Péter Kránitz 
Mesék az ágy alól
A fantasy, a sci-fi, a horror, és általában a populáris-szórakoztató irodalom olvasói valósággal szomjazzák a magyar alkotók műveit, azonban az igazán minőségi, eredeti és szórakoztató, önálló kötetek egy élőhalott fehér holló gyakoriságával jelennek meg a zsánerirodalom polcain. Lakatos István képregénye, a Mesék az ágy alól azonban az írói tehetség, a humor, a kreatív, művészi látásmód és egy csipetnyi cinizmus vegytiszta elegye, ami ráadásul egyszerre merít a magyar szépirodalom, a folklór és a popkultúra legszebb hagyományaiból.
Szinte már közhelyes, de évről-évre meg kell állapítanunk: töretlenül menetel a képregényművészet az általános ismertség és irodalmi-művészeti elismertség jól megérdemelt piedesztálja felé a magyar nyilvánosságban. Ha csak az utóbbi hetek sajtóját szemlézzük, azt látjuk, hogy a mainstream média, az országos hírlapok is foglalkoznak a kilencedik művészeti ággal: Szép Eszter képregénykutatót a Népszava faggatta, a Könyves Magazinban pedig a lányoknak szóló papírmozikról írnak. A magyar képregényírók és -rajzolók azonban még ma is legfeljebb, mint valami huncut egzotikum szerepelnek a köztudatban.
Mi ezúttal egy magyar alkotó gyűjteményes képregénykötetét olvastuk el: a Mesék az ágy alól irodalmi hullámvasútját Lakatos István tollából. A budapesti grafikus nem attól vált a magyar képregényművészet felkent lovagjává, hogy háromszor nyerte el a képregényes Alfabéta-díjat, hanem attól, hogy évtizedek óta szüntelenül ír és rajzol, kimeríthetetlen koponyája minden fantázia-teremtményét a már jól ismert stílusjegyekkel veti papírra, olyan témákat, érzéseket, aggályokat és vágyakat vizionál, amelyek nagyon is valósak, papírmozijait pörgetve már-már otthonos érzés cirógatja lelkünket.
A kötetben szereplő nyolc képregény minden ízében magyar, ám ez egyetlen pillanatra sem jelent piros-fehér-zöld fellegeket és hazafias trombitaszót. Bár összefutunk a Lencsilánnyal és Kisgömböccel, bebarangoljuk a Gellérthegyet és a Lánchidat, elmerülünk Csáth Géza legsötétebb lidércnyomásában és még Andersen mesekönyvét is leemeljük gyermekkorunk könyvespolcáról, a témaválasztás nem jelent belefeledkezést az elképzelt olvasóközönség lokálpatrióta élménytárába. Lakatos István vállalja, hogy saját életéből, környezetéből és tapasztalataiból merít ihletet. Egy piarista gimnázium öregdiákjaként számtalan frusztráció gyülemlett benne az egyházzal szemben – az önző olvasó azonban dörzsölheti a markát, mert ezekből az elfojtott érzelmekből született az egyik legjobb magyar steampunk képregény, az Alfabéta-díjjal jutalmazott Miserere homine!
De haladjunk sorjában: A kis gyufaáruslány Andersen jól ismert, szívfacsaró meséjét eleveníti fel, megalapozva az egész kötet impulzív hangulatát, bevezeti az olvasót a Lakatosra oly jellemző, baljós-bűbájos vizuális világba. A Miserere homine – Ember irgalmazz! egy posztapokaliptikus, disztópikus világ intergalaktikus katolikus egyházáról és egy inkvizítoráról szól, aki a Vatikán Űrállomásról kiindulva egy gőzhajtású űrhajóval szupertitkos küldetésre indul az ismert galaxisokon túlra – ennél többet azt hiszem nem is kell mondanom, legfeljebb annyit: az egészet imádtam, zseniális.
A fekete csönd egyike Csáth Géza azon novelláinak, amely mellett az Egy elmebeteg nő naplója könnyed estimesének tűnik – ezt keretezte korom sötét panelekbe Lakatos, s a végeredmény egy hátborzongató, nyomasztó, fogcsikorgató képregény lett, egy papírra vetett rémálom. A Vasárnap valahol a teremtés csarnokában játszódik egy kis házikóban, ahol a hetedik napon egy szakállas öregúr megpihenni vágyna, ám csintalan kisfia egy sor csalafintasággal tartja mozgásban a genezissel megindult történelem kerekét.
A Pryck és Gríga Kemény István Kedves ismeretlen című regényének egy jelenetét veti papírvászonra: a keretes narráció, a pattogó párbeszédek és a nyúlós monológok forgatagában a képregény elfeledteti olvasóival, hogy fele részében a szereplők nem tesznek mást, mint egy padon ülnek és beszélgetnek. A Lencsilány és a Kisgömböc az író egyik kedvenc témaválasztásának szerelemszülöttje, és ez meg is látszik a képregényen: Lakatos lendületesen veti bele magát a Lencsiverzum folyamának újabb oldalágaiba.
A Bab egy chilis bab elkészítésének kalandos története, főszereplője maga Lakatos – kakukktojás a kötet étlapján, komisz kikacsintás, azonban nagyon szórakoztató. A B.E.S.T.I.A. a a Budapesti Emberirtó Szakszolgálat Titkos Irodája az Alagsorban rövid comic strip–ekbe ágyazott története, amely a magyar fővárosban élő szörnyeket, varázslényeket óvja az emberke zaklatásaitól.
A kiadvány a Kaméleon Komix kiadásában készült – a műhely, élén a B.E.S.T.I.A.-t is megálmodó Szűcs Gyulával, a fantasy-horror zsánerírók egyik magyarországi menedékháza, egy társaság, amely a fantasztikus irodalom iránti rajongásból és nem száraz üzleti célok hajszolásából született. A magyar írók horrornovelláit felsorakoztató könyvük és a posztapokaliptikus képregényantológiájuk nem csak hiánypótló, de tényleg szórakoztató és maradandó élményt nyújt.
Szóval ez egy jó képregény.
Lakatos István Mesék az ágy alól című képregényéből az utolsó darabok még megvásárolhatók egy üzenetküldés után a kiadó facebook-oldalán!
