Fráter Zsuzsanna 
forrás: Madách Színház
A hétvégén mutatta be a Madách Színház a legújabb musicaljét, a III. Madách Musical Pályázat győztes művét, Derzsi György és Meskó Zsolt A tizenötödik című történelmi darabját Szirtes Tamás rendezésében. A történelmi eseményeken alapuló, de egészen új, modern hangzásvilágú musical középpontjában Kazinczy Ferenc fia, Kazinczy Lajos, az 1848-49-es honvéd tiszt áll, akit a tizenötödik aradi vértanúként is szokás emlegetni.
A történelmi eseményeket, pláne az olyan emblematikusakat, mint az 1848-49-es forradalom és szabadságharc nehéz úgy feldolgozni, hogy a létrejött mű képes legyen a közismert történésekről újat mondani, ráadásul olyan formabontóan megközelíteni a témát, hogy a szélesebb nagyközönség figyelmét is felkeltse, sőt szeretetét elnyerje. A Madách Színház új musicalje, A tizenötödik pontosan ezt kísérelte meg, és a bemutatók után úgy tűnik, sikerrel is vette az akadályt.
A musical történetének középpontjában a fiatal, mindössze 29 éves Kazinczy Lajos áll, a Magyar Honvédség utolsó főparancsnoka, aki társaival együtt az aradi várban Haynau foglya, és az ítéletére vár. Kivégzik őt is mint az aradi tizenhárom vértanút, vagy kegyelmet kap?
A történet két szálon fut, egyrészt megismerjük a tárgyalás eseményeit, a felállított hadbíróságot, a vádat, Kazinczy védekezését, közben pedig felvillannak a múlt eseményei, az ifjú Kazinczy gyermekkora, a szülői ház szellemisége, majd az ifjúság évei bohém katonatisztként a császári seregben, megismerjük a reménytelenül szép szerelmét Majthényi Zsófiával, végül pedig megelevenednek a szabadságharc eseményei is a forradalomtól a dicsőséges csatákon át a végső fegyverletételig.
A cselekményvezetés végig lendületes, a történet fontos csomópontjai remekül eltaláltak, szépen rezonálnak egymással a múlt és a jelen pillanatai. A idő- és helyszínváltások ellenére a darab végig könnyen követhető, a néző figyelme egy pillanatra sem lankad. Habár a musical végig a valós történelmi eseményeket követi, mégis olyan jeleneteket mutat azok közül, amelyek új megvilágításba helyezik a történteket. A dicsőséges pillanatok mellett megmutatja a szabadságharc során felmerült kételyeket is, a rossz vagy később elhibázottnak bizonyult döntéseket. (Mint például a nemzetiségek szabadságjogainak kérdése, stb.)
Ez az új megvilágítás jellemzi a darab karaktereit is. Itt nem papírmasé figurákat láthatunk, nincsenek rettentetetlen héroszok és démoni gonoszok, csupán emberek, akik tele vannak vágyakkal, álmokkal, kételyekkel és gyarlóságokkal. Így Kazinczy Lajos sem egy emberfeletti hős, aki megingathatatlanul masíroz a vérpad felé, hanem érző, gyötrődő, bizonytalanságokkal teli ember. Egyrészt nyomasztja az apai örökség, az elvárások, amit a társadalom vele szemben, mint a nagy nyelvújító, irodalmi szervező, a haza elkötelezett hívének fiaként támaszt, és aminek egyszerű honvédként megfelelni szinte lehetetlenség. Másrészt nyomasztják az anyagi gondok, a vagyon, a kézzelfogható, világi örökség hiánya, ami nélkül a szerelem is reménytelen.
Ugyanígy érző figura Haynau is, nem pusztán egy véres kezű démon. A darab megmutatja motivációit, Habsburg-hűségének okait, gyengeségeit is. Megismerjük Kazinczy szerelmének, Majthényi Zsófiának a jellemét, kétségeit is, ahogy gyötrődik a szerelem, a szív szava, és az apai parancs között.
A három fő karaktert hármas szereposztásban játsszák: Kazinczy Lajos szerepében Borbély Richárd, Jenővári Miklós és Solti Ádám látható, Majthényi Zsófiát Békefi Viktória, Gubik Petra és Simon Boglárka alakítja, Julius von Haynaut pedig Egyházi Géza, Miller Zoltán és Posta Victor. Az általam látott előadásban Borbély Richárd alakította a Kazinczy Lajost. Az általa megformált alak szinte egy hamleti figura, akinek kétségek és gyötrelmek között kell vállalnia a „kizökkent idő helyreállítását”, azaz a hazaszeretet vértanúságát. Haynau szerepében Miller Zoltán láthattam, aki szinte szuggesztív erővel jelenítette meg a bresciai hiénát. Majthényi Zsófiát Békefi Viktória alakította, aki szinte tündökölt a bálkirálynő és az elérhetetlen múzsa szerepében. (Különösen ötletesnek érzem, hogy Kazinczy Lajos Zsófiához szóló szerelmi vallomásaiba Csokonai Lilla-versei keveredtek, megidézve ezzel egy korábbi hasonlóan anyagi okok miatt be nem teljesedő nagy szerelmet.)
A darab tetőpontja az aradi vértanúk kivégzésének jelenete. Torokszorító és egyben felemelő, így mindenképpen katartikus pillanata az előadásnak. A vértanúkat bemutató Fekete angyalok: Baranyai Annamária, Gallusz Nikolett és Ladinek Judit előadása pedig lenyűgöző.
A remek cselekményvezetés és az árnyalt, összetett karakterek mellett nagyon fontos elem a musical zenei világa, ami igazán modern és újító. Egyrészt felfedezhetjük benne a korabeli magyaros dallamokat, másrészt pedig igazi 21. századi darab, amelyben megjelenik a rap és a hip-hop is. A modern zene mégsem válik le a darab szövegvilágáról, nem lesz idegen testté, hanem összesimul és eggyé válik a sokszor 19. századi költők (Csokonai, Kazinczy Ferenc, Tompa Mihály, Petőfi Sándor) szövegeit megidéző dalokkal. A zene így élő, erőteljes, fülbemászó és a fiatalabb korosztályok ízlésvilágát is követi.
Összességében A tizenötödik egy lenyűgöző, katartikus darab, ami amellett, hogy a legszebb emberi érzelmekről, így a szerelemről, áldozatvállalásról, felelősségvállalásról és persze a hazaszeretetről szól, méltó, túlburjánzó giccstől mentes emléket állít a szabadságharc hőseinek úgy, hogy a mai, modern kor emberének gondolataira is reflektál.
