Bence V. 
Ethan és Joel Coen testvérpáros számos nagyszerű alkotás után, mint a A nagy Lebowski (The big Lebowski, 1998) vagy a Nem vénnek való vidék (No country for old men, 2007), újabb nagyreményű mozifilmmel jelentkezett, az Ave, Cézár! (Hail, Caesar!, 2016) című vígjátékkal, melynek szereplőgárdájára tekintve mindenkiben magas elvárások születhettek, hisz olyan színészekkel dolgoztak, mint például Josh Brolin, George Clooney, Ralph Fiennes, Scarlett Johansson, Tilda Swimton vagy épp Channing Tatum. Nézzük, mennyire sikerült megugrani a saját maguk által felhelyezett lécet!
A történet az 1950-es években játszódik Hollywoodban. A főszereplő Eddie Mannix – egyébként valós személy -, hírhedt problémamegoldója egy nagy filmstúdiónak, aki éjt nappallá téve látja el munkáját, s felügyeli, hogy minden a lehető legnagyobb rendben zajlik-e. Legújabb, nagyszabású filmjük, az Ave, Cézár! forgatása közben azonban valami történik – a főszereplőt, a Cézárt alakító Baird Whitlock-ot elrabolják, a feladat pedig Mannix-re hárul, hogy visszaszerezze stúdiója egy nagy sztárját, hogy a film időben elkészülhessen.
Persze ennyiben koránt sem merül ki ez a történet. Sőt! Olyannyira, hogy maga a fő szál, az elrablás, olykor már háttérbe is szorul, hisz ez a film több mint pusztán egy történet elmesélése. Hollywood aranykora nagyjából az ’50-es évekre tehető, így Mannix ügyintézései során betekintést nyerhetünk a korabeli stúdiók működésébe, hangulatába, világába. Kis túlzással azt is állíthatnám, hogy a kor szellemébe. Ám ezt nem teszem, hisz az Ave, Cézár! a Coen testvérek sajátos abszurd humorával dolgozik vígjáték lévén. És ez az, ami miatt nem tehetem, ugyanis ebben a filmben minden parodizálva van. Nincs egy apró momentum, karakter vagy történés, ami ne lenne kisarkítva. A beskatulyázott színészektől, a rátarti, az „olvasóimértmindent” hozzáállású újságírónőn és a pin up girl külsejű háziasszonyon át, egészen az összeesküvő kommunistákig. Minden és mindenki önmaga paródiája. Rendkívül sok humoros, nagyszerű jelenete vannak ennek a filmnek, rengeteg hallgatással és ki nem mondott poénokkal, amik igazán megadják ennek a filmnek a komikus jellegét. A legjobban sikerült ezek közül egyértelműen az, mikor a cowboyos filmek sztárját – akinek akcentusa a legdélibb, amit valaha hallottam -, felkérik egy Broadway klasszikus főszerepére, ahol az előző filmjeivel ellentétben már beszélnie is kell. Hamar kiderül, hogy ez nem az erőssége, ezért a rendező megkéri, hogy úgy mondja, ahogy ő, igazi, finom, nyájas brit kiejtéssel. Már csak ezért a jelenetért megéri végignézni ezt a filmet.
A fent elmondottak alapján azonban kénytelen vagyok megjegyezni, hogy ez a végtelen mértékű parodizálás bár roppant vicces, azonban egy kissé átesett a lónak arra a bizonyos túloldalára. Véleményem szerint rengeteg potenciál volt ebben a történetben, ebben az ötletben, hiszen ez a világ, amelyet megmutat, rendkívül jó lehetőséget kínált volna egyfajta üzenetre is, netalán társadalomkritikára. Vagy bármire, ami több, mint szimplán paródia tárgya. De ebben a filmben ténylegesen csak arra koncentráltak, hogy minden egyes mozdulaton, mondaton mosolyogjunk. És mivel ez egy vígjáték, ennél nem is muszáj többet nyújtania. Nem is nyújtott.
Az Ave, Cézár! nem törekszik többre annál, minthogy könnyed, humoros szórakoztatást nyújtson, így aki erre vágyik, mindenképp jó választás lehet. Emellett kicsit közelebb kerülhetünk az egykori Hollywood hétköznapjaihoz, még ha görbe tükrön keresztül is. A nagy nevektől pedig pontosan azt kapjuk, amire vártunk. A Coen testvérek továbbra is remek forgatókönyvírók és rendezők, Georgle Clooney vagy Josh Brolin továbbra is zseniális színészek, akárcsak Tilda Swimton vagy Ralph Fiennes, akinek brit akcentusa továbbra is a legfinomabban csengő akcentus a színészek világában. Channing Tatum pedig… Nos… Ő továbbra is nagyon jól táncol.
IMDb: 6,6/10
Mafab: 72%
Értékelés: 68/100
