Móricz Zsigmond 1924-ben, mindössze pár nap leforgása alatt vetette papírra legkedvesebb regényét, a Pillangót.
1920, egy kis hajdúsági falu. Darabos Jóska és Hitves Zsuzsika románca a nyári betakarítás alkalmával szökken szárba. Visszatérve a szürke hétköznapok monotonitásába kénytelenek szembesülni családjuk rosszallásával. Mivel már a Bibliában meg vagyon írva, hogy ,,szegény legény módos lányt vegyen el, a szegény lány meg módos legényhez menjen”, így mivel mindkét fiatal a kevésbé kedvező szociális helyzettel rendelkezők táborát erősíti, házasságukról szó sem lehet. Darabosék hamarosan megfelelő arát találnak a fiúk számára a megesett Maróti Mari személyében, aki bár leányfejjel szült, tisztességes kelengyével rendelkezik. Ezért az elárult Zsuzsika fiúruhában készül besurranni a lakodalomra, hogy fegyverrel torolja meg hűtlenné vált kedvesét…
A pillangó motívum remekül tükrözi Móricz az a fajta szimbolista szemléletét, mely majd a 20-as években második felében éri el kiteljesedését. ,,Ha egyszer megfogsz valamit, az többet ne repüljön ki a kezedből.” – mondja Jóska szerelmesének, amikor az rabul ejt egy gabonalepkét. Mi, olvasók tudjuk jól, hogy Jóskánk igazándiból nem a szerencsétlenül járt kis rovar sorsa miatt aggódik. hanem a szerelemre asszociál. Ha a Sors aranytálcán kínálja feléd az olyannyira áhított boldogságot, te miért ne élnél vele?
Móricz az idill műfaji megjelöléssel illette művét. A kezdeti bukolikus állapot valóban átszövi a történet egészét, egyedül az utolsó oldalakon lépnek át a főhősök allegorikus magasságokba.
A regényből először Esztergályos Károly forgatott tévéfilmet 1970-ben Kozák András és Venczel Vera, majd Vitézy László 2012-ben Adorjáni Bálint és Bánovits Vivianne főszereplésével.
Gyökössy Zsolt dramatizálását is előszeretettel veszik elő a teátrumok: 2014-ben a Vörösmarty Színház, 2015-ben stílszerűen a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház, míg 2020-bán a Veszprémi Petőfi Színház.
A Pillangó remek iskolapéldája Móricz géniuszának. Shakespeare Rómeó és Júliájában fennkölt frázisokba szól az őrületbe hajló szerelemről, míg Móricz bebizonyítja, hogy mindezt el lehet regélni a magyar tanyavilág egyszerű tájnyelvén is.