Fráter Zsuzsanna 
Szeptember elején érkezett a mozikba a Miután összecsaptunk (After We Collided, 2020) című amerikai romantikus film, a világszerte sikert arató Miután (After, 2019) folytatása, mely Anna Todd azonos című bestseller regénysorozatán alapszik. A Miután-széria első része a könyves sikerek után a mozikban is tarolt, ezért nem is volt kérdés a folytatás. A Miután összecsaptunk rendezője Roger Kumble, a forgatókönyvíró maga a regényfolyam szerzője, Anna Todd, a főszerepekben pedig az előző részhez hasonlóan Josephine Langford és Hero Fiennes-Tiffin.
Egy jókislány, egy rosszfiú, mindent elsöprő szerelem, félreértések, összeveszések és nagy kibékülések. Ezzel a néhány szóval a legtöbb fiataloknak (vagy nem annyira fiataloknak) szóló romantikus film (és könyv) történetét le lehet írni, így a Miután össszecsaptunkét is. Ez egyébként nem is lenne baj, mivel ettől még a történet jól működhet, a probléma akkor kezdődik, amikor ezek a klisévé váló elemek nem kapnak új színezetet, frissítő csavarokat. A Miután összecsaptunkkal pontosan ez a gond. Csupán unalomig ismert klisék halmaza, semmi eredetiség, vagy meglepő fordulat.
A film története közvetlenül az első rész után folytatódik, de ha valaki netán nem látta – hozzám hasonlóan –, annak sem kell aggódnia, így is könnyen érthető, követhető a történet, és egyszerűen kikövetkeztethető, miről is szólhatott az előzmény. (Arról, hogyan szeret egymásba a két főhős. A végén pedig egy félreértés miatt szakítanak.)
A két főhőst, Hardin Scottot (Hero Fiennes Tiffin) és Tessa Youngot (Josephine Langford), a film elején éppen a szakításuk után láthatjuk. Hardin alkoholba folytja bánatát, és próbálja elérni Tessát, hogy bocsásson meg neki. Tessa azonban hallani sem akar Hardinról, éppen megkapja álmai gyakornoki munkáját egy kiadóvállalatnál, ahol csodálatos módon mindjárt az új üdvöske is lesz nagyszerű és kivételes képességeinek köszönhetően. Ráadásul rögtön felkelti jóképű új munkatársa, Trevor (Dylan Sprouse) figyelmét, aki igazi álompasi, de Tessát mégsem érdekli, mert a szíve még mindig Hardiné, bármilyen csúnyán is bánt vele. Ezért egy alkoholmámoros este nem bírja tovább, felhívja Hardint, és innentől újra kezdődik a közöttük lévő érzelmi hullámvasút… Kibékülnek, összevesznek, kibékülnek 105 percen keresztül.
Amellett, hogy a film végig egy kliséhalmaz, nincs igazi történetvezetés, nem jutunk el A pontból B-be, cselekményív helyett hasonló jelenetek állandó ismételgetését kapjuk, ami leginkább egy beakadt lemezre hasonlít.
De talán még ez sem lenne olyan vészesen nagy baj, hiszen sokan szeretnek az érzelmes, szeretlek – nem szeretlek típusú jelenetek végnélküli során könnyezni, ha ezek valóban érzelmeket tudnak átadni, és képesek megérinteni a nézőt. Sajnos a Miután összecsaptunkban ez sem valósul meg, mivel ehhez profi színészi játék kellene, és az itt nincs. A főhős rosszfiút alakító Hero Fiennes-Tiffin játéka kimerül a csúnyán nézésben, Josephine Langford ábrándosan pillog, a többiek pedig vagy ripacskodnak, vagy unottabban mondják fel a szövegüket, mint valamilyen kötelező iskolai ünnepség peches szereplői. Ezen még az sem segít, hogy a két főhős ötpercenként egymásnak esik, és megdöntik a ruhában szexelős jelenetek rekordját, mert ezekből is csak a legfontosabb hiányzik, a hiteles érzelmek. Ez pedig egy romantikus film esetében alapvető hiányosság.
Azt hiszem, ezek után kijelenthetem, hogy a Miután összecsaptunk egy kifejezetten rossz film, de ettől függetlenül nem kétlem, hogy az írónő rajongói megmentik a bukástól, sőt még kasszasiker is lehet, jövőre pedig valószínűleg érkezik a következő epizód is a mozikba. A kérdés inkább az, hogy miért? Miért tetszik ez ennyi embernek? Mit szeretnek benne a rajongók? Erre képtelen voltam rájönni. Ha valaki tudja, feltétlenül írja meg.
Értékelés: 4/10
IMDb: 5,8/10
Mafab: 72/100
