Eszter 
Eredetileg egy másik filmről akartam írni, melyet meg is néztem, ám a záró képsorok alatt előbújtak A torinói ló (The Turin Horse, 2011) képei, s nem tudtam elhallgattatni a történetben minden felett uralkodó szelet… Az ominózus másik film egy skót rendező alkotása volt, s az érzékek elvesztése által egy különleges világvégét vázolt fel, erről pedig visszavonhatatlanul felidéződött bennem korunk egyik legkiemelkedőbb magyar rendezőjének, Tarr Bélának A torinói ló című, 2011-es, talán utolsó műve.
Tarr Béla filmjei egytől egyig távolságtartó alkotások; a komor hangulat, a fekete-fehér képi világ és a hosszú beállítások valóban elidegenítő hatással bírnak, s igencsak eltérnek a megszokottól. Éppen ezért sokan ódzkodnak Tarr stílusától, hiszen művei sokszor terjedelmüket tekintve is próbára teszik a nézőt, ám olyan különleges és zseniális filmek, amelyekre nyugodt szívvel rá lehet ragasztani a ’látnod kell, mielőtt meghalsz’ címkét.
A sok megnézendő darab közül nekem most A torinói ló jutott eszembe, amely egy visszafordított teremtéstörténet, egy egyedi, zavarba ejtő világvége. A kiüresedettség, a remény nélküli gépies lét és az érzelmek hiánya jellemzi a főszereplőket: apát és lányát, akik együtt élnek egy tanyasi háztartásban, s próbálnak életben maradni a világban, ahol szép lassan kialszik a fény. A film kezdetén a narrátor nyújt segítséget a befogadónak ahhoz, hogy megértse a címet, s egyben az alkotás alapjául szolgáló történetet: Friedrich Nietzsche 1889. január 3-án, Torinó utcáit járva meglátott egy kocsist, aki kegyetlenül verte lovát. A filozófus odasietett, sírva átölelte az állatot, majd az események után mély depresszióba zuhant és szinte öntudatlanul élte élete utolsó tíz évét. Tarr Béla ezt a történetet gondolta tovább, és olyan világot teremtett, melyben az emberek hite már elveszett, és se reménynek, se filozófiának nincs értelme.
A torinói ló nyitójelenete annyira magával ragadó, hogy szinte lehetetlen szavakkal visszaadni; tökéletesen teremti meg a film elidegenítő, mégis fájdalmasan beszippantó atmoszféráját. Egy kocsis közeledik felénk a lovával. Küzdenek a széllel; kicsit velük küzdünk mi is. Az apa érkezik meg nagy nehezen a tanyához, ahol várja a lánya, s együtt vezetik be a lovat az istállóba, ahonnan többé már nem jön ki. Az aprócska család életét monotonitás jellemzi: a világban már nincs más, csak a megszokások, az ismétlődő, szükséges cselekedetek, amelyeket egyszerűen csak el kell végezni. Hat nap – ennyit kap a néző a világ pusztulásának bemutatásából, kezdetben süvítő széllel, majd a pálinkáért érkező szomszéd lesújtó beszámolójával, a megélhetést jelentő ló, s a kútból a víz elvesztésével, végül az örökre elhallgató széllel és teljes sötétséggel.
Tarr Béla 2011-es, elmondása szerint utolsó filmje méltán nyerte el a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon a Zsűri Nagydíját. Olyan, műfaját tekintve drámának mondható alkotás, mely túllép minden előre meghatározott kereten; talán még a filmek világán is. Aki látott már Tarr-filmet, az pontosan tudja, milyen tökéletesen illik Derzsi János alakja a fekete-fehér, plasztikus világba, s hogy milyen nagyon tud hatni az érzelmekre Víg Mihály hosszú beállításokhoz komponált zenéje. Természetesen a szerzőtárs, Krasznahorkai László sem maradhat ki a sorból, hiszen az ő elbeszéléséből született ez, a filmművészet határát súroló film. Ízig-vérig az életműbe illeszkedő alkotás A torinói ló, amelynek végén nincs katarzis, nincs megnyugvás. Csak csend van és sötétség. Az a fajta, amely beleég az emlékezetünkbe, pont ezért jutott eszembe most is, s pontosan ez az oka annak, hogy azt mondom: látni kell, mielőtt így vagy úgy, de eljön a világvége.
Értékelés: 80/100 – Be kell vallanom, kicsit (vagy inkább nagyon) elfogult vagyok Tarr Béla filmjeivel, ám tisztában vagyok vele, hogy egyesek számára kihívást jelentenek a hosszú snittek, a nem túl bőbeszédű színészi játék, az elidegenítő stílus s a komor, üres, fekete-fehér képi világ. Ennek ellenére úgy gondolom, A torinói ló kihagyhatatlan alkotás; akárcsak az életmű többi darabja. Szóval nyugodtan vegye fel mindenki a megnézendő listára, mert érdemes!
IMDb: 7,7/10
Mafab: 75%
