Chino 
Ahogy az utolsó megsárgult levél is lehullott a fákról, úgy fejeződött be az Arcane (Arcane 2021-2024) névre keresztelt League of Legends sorozat a második évad fináléjával. Sokakat látatlanban elriaszthat, hogy egy animációs széria került a látómezejébe, ugyanakkor mindenképp megéri adni neki egy esélyt, mert egy hatalmas élménnyel lehet szegényebb. Hiába a Netflix dömpingje,a LoL játékadaptációja debütáló évében nem csak a streaming csatornán, hanem világszerte is az év (egyik) legjobb sorozatává avanzsált. Ennek fényében nem is lehetne egy cikkben kellőképpen körbejárni vagy komplexen értékelni az Arcane-t, így a mai kritikánkban csupán az első évadot vesszük górcső alá.
Megtört az átok?!
Amikor azt hittük, hogy a video -és számítógépes játékok mozgóképre való átültetését örök balsors övezi az Arcane jött, látott és győzött! A Riot Games által a francia Fortiche animációs stúdió gondozásában fogant széria kőkeményen alávert ennek a szteretípiának. Számtalan kísérlet volt Uwe Boll agymenéseitől (Bloodrayne, 2005) kezdve a Borderlandsig (Borderlands 2024), de egy-egy olyan reménysugáron kívül, mint a Warcraft: Kezdetek (kritikánk: itt) vagy a Fallout (Fallout, 2024-) szinte mindegyik csúnyán megbukott. A Riot már abból a szempontból is komoly kockázatot vállalt, hogy a LoL nem egy kaland vagy szerepjáték, nincs egy ismert univerzuma, hanem MOBA, vagyis olyan online, többszereplős játék mely a játékosok közti harcra fekteti a hangsúlyt. A Lore-t teljesen háttérbe szorítja, csupán egy-egy karakter rövid ismertetőjén keresztül kerülhetünk közelebb a világhoz.
Annak ellenére, hogy a széria alapjában egy dinamikus, akciódús alkotás, mégsem ez teszi igazán különlegessé. Nem ez a vonal dominál, egy sokkal mélyebb vonulata (is) van. Komoly üzeneteket hordoz miközben releváns társadalmi és morális kérdéseket feszeget a karakterek személyes drámáin és ebből fakadó tettein keresztül. Az egymással való kapcsolatuk, jellemfejlődésük, amellett, hogy görgetik a cselekményt, egyfajta eszközök is a széria megértéséhez.Az Arcane ugyanakkor megmaradt annak, ami. Egy pörgős akciószériának, ami egy percre sem enged minket unatkozni, szinte odaszögez a székhez.Ehhez pedig olyan letisztult vizuális eszközöket használ, amik által igazi élménnyel leszünk gazdagabbak és nem egy követhetetlen pixelháborút látunk.
Sok adaptáció azon hasal el, hogy akarva-akaratlanul a rajongók válnak célközönséggé, a laikusok ellenben nem értik mi történik a szemük előtt. Nos, ez a fantasy elemekkel tűzdelt steam/biopunk ebben az aspektusban is ötösre vizsgázott. Nem fanservice, hogy a játékból átvett elemekkel nyerjen rajongókat magának. Ugyanakkor nem is rágja a szánkba a kontextust, a hátteret. Hagyja, hogy a hőseinken keresztül mi magunk érthessük, ismerhessük meg a világot, annak mítoszát, melyet egyfajta eredettörténetként mesél el. Mindehhez a Fortiche olyan fantasztikus látványvilágot varázsolt, ami szinte páratlan az animációs filmek körében. ASpider-Man: Into the Spider-Verse nyomokban már tartalmazott hasonló technológiát, de az Arcane esetében vált igazán kiforrottá.
Dráma vagy akció?
A széria Runeterra világába kalauzol el minket, azon belül is a tudomány, fejlődés városába, Piltoverbe. Az állam két részre szakadt. A technokrata, gazdag elit hazája, a Felvég, illetve a kizsákmányolt, szegénységben úszó Alsóváros, a későbbi Zaun, viszálykodik egymással. Míg előbbi gazdagságban él, utóbbiban virágzik a bűnözés, a nyomor uralkodik. A két városrész között pattanásig feszült a helyzet. Szinte pengeélen táncol az aktuális, bár inkább látszólagos béke.
Egyfajta prológussal csöppennünk a történetbe s ismerjük meg főhőseinket. A kisgyermekként megárvult testvérpárt Violetet és Powdert, akiknek a kapcsolata és sorsa a széria egyik fő fonala. Tragédiájuk komótosan, mégis izgalmasan épül fel, ami a két lány megrázó elválásával nyit új fejezetet. Az időben ugorva egyre inkább a szereplők, valamint a két társadalmi rend párhuzamosan kiéleződő konfliktusa köré épül a sorozat. Jinx, a Zaunt vezető hataloméhes Silco jobb kezévé, szinte lányává vált egykori Powder és a börtönből szabadult Vi személyes drámája válik dominánssá. Ezzel egyidejűleg a piltoveri tudósból lett politikusnak, Jayce-nek sikerül létrehozni a mágiával ötvözött technológiát, a hextechet, mint új, forradalmi erőforrást, ami a széria másik, hasonlóan fajsúlyos és morális mozgatórúgója. Az egész sorozat ezen narratívák mentén halad, amihez folyamatosan újabb karakterek, helyszínek csatlakoznak izgalmassá és kerek egésszé formálva a cselekményt.
Fekete vagy fehér?
Hiába az izgalmas történet, dinamikus forgatókönyv, lélegzetelállító látványvilág. Ahhoz, hogy az Arcane egy igazán egyedülálló széria legyen elengedhetetlen volt a karakterek minőségi kidolgozása. Annál is inkább, mivel a történet végig a szereplők döntésein keresztül alakul. Elsősorban a két lány jellemében, stílusában kellett magasra tenni a lécet, amit könnyedén meg is ugrottak. Az egyéniségük kiváló reprezentációja a gyermeki traumából kifejlődött változásnak. Hiába tűnik Vi egyszerűbb karakternek, ugyanúgy küzd a bensőjét uraló kétségekkel, ami által mély jellemfejlődésen megy keresztül. Jinx figurája ugyanakkor páratlan! Úgy vált egy ártatlan lány egy veszélyes skizoid, szociopata tinivé, hogy alapjában véve az egyik legszerethetőbb karakter. Minden pillanata szórakoztató, ahogy a lázadó nemtőrődömség tréfásan a kegyetlenség álcája mögé bújik. Belül viszont ő is ugyanúgy harcol a démonaival. Aki kedvelte Harley Quinn stílusát, az Jinxet egyszerűen imádni fogja!
Ez a többsíkú jellemábrázolás ugyanakkor az Arcane összes szereplőjére is vonatkozik. A folyton vívódó és morális terhet cipelő Jaycere és társára, Viktorra, de Caitlyn vagy a bandavezér Silco egyaránt összetett, egyedi karakter. Ennek kapcsán a széria talán legsajátosabb jellemzője a komplexitás. Nincs egyértelműen jó vagy rossz, a jellemük minden esetben árnyalt. Ez a kettősség elmondható a társadalmakról is. Semmi sem fekete és fehér. Ugyanúgy jelen van a gazdag, fejlett Piltoverben az intrika, korrupció, a hatalmi harc, mint Zaunban. Ahogy a két világ látványában, műfajában is más jelleget képvisel. Az előbbi egyfajta steampunk, fantasy elemekkel fűszerezve, míg Zaunt inkább egy sötétebb underground chempunkkal jellemezhetjük.
Táncolj, ha tudsz!
Az Arcane nagyon sok aspektusból kiváló, de távolról sem tökéletes alkotás. Olykor beleesik abba a hibába, hogy túl sokat akar túl részletesen elmesélni. Ezt pedig sem a játékidő, sem a cselekményszálak mélysége nem engedi meg vagy éppen indokolja. Ettől nem válik unalmassá vagy vontatottá, de néha az izgalmasabb, fontosabb részekből kapunk kicsit kevesebbet. Szerencsére az alkotóknak van még egy évaduk, hogy ezt kiköszörüljék, ahogy a szereplők esetében is lesz erre lehetőség. Az interakcióik hiába szenzációsak vagy stílusuk egyedülálló, egy-egy karakternél azt érezhetjük, hogy nincs rendesen kibontva, kissé kiforratlan.
Egy aspektust még képtelenség szó nélkül hagyni. A sorozathoz írt zenék páratlanok és nem csak a maguk nemében. A rap-től, a rockon keresztül a dallamos melódiáig minden tökéletes érzékkel idomul a történet cselekményéhez, hangulatához. Emellett önálló darabokként is minden további nélkül megállják a helyüket, ami nem is csoda, hisz olyan előadók dolgoztak a soundtracken, mint Sting vagy az Imagine Dragons.
A Riot Games bátor húzása nem csak az animáció kedvelőit vagy LoL fanok igényét elégítette ki, hanem egy, szinte minden aspektusában egyedülálló szériát varázsolt. A Riot és Fortiche együttműködésének gyümölcse a látvány, a történet, a karakterek és számos további szempontból egy-egy piros pontot érdemel. Az érzelmes és egyben izgalmas finálé egy olyan cliffhangert tartogatott, ami akár egy drámai lezárásként is megállta volna a helyét. Ennek ellenére hatalmas várakozással állhatott a néző a következő három év elé.
IMDb: 9.0
Mafab: 87%
Chino: 100/92
1 thought on “Arcane (2021-2024): Látványos akció drámai köntösben – kritika”