Fráter Zsuzsanna 
Dózsa Zoltán, Seszták Szidónia meghívására öt évvel ezelőtt csatlakozott a Thália Tanoda tanári karához. Osztályfőnökként első osztályából csodás társulatot kovácsolt, majd ikonikus hangjából adódóan a szinkronosztályban is óraadó lett. A Tanoda 15. születésnapja alkalmából vele beszélgettünk.
Bécsi Éva interjúja.
Mikor és hogyan csöppentél be a Thália Tanoda életébe?
Még a Covid előtt történt, körülbelül öt évvel ezelőtt, hogy felhívott Sesznák Szidónia, és felkért, hogy legyek egy új induló osztály osztályfőnöke. Bevallom, teljesen váratlanul ért először azt hittem, hogy vendég tanárnak invitál, álmomban sem gondoltam, hogy osztályfőnöki posztot szánt nekem. Lehidaltam, hiszen előtte soha nem foglalkoztam tanítással és rendezéssel, a színházi világon belül csak a színészként mozogtam otthonosan.
Nagyon meglepett, és egyszerre nagyon megtisztelt a felkérés, amit egy kis hezitálás után el is vállaltam. Fejestugrottam az ismeretlenbe, de azt kell mondjam, hogy életem egyik legnagyobb és legjobb döntése volt, mert teljesen megváltoztatta az életemet.
Mit adott az osztályfőnöki pozíció?
A nyolc főből álló osztályomat nagyon tehetséges fiatal fiúk és lányok alkották, a mai napig büszke vagyok rá, hogy két évig én formálhattam a színészi fejlődésüket. Menet közben azt is észrevettem, hogy nekem is van érzékem a tanításhoz. Tehát abszolút sikertörténet lett a dologból. Az osztályból született egy társulat, akikkel azóta a gödöllői színházban dolgozok, mivel már a Tanoda előtt is része voltam a színház életének. A gödöllői Királyi Kastély barokk színháza egy csodálatos hely, és talán a legrégebbi kőszínház Magyarországon. Hatalmas fejlődésen ment át az osztály, és nagyon boldog vagyok, hogy a mai napig látom a karrierjük alakulását és a tehetségük kibontakozását.
Ma, hogy érzed magad a Tanodában?
Az osztályfőnöki lét mellett egyéb feladatokat is elvállaltam. Több csoportnak is tanítok a szinkronosztályban művészi beszédet és a felnőtt szászínjátszó csoportban is tevékenykedem. Ez utóbbi nem más, mint színház szerető emberek kis gyülekezete, akikkel tavaly a Sógornők című előadás lett a vizsgadarabunk, idén pedig két darabot is rendezek nekik, az egyik Molnár Ferenc Ibolyája lesz.
Nagyon sok boldog pillanatot élhettem és élhetek át az iskolának köszönhetően. Már maga a felkésérés is a lehető legjobbkor érkezett, mert éppen mélyponton voltam. De azt kell mondanom, hogy az egész életemet új fókuszba állított a Thália Tanoda. Nagyon hálás vagyok Szidóniának, hiszen ez nélküle nem valósulhatott volna meg.
A tanári karban milyen a hangulat, azonnal beilleszkedtél?
Nemigazán kellett beilleszkedni, mert mindegyiküket ismertem, a legtöbbükkel játszottam szinkronizáltam, vagy forgattam is az évek során. Egytől egyig profi, lelkiismeretes tanárok és kiváló színészek.
Te hogy látod a mai diákokat, szorgalmasak vagy néha motiválni kell őket ?
Azt látom, hogy ők színészek akarnak lenni és ezért mindent megtesznek. Éppen ezért ha azt látják, hogy mi is bizalommal és szeretettel fordulunk feléjük, és hogy mi sem sumákoljuk el a mi részünket, hanem ugyanúgy készülünk az órákra a vizsgákra, és látják rajtunk is a lelkesedést, akkor ez a két akarat, energia egyesül és megszületik a csoda. Mindkét fél számára ez a legnagyobb motiváció.
Szöveg: Bécsi Éva
