Erunder 
A közepes kezdés után némi lejtmenetbe kezdett az RTL Klub krimisorozata, az Alvilág, de a hetedik részre szépen összeszedte magát.
Nem szokatlan, hogy egy újonc sorozatnak szüksége van némi időre az építkezéshez, hogy a drámai fordulatok igazán ütősek tudjanak lenni.
Ugye meg kell a nézővel szerettetni, vagy utáltatni bizonyos karaktereket, be kell mutatni a hátterüket, hogy megismerhessük a motivációjukat, és a cselekménynek is úgy kell haladni, hogy a kezdetektől a végkifejlethez logikai bakik nélkül jussunk el.
Az Alvilág mostanra jutott el oda, hogy már változásokat is képes hozni az egyes karakterrel szembeni érzésekben. Valahol ez az egyik legszebb dolog egy sorozatban, mikor az utált féreggel is elkezd együttérezni az ember, a kedves, szívünkhöz közel állót meg lassan a pokolra kívánjuk.
Míg korábban a színészeknek nem volt igazán lehetősége kibontakozni, addigra a hetedik részben már olyan feladatok elé állították őket, amik igazán embert próbálónak mondhatóak, ők mégis megugrották azt a bizonyos lécet.
Anélkül, hogy sokat árulnék el az eseményekről, csak annyit mondhatok, hogy a legkeményebb fordulatok mindig a színészek arcáról tükröződtek vissza. Onnan viszont minden egyes gondolatukat és érzelmüket tökéletesen le lehetett olvasni.
Az íróknak és a rendezőnek azt is sikerült megoldani, hogy a történések életszagúak legyenek. Leszoktak arról, hogy a bűnözők csak raktárakban ténykednek, egész hihető dialógusokba bocsátkoznak, és már nem próbálják meg úgy megégetni az áldozatukat, hogy egy indukciós tűzhelyre szorítják a fejét. Hú, azon a részen azért nehéz volt nem röhögni.
Összefoglalva a résztől azt kaptuk, amire már az eleje óta vártunk, de megértjük, hogy miért tartott ez ennyi ideig és elismerjük, hogy megérte kivárni. Kíváncsian várjuk a következő részt, ami egyben az évadzáró is, de sajnos az egyik legnagyobb fordulatot, már a harmadik résztől lehetett sejteni. Nem írom le, de ha valaki elkezdi pedzegetni a hozzászólások között, arról én már nem tehetek.
Borítókép: rtlmost.hu
