AHS: Hotel – kicsekkolás

Annak ellenére, hogy kétesen indult számomra az évad – a látványvilág nagyon bejött, de a történet egy gyenge közepes volt -, az AHS: Hotel (American Horror Story 5. évad) fináléja lett a kedvenc évadzárásom Murphyék rémálmából. Egyszerre volt frappáns és megható, ráadásul fény derült az engem legjobban izgató kérdésre, miért nincs Tristannak szelleme? De erre majd később.
Az utolsó két rész szépen építette egymásra a történetek lezárását, mindenki kapott egy AHS mércével mérve happy endet, valahogy megküzdött a függőségével, vagy megtanult azzal élni. Mert oké, hogy a fő téma a hotel, de valójában a függőségek voltak a középpontban, legyen az drog, ital, család vagy szerelem.
Semmire se ment volna az évad anélkül az intenzív dinamika nélkül, ami Kathy Bates és Dennis O’Hare között van, mert azóta üt a sorozat, amióta azok ketten összeálltak. De szerintem senki nem áll le velem vitatkozni, ha azt mondom az évad, sőt, talán az egész sorozat legszerethetőbb karaktere O’Hare Liz Taylorja, akinek mindenre van egy csípős megjegyzése, mégis ő a legkedvesebb szereplő, akihez mindenki fordul, ha baj van. A sorozat történetében először, de rögtön kétszer kaptam magam azon, hogy megkönnyezem a történteket. Aki látta a befejező epizódot az tudja, hogy melyik két részről beszélek, aki nem, annak maradjon meglepetés, csak nem lövöm le a spoilereket.
Lényeg a lényeg, a Countess halála után Liz és Iris a saját kezükbe veszik a Cortez irányítását, amiben nem sokat segít a tény, hogy az ott lakó szellemek előszeretettel gyilkolják a vendégeket, így a két manager megpróbálja megoldani a szellemek problémáit, Sally-t átszoktatják korunk legelvetemültebb függőségére, a közösségi hálók használatára, Will Drake karrierjét újraélesztik, a többiek meg tulajdonképpen elvannak mind addig, amíg a hotel áll.
Csak Liz szomorú, mert Tristanról azóta sincs semmi hír, és azért se lövöm le Liz történetét, nagyon alattomos módon rikkatják meg a nézőket kétszer is, nem is beszélve Liz monológjairól az elfogadásól és egy szebb jövőről, nem győzömhangsúlyozni, hogy ő a legjobb karakter, aki eddig Murphyék agyában megszületett.
A Devil’s Night is visszarér, most éppen 2020-ban járunk, Queenie -ki igen jól jött Ramona Royalnak, mint powersmoothie – után az első évad látója, Billie Dean is cameozik egyet, és most ő a soros vendég a Johnnal kibővült gyilkos csapat asztalánál.
Nem hagyhatom ki a felsorolásból Lady Gagát se a Golden Globejával, bár ezt az elismerést rettentő nagy túlzásnak tartom, mivel alapvetően saját magát alakította, egy divatbolond nőt, aki körül mindig nagy a felhajtás, és indokolatlanul odáig van érte mindenki. Azért el kell ismernem, hogy amit csinált, azt jól csinálta, de azért kitüntetés nem jár neki. Nálam a legjobb női és férfi főszereplő díját is O’Hare viszi.
Erősen zárt az évad, eddig talán a legerősebben, már csak két kérdés maradt megválaszolatlan, ki a fúrószerszámos bőrember és mi lesz a hatodik évad témája?

értékelés:81/100
MAFAB:83
IMDB: 8,3