,,A Trojka az én anyaszínházam” – Interjú Bárnai Péter színművésszel

A Dekameron 2020 online premierje, az alternatív színház mint korjelenség, pályája meghatározó momentumai, filmes munkái és jövőbeli tervei kapcsán beszélgettünk Bárnai Péter színművésszel.

Pályakezdőként mi volt az a személyes indíték vagy külső behatás, ami miatt egy lényegében kísérleti jellegű társulathoz szerződött?

Ez nem volt egy előre eldöntött, megfontolt lépés. Soós Attila rendezővel a főiskolán ismerkedtem meg, évfolyamtársak voltunk. Többször jött az osztályunkba vizsgaelőadást rendezni. Ekkor fogalmazódott meg bennünk a gondolat, hogy továbbra is együtt szeretnénk maradni és dolgozni. Ő hívott engem, én pedig mentem. A Trojkát együtt alapítottuk.

A Trojka Színházi Társulás előadásaiban számos alkalommal tett tanúbizonyságot kifinomult mozgáskultúrájáról. Hol tett szert táncos előképzettségére?

A főiskolán. Olyan kiváló táncművészektől tanultuk a színpadi mozgást, mint Ladányi Andrea vagy Horváth Csaba.

Egy adott előadás próbafolyamata során mi okoz Önnek több nehézséget, hogy a magáévá tegye: egy adott karakter hiteles megformálása vagy a Soós Attila által használt meglehetősen egyedi mozgásnyelv?

A kettő egymásból jön, kiegészíti egymást. A mozgás és a színészi játék egy elválaszthatatlan egységet alkot egymással. Tehát egyszerre, együtt kell elsajátítanom mindkettőt. Így ugyanannyi energiát, erőfeszítést igényelnek. A mozgás segít a szöveg értelmezésében. Azt hiszem ez a fizikai színház lényege.

A Trojka elsősorban adaptációkkal dolgozik. Előadóművészként mennyire tartja fontosnak, hogy elmélyüljön egy adott előadás alapjául szolgáló irodalmi műben?

Soós Attila rendezőtől mindig szép, már készen levő, jól használható szövegkönyveket kapunk, így nem minden esetben szükséges elolvasni az alapművet. Ez olyan, mint amikor egy jelenetet veszünk fel, ahol valaki először kártyázik. Nyilván minden színész felkészül abból, amit csinál; és megtanulja az adott kártyajátékot, de a jelenetnek a fölvételéhez vagy az első próbájához inkább az a jobb, ha egyáltalán nem tud az illető kártyázni, mert akkor nem kell játszania, hanem csak lezajlik az egész. Ha ez színházban történik, akkor ott persze azért lenne nehéz, mert meg kell tartanom magamat abban a tudatlan állapotban, úgy, hogy már nagyon jól ismerem fejben ezt a kártyajátékot.

A Dekameront olvasta?

Nem kellett most elolvasnom, mert a Dekameront már ismertem. Korábban volt vele több találkozásom, láttam színházban is, legelőször még diákszínjátszós koromban. Ez egy hatalmas anyag. Valamilyen szempont alapján meg kell húzni, le kell szűkíteni egy kissé. Többféle szempont alapján válogattuk a novellákat, végül hetet használtunk fel. Az elsődleges szempont a járványhelyzet és az ehhez való színházi forma, a megvalósíthatóságnak a minősége volt, és emellett maguk a szereplők domináltak.

Soós Attila milyen mértékben vonja be Önöket, előadókat egy darab alkotófolyamatába?

Száz százalékig, ez a lényege az egész társulatnak. Nyilvánvalóan a szövegkönyv megalkotásába akkor avat be mindenkit, amikor a lehető leginkább érdemes, de közösen hozzuk létre az előadást. Mindig alapos, felkészült. Nagyon szép szövegkönyveket olvastam Attilától. A Dekameron 2020 szövegkönyve szintén nagyon konkrét volt. Kihúzni nem kellett semmit, de hozzáadni lehetett a munkafolyamat alatt. Onnantól kezdve, hogy együtt elkezdtük olvasni és dolgozni a jeleneteken, egy teljesen közös alkotófolyamattá vált. Sok minden került bele úgy az előadásba, ami a próbák által jött létre a színészektől: mondatok, gondolatok is, tehát minden. Mi így dolgozunk, mert fontos, hogy értsük egy jelenetnek a titkát, lényegét. Akkor tudjuk jól eljátszani.

A jövőben is a Trojka csapatát kívánja erősíteni?

Természetesen igen! A Trojka mindig lesz. Ez az én anyaszínházam. Itt mindent megbeszélünk, hiszen ez a mi otthonunk, együtt alapítottam Attilával, vele van egy munkaviszonyból lett barátságunk.

Tervezi magát kipróbálni más társulatoknál is?

A Trojka állandó tagjának lenni olyan, mintha az ember félig szabadúszna, így lehetőségem van arra, hogy más társulatokkal is dolgozzak. A Trojka csapatából mindenki vállal több, más feladatot is. Én is most forgatok egy nagyjátékfilmet. Hétfőtől folytatom a munkát, ami félbe maradt a vírus miatt. Emiatt mindig egyeztetünk, így dolgozunk. A lényeg, a teljes megbeszélés, minden alkotó mindenről tud, közös az alkotás, a tervezés. Közösen döntjük el, hogy mikorra valósítunk meg egy adott projektet, persze ez néha változhat.

Aktív tagja a Hírös Gasztroszínháznak is. Hogyan kezdődött az együttműködése ezzel a társulattal?

Kecskeméti vagyok, a társulat igazgatójával, Sárosi Gáborral ugyanabba a gimnáziumba és színjátszó közösségbe jártunk, az ő édesanyja volt az én drámatanárom. Vele és a kecskeméti barátaimmal együtt alapítottunk a Gasztroszínházat. Az előadásaink improvizatív jellegűek, rögtönözni pedig nagyon szeretek. Nagyon jól el lehet mélyülni benne. Ez is egy olyan dolog, hogy az ember minél több dolgot csinál, annál szélesebb a látóköre. Ez a két alternatív színházi társulat van, ami az én életemben fix.

A Móricz Zsigmond Színházban főszerepet játszott Georges Feydeau A Balek című bohózatában. Hogyan került Nyíregyházára?

Fehér Balázs Benő osztálytársam volt a főiskolán. Ő hívott, hogy vegyek részt egy projektjében. Nagyon megtisztelt engem, baromi jó munka volt.

Szerepet vállalt az RTL Klub-on nagy sikerrel futó Bátrak Földje című kosztümös telenovellában. Ez mennyire jelent fordulópontot a színészi pályáján?

Nagyon sok emberhez eljutott a sorozaton keresztül, hogy én egyáltalán vagyok. Ennek nagyon örülök. A Trojka és a Gasztroszínház mindketten lényegében underground cuccok. Miért jutna el a hírük vidékre, távoli városokba? Mondjuk voltak meglepő dolgok, néha felismertek a Bátrak Földje előtt is. Egy marosvásárhelyi illető az erdőben rám köszönt, és megszólított, hogy ,,Szia! Láttalak abban a darabban.” Beszélgettünk, és akkor megtudtuk, hogy ő nem pesti, hanem marosvásárhelyi. Korábban is voltak filmes munkáim, mint például A Martfűi rém; ami nem egy családi vagy közönségfilm, hanem egy thriller. Most viszont részt vettem egy kifejezetten közönségbarát projektben, ami elég sok nézőhöz eljut, tehát a célközönsége viszonylag széles. Ott van az emberek szeme előtt, mivel rendszeresen reklámozzák, a legtöbb házban elérhető, ha akarják, nézik. Szép a történet is, a szakmai munka kiváló. Egy élmény volt az emberekkel végig küzdeni az egészet. Borzasztó hosszú ideig vettük fel, olyat még nem csináltam, hogy fél évig forgattam volna egy anyagot.

Ugyancsak főszerepet játszik Madarász István Átjáróház című nagyjátékfilmjében, mely várhatóan 2021-ben kerül a mozikba. Mit kell tudnunk a karakteréről?

Nos, Krisztiánban – így hívják a főhőst – van valami tipikusság, mert csak a helyzetét látjuk. Egy magát kereső ember, aki még nem találta meg a saját útját, nem fedezte fel a saját képességeit. Én azt mondom, hogy sokféle Krisztiánt el lehet képzelni, vagy sok mindenki lehet Krisztián. De nagyon tehetséges srác, és egy jó ember.

Passzív színházi szerepei közül melyiket hiányolja legjobban? Melyiket játszaná el szívesen újból?

De jó kérdés! Gondolkodom…

Peer Gynt. A főiskolán csináltuk az osztálytársaimmal. Ez hiányzik a legjobban. Zsótér Sándor és Zsámbéki Gábor osztályába jártam. Zsótér rendezte nekünk negyedévben mesterségvizsgára, de még játszottuk ötödévben is. Akkor nagyon a szívemhez nőtt az anyag és maga az előadás is. Minden egyes felvonásban más játszotta a címszerepet. Én az első felvonás Peer Gyntjét játszottam.

Még nagyon szerettem a Philokétészt is. Viktor Balázs osztálytársam rendezte önállóan. Nem vizsgaként csinálta, hanem csak úgy szabadidejében.

A Tajtékos napokat is szívesen játszanám újra. Azt is Fehér Balázs Benő rendezte, mint a Balekot Nyíregyházán. Nagyon-nagyon jó előadás volt.

Előadóművészként már mind a filmvásznon, mind a színpadon bizonyított. Az így szerzett tapasztalatait nem kívánja-e később rendezőként is kamatoztatni?

De, igen! Nagyon szeretném.

Mikorra várható, hogy bele is fogjon?

Még nem tudom, de már érzem, hogy érik. Van több ötletem is. Úgy néz ki, hogy a közeljövőben meg is valósulhat az egyik. Van egy nagyon jó színész barátom, ővele beszélgettünk egy anyagról, amit én rendeznék neki. Ugyan középiskolásokat már évek óta rendezek színjátszó táborokban, de ez lenne az első komolyabb színházi rendezésem. De van több ötletem is, amiket tervezek megvalósítani a jövőben.

Köszönjük az interjút!