egyik dal sem ad.
Persze ha azt mondjuk fő hibának egy albumnál, hogy túl hamar véget ér, hiszen akár több órán keresztül képesek lennénk azt hallgatni, az nem túl negatív kritika!
Hogy fentebbi állításaimat alá is támasszam, hallgassátok meg ti is a lemez utolsó dalát, a Junkies On the Farmot!
https://www.youtube.com/watch?v=KV1DUxN6664
Habár ennek a daluknak a szövege pont nem azt a szerelemes, könnyed hangulatot adja át, mint az album nagyobb része, de ez valahol még szintén rendben van, mert változatosság nélkül könnyen át lehet csúszni a laza bulis zenével a nyáltengerbe, ha túltoljuk vele a romantikát, de szerencsére itt jó arányban van mindkettő.
