Chino 
Közel három év várakozás előzte meg, hogy az Arcane második, egyben utolsó évada a képernyőre kerüljön. A sorozat a debütáló évében nagyon magasra tette a lécet, amit nemcsak a nézők, hanem a szakma is elismert a bezsebelt Emmy-díjakkal. A Netflix csatornájára tűzött hatalmas bomba, amit a Riot Games a Fortiche Production közreműködésével az arcunkba robbantott, a várakozással együtt hatalmas elvárásokkal is járt. Ugyanakkor egyértelmű volt, ha nem is tudja tartani az első évad színvonalát, amit korábbi kritikámban kiveséztünk, csak kissé működik gyengébben akkor is páratlan szórakozásban lehet része a nézőknek.
Hogy sikerült-e ezt teljesíteni!? Nos, nézzük meg alaposabban!
Ha röviden kellene jellemeznem a folytatást, azt mondanám: Ez más!! Stílusában és legtöbb aspektusában érezni az Arcane-hangulatot, de valahogy mégis különbözik a korábbitól. Van, amiben elmarad, van amiben hozza a színvonalat, sőt egyes esetekben túl is szárnyalja. Azt ugyanakkor, hogy melyek, de legfőképp milyen fontos szegmensek azok, amikben alul -vagy felülmúlták az első évadot szintén komplexen kell vizsgálni.
Látványból jeles!
Az Arcane továbbra is ugyanazt a steampunk-fantasy vonalat képiseli, s a látványvilágot tekintve ezúttal sem találni párját a League of Legends adaptációjának. A Fortiche stúdió most sem hazudtolta meg magát, a 3D-s és 2D-s animáció elegye megkombinálva a kidolgozott gyönyörű képi ábrázolással újra csillagos ötösre vizsgázott. Mondhatni, hogy negyedmilliárd dolláros büdzsével ez a minimum, viszont ez a teljesítmény túlmutat az anyagi forráson. Az a részletesség, amivel a karaktereket megalkották teszi igazán páratlanná a vizuális élményt. A szereplők testbeszédének, mimikájának, de legfőképp gesztusainak ábrázolása, ami igazán közel hozza számunkra a szériát. A technikát szinte háttérbe szorítja a kreativitás és ez az atmoszférát, a cselekményt és magukat a karaktereket is érthetőbbé, emberközelibbé teszi a néző számára.
Ha már a történetnél tartunk, sajnos ki kell mondani, az írók már kevésbé brillíroztak. Néhány ponton indokolatlanul megbonyolították az eseményeket, így olykor a néző elveszhet a cselekményben. Ehhez társul, hogy a széria kilenc részen keresztül 110 %-on pörög, egy perc szusszanásnyi időt sem hagy. Ez egyúttal tökéletesen jellemzi a sorozatot. Fillerség szempontjából az Arcane olyan vállas, mint a szórólapát, minden egyes képkocka, szó, valódi tartalommal bír. Ennek ellenére nem válik teljesen követhetetlenné, de sok néző számára talán kevéssé befogadható vagy túl feszes lesz. A másik komoly változás az első szezonhoz képest a tartalomban rejlik. Míg korábban a cselekmény centrumában leginkább két ember és társadalom kapcsolata, viszálya állt, ezúttal egy világméretű és nagyságrendekkel súlyosabb konfliktussal szembesülünk. Ezzel a széria az egyik legjellemzőbb attribútumát hagyta el, és kicsit vesztett az identitásából. Sokaknak mégis pont ez lehet az a plusz töltet, amit hiányoltak vagy éppen emiatt fogják jobban kedvelni.
Az Arcane aktuális szezonjának ugyanakkor van egy olyan faktora, ami mellett képtelenség elmenni. A zene színvonalát képesek voltak még a korábbinál is magasabb szintre emelni. Leírhatatlan, hogy milyen minőséget képvisel minden egyes dal és milyen tökéletesen ágyazódnak a történetbe. Az I Can’t Hear It Now gyönyörű melódiája Freya Ridings előadásában vagy a játék és a sorozat himnuszává vált Heavy Is The Crown a Linkin Parktól kiemelt figyelmet érdemel.
Fantasy a láthatáron!
A Netflix a kilenc epizódból álló sorozatot három etapban tűzte műsorra, ugyanakkor inkább két, jól elkülöníthető részt ölel fel. A cselekmény ott folytatódik, ahol abbamaradt. Jinx, az őrült tettével akaratlanul is hadat üzent Piltovernek. Míg a „fentiek” a válaszlépést vitatják újra támadás éri őket, ami -leginkább a noxusi Ambessa ármánykodásának hála- erőszakos megoldáshoz vezet. Sokáig ez a szál dominál, újra felszítva a Vi és Jinx közötti bonyolult konfliktust. Az események láncolata a második etapban kezdődik el, amikor emel a téten sorozat és bonyolultabbá válik a cselekmény. Ami szintén nem változott, hogy továbbra is a karakterek állnak a középpontban, nem egy megadott történetszálhoz idomulnak. Ők maguk, a döntéseik, dilemmáik, reakcióik diktálják a sztorit.
Az első felvonásban egyértelműen Jinx köré épül a történet, akinek a fejét ezúttal már mind az Alvilág mind Piltover a zászlajára akarja tűzni. Időközben Vi is belátja, hogy Powder „meghalt”, húgát mindenáron meg kell állítani. Vi ugyan változatlanul két világ szorul, de sokkal inkább a mély, érzelmi elköteleződés dilemmája miatt őrlődik. Már nincs annyira a központban, de a narratív szerepe továbbra is nagyon fajsúlyos karakterré teszi. A negyedik epizódtól kezdődő vonal, ami gyakorlatilag az egész évadot meghatározza, vezet el egészen a fináléig. Mindemellett az eddig is skizoid, végletekig infantilis, szociopata Jinx-nek egy új énjét kezdi kialakítani. A szerethető őrültsége vegyül érzelemdúsabb jelleggel, ami még közelebb hozza a nézőhöz
Az eddig epizódszerepre kárhoztatott Viktor központba helyezésével felépül az egész széria íve, az ő döntései, morális dilemmái, amik görgetik a cselekményt és a misztikus elemek túlsúlyával az Arcane stílusa egyre inkább a fantasy felé kezd hajlani. Így épül lassan a sorozat egy világméretű konfliktus köré. Egyre több karaktert vonz be, ami nagyon nehézzé tette az írók munkáját és nem feltétlenül volt szerencsés döntés. Mindegyikük érdekes, különleges figura, emiatt az ő történetük is megfelelő lezárást érdemel. Ez pedig csak releváns játékidővel lehetséges, amire kilenc epizód nem is volt maradéktalanul elég. Talán ezt lehet komolyabb hibaként felróni. A LoL fanok ugyanakkor örülhettek, hisz rengeteg hőst viszont láthattak a játékból, plot armort azonban senki sem viselt, így sorsuk sok esetben rendkívül meglepő, esetenként szó szerint könnyfakasztó. Páratlanul működnek a boldog mellett a keserédes, elégikus vagy épp tragikus jelenetek, amiken keresztül méginkább azonosulni tudunk a szereplőkkel.
Miért nem jön több évad?
A drámai hatást csak fokozták ezek a momentumok. Ugyanakkor akcióból sem volt hiány, ami persze nem meglepő a sorozat stílusát illetően. Ezek mind rendkívül látványosak, de leginkább kreatívak voltak, amihez a széria jellege széles tárházat biztosított. Mégis nagyon ügyeltek a készítők, hogy ezek izgalmasak, szórakoztatóak, mégis célratörőek és következetesek legyenek. Nem láttunk felesleges, csak időt és látványt kitöltő pofonokat, bírtak tartalmi elemmel. A befejezést már grandiózus akciójelenetek jellemezték, bár nem lett volna szégyen „lopni” A hatalom gyűrűitől a finálé hosszának megkomponálása kapcsán.
A morális tartalom, kérdések továbbra is jó érzékkel simultak bele a történetvezetésbe, mind egyénenként mind társadalmi szinten. Az előbbi aspektusban leginkább Jinx és Viktor voltak, akiknek a jellemfejlődése, döntései sokatmondóak és elgondolkodtatóak. Mit jelenthet egy traumában született jellem számára egy újabb sérülés? Elveszíti-e az utolsó esélyét is, hogy alkalmazkodhasson az őt körülvevő világhoz vagy mi sarkallhatja az embert, hogy a jó cselekedetek helyett a hatalmat válassza. Az Arcane azt is folyamatosan boncolgatja, milyen morális elvek mentén épülhet és változhat egy társadalom, az igazi mozgatórugó mégis az, hogy meddig lehet elmenni a jó cél érdekében. Számos áthallásos példát, párhuzamot vehetünk észre a saját világunkkal, továbbá az olyan érzékeny témákat sem volt rest felhozni és karakánul körüljárni, mint a mélyszegénység, árvaság, ártatlanok halála vagy éppen az öngyilkosság kérdése, viszont precízen ügyelt, hogy ne essen az érzéketlenség csapdájába.
A széria befejező évada számomra egyáltalán nem okozott csalódást, ellenben több aspektusban úgy éreztem, hogy a változás nem jó irányba mozdult el. Ezek ugyanakkor inkább szubjektív hibák, tényszerűen nem lehet feltétlenül negatívumként jellemezni. Ha egy önálló sorozatként és nem „folytatásként” kellene értékelnem az Arcane második szezonját, bátran kijelenthetem, hogy 2024-ben komoly kihívó lépett a Stranger Things, The Penguin vagy épp a Squid Game aktuális évadai mellé az Év sorozata címért folytatott harcban.
Chino:93
IMDb: 9.0
Mafab: 89
