Fráter Zsuzsanna 
forrás: Könyvmolyképző Kiadó
Az Ambrose Parry álnéven alkotó szerzőpáros (Chris Brookmyre bestseller szerző és dr. Marisa Haetzman tanácsadó aneszteziológus) Raven, Fisher és Simpson című, viktoriánus korban játszódó orvosi krimi sorozata folytatódott. Edinburgh városában újabb rejtélyes halálesetek történnek, így Will Raven és Sarah Fisher újabb izgalmas és veszélyekkel teli nyomozásba kezd. A halál művészete címet viselő kötet magyarul Roehnelt Zsuzsanna Lilla fordításában a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg.
Mivel a sorozat első kötete, a Minden testek sorsa nagyon tetszett, mindent megtaláltam benne, amiért a történelmi és orvosi krimiket szeretem, így izgatottan vártam a folytatást. És nem is kellett csalódnom, A halál művészete méltó folytatása az első résznek, izgalomban és érdekességekben itt sincs hiány.
A regény története az előző kötet befejezéséhez képest néhány hónap elteltével folytatódik. Will fiatal orvosként igyekszik megalapozni a karrierjét, Sarah pedig továbbra is orvoslást próbál tanulni, habár nőként ez szinte lehetetlennek tűnik. Mindeközben Edinburgh-ben rejtélyes halálesetek történnek, és az egyik kapcsán dr. James Simpsont, Will mentorát és Sarah munkaadóját is súlyosan megvádolják. Will és Sarah nyomozásba kezd, hogy dr. Simpsont nevét tisztázhassák.
Hasonlóan az előző kötethez, itt is egy könyörtelen és rendkívül intelligens gyilkos után nyomoz a két főhős, és a gyilkosságok természetesen összefüggésben vannak a korabeli orvoslással. Így amellett, hogy egy izgalmas bűnügyi esetről olvashatunk rengeteg rejtéllyel és fordulattal, tovább ismerkedünk a viktoriánus orvostudománnyal. Az előző kötettel szemben azonban újdonság, hogy nem csupán a két főnös, Will és Sarah szemszögén át követhetjük az eseményeket, hanem maga a gyilkos is saját nézőpontot kap. Így pedig amellett, hogy egy pszichopata sorozatgyilkos elméjébe és motivációiba pillanthatunk be, a korabeli társadalom kizsákmányoltjait is megismerhetjük, és képet kapunk a viktoriánus árvaházak szörnyűségeiről is.
A halál művészete könyörtelenül lerántja a leplet a korabeli angol társadalom képmutató világáról, a jótékonyság álcája mögött rejtőző könyörtelenségről és szadizmusról, a gyerekek kiszolgáltatottságáról, a társadalmi hierarchiai legalján állók kitaszítottságáról és szenvedéseiről. És habár a regény a 19. század elejének világát mutatja be, könnyen párhuzamot vonhatunk a korabeli társadalmi viszonyokkal is, hiszen bizonyos dolgok – így a szegénység, a gyerekek kiszolgáltatottsága – azóta sem sokat változott. Ugyan így szó van továbbra is a nők társadalmi helyzetéről, a tanulásból és munkaerőpiacról való kirekesztettségéről, de kapunk néhány reményteli példát is olyan valóban élt kivételes nőről, akiknek sikerült ledönteni az akadályokat.
Természetesen a társadalmi problémák és gyilkosságok mellett – orvosi krimihez méltón – a korabeli orvoslásról is újabb információkkal gazdagodhatunk. Tovább folytatódik a kloroformmal kapcsolatos altatás története, megismerkedünk az akkori daganatos betegségek kezdetleges kezelésével, és hasüregbeli sebészeti beavatkozások úttörő kezdeményezéseivel.
A történelmi, tudományos és bűnügyi szál mellett a Sarah és Will közötti érzelmi szál is tovább bonyolódik, és kifejezetten nem várt fordulatokat vesz. A nem hagyományos szerelmi történet kifejezetten üdítően hat a sok unalomig kiszámítható és szirupos történet között.
Összességében A halál művészete izgalmas és elgondolkodtató kötet. Remekül bemutatja a viktoriánus társadalom problémáit és a korabeli orvoslás törekvéseit a gátló erőkkel együtt. Mindemellett a fő szálat jelentő bűnügyi eset is összetett és fordulatokkal teli. Remek folytatása a sorozatnak, és bízom benne, hogy hamarosan érkezik a következő kötet.
