Erunder 
A szomszéd fiú (The Boy Next Door) tipikusan az a film, amitől nem szabad túl sokat elvárni, mert nem is fogsz tőle kapni igazán semmit. Na jó, talán egy laza, totálisan agykikapcsolós másfél órát, amikor nagyjából tökmindegy, hogy mit nézel.
A besorolása szerint ez egy erotikus thriller. Fuck yeah! Ezt gondolnánk elsőre. Mert ismerjük be, mélyen belül mind egyszerűek vagyunk mint a faék, és titkon vágyunk az agyatlan szexi szórakozásra. Szóval elsőre tényleg azt lehetne, hinni, hogy Jennifer Lopez és Ryan Guzman kettőse abban a sztoriban, ahol a tanárnővel kavar a tanítványa, majd a tanítvány az egyetlen aktus után totális elhanyagoltságban részesül, majd ezért ő átvált pszichó módba, az ütni fog mint Tyson. A szomorú valóság viszont az, hogy bár ezt akarjuk, de mégis időről időre a film nézése közben felmerül bennünk a kétely. Tényleg ennyire primitívek lennénk? Ez pedig irritálja rendesen a szürkeállományt, amitől mi fanyalogni fogunk. Kliséket kiálltunk, kiszámíthatóságot érzünk, és csak olyan dialógusokat hallunk, amitől legszívesebben átváltanánk Van Goghba.
Még az sem menti meg a filmet, hogy a stáblista végén az szerepel, hogy valós események inspirálták, mert körülbelül annyira nyugszik valós alapokon, mint a Fargo. Arról van szó, hogy a forgatókönyv írónője miután beköltözött álmai házába, észrevette, hogy a szomszédban egy tipikus rossz srác lakik, aki együtt járt suliba a fiával. Igaz, hogy alapul vettek hozzá még egy valós tanár diák kapcsolatot is, de abban a srác 12 éves volt. Ez nyilván nem festett volna valami jól a széles vásznon, így 8 évet öregítettek a karakteren. Ám mivel manapság az ehhez hasonló történetek elég gyakoriak, így bármelyikre mondhatták volna ugyanezt.
Miután az alaptörténet már tiszta, azt hiszem belekezdhetek abba, miért mondtam az elején azt, hogy kiszámítható és klisés. Először is a befejezés. Nyugi nem lövöm le! Megteszitek ezt ti magatoknak. Mert képzeljétek el egy befejezést, egy olyat, amit bárki írni tudna, egy olyat amitől a végén majd csak azt mondod „Meh!”, mert már jól előre láttad, hogy ez lesz. Na pont ilyen a film vége.
Aztán ott vannak a tényleg borzalmas párbeszédek.
Claire: Go fuck yourself.
Noah: I’d rather fuck you.
Ez pedig csak egy a sok olyan szóváltásból, amiről nem tudjuk eldönteni, hogy komolynak szánták, vagy poénnak.
Ezen hibáin kívül pedig még számos másik akad. Köztük az olyan eget-verő baromságok, amikor Noah egy könyvet ad ajándékba Clairnek, amiről azt mondja, hogy az Iliász első kiadása, amit egy garázsvásáron vett egy dolcsiért. Csak ez a jelent annyi sebből vérzik, hogy az már nekem fáj.
A logikai bukfencekről meg még nem is beszéltem. Noah megvédi a tanárnő fiát, amikor pár srác keménykedik vele. Olyannyira megvédi, hogy a keménykedő gyereknek be is töri a fejét, de ebből végül nem lesz semmi. Feljelentés, rendőrségi eljárás, suliból való kirúgás. Amint vége a jelenetnek az igazgatóhelyettes irodájában, olyan mintha az egész meg sem történt volna.
Értékelés: 35/100 Csak J. Lo feneke az amiért érdemes megnézni a produkciót, de azt már az elején ellövik. Utána már csak azért nézed végig, mert zavarodban, hogy izgulni kéne, neked mégis nevetési ingered van, elfelejted kikapcsolni.
IMDb: 4.5/10
MAFAB: 50%
