Az éjszaka törvénye (Live by Night, 2017) című gengszter film 2017. január 26-án debütál Magyarországon, éppen ezért is nagyon örülök, hogy már jóval a premier előtt láthattam Dennis Lehane novellájának Ben Affleck általi feldolgozását. Nagyon ütős előzetessel indított a film; és talán a hab a tortán, hogy közreműködött benne többek között Leonardo di Caprio is.
https://www.youtube.com/watch?v=UYIvAbRL1g8
Engem már az a tény is lázba hozott, hogy egy 1926-ban játszódó gengszterekről szóló film kerül a mozikba. Nem mintha nem jönne elő újra és újra ez a téma. Videójátékok, mozifilmek és sorozatok készülnek, de sokan megfeledkeznek az ezek mögött rejlő irodalmakról. Dennis Lehane főleg ilyen témában ír forgatókönyveket, novellákat, regényeket és szövegkönyveket. Olyan művek köthetők a nevéhez, mint a Viharsziget (Shutter Island, 2010), vagy a Gengszterkorzó (Boardwalk Empire, 2010) című HBO sorozat. Ez egy remek alapot ad a filmnek. Jól érezhető, ahogy a történet vonul, akár egy jól megírt regény, aminek az oldalai csak úgy siklanak az ember keze alatt. Azonban az, hogy Ben Affleck a rendező, némi kételyt ébresztett bennem, hiába mutatta már többször is meg, hogy jobb a székben ülve, mint színészként. De szerencsére ismét kellemesen csalódtam. Még mindig jobb rendezőnek tartom, mint színésznek, de azért mind a kettőből szorult tehetség belé, ezt el kell ismernem.
A kameraállások hatásosak voltak, jól érzékeltették a feszültséget, a szerelem szikráit, vagy éppen a kapzsiság pusztító dühét. Apróbb hibák voltak, mint például a fényképeken megjelenő személyek, akik a kortól hűtlen pózban lettek néhol lekapva, de ezen felül semmi szembetűnő hibát nem vettem észre. A kép-zene-történés nagyon harmonikus és dinamikus a film egészében és alig érezhető, hogy két óra kilenc perc a játékidő.
A történet alapján egy ír srác, Joe Coughlin (Ben Affleck), aki az első világháborúban tengerészgyalogosként szolgált, hazatérve úgy döntött, hogy a maga ura lesz, nem parancsol többé felette senki. Ahogy a történet halad, úgy néz ki, mintha Joe ezt az elvét elhagyná és a Maffia kemény vonalát, a kubai szeszcsempészetet kezdi hivatásként űzni. A film főképp erre az időszakra koncentrál és afféle újra gondolt Scareface-t kínál, alternatív befejezéssel, hogy akár így is történhetett volna. Éppen ezért nem új, nem korszakalkotó, nincs benne semmi grandiózus, egyszerűen egy gengszter film. Ami dicséretet érdemel az összes eddigi hasonló témájú filmhez képest, az a fegyverek hangjai és látvány effektjei. Nagyon valósághűek és a találatok szerencsére nem a Tarantino filmek vérfröccsenéseit hozzák.
A színészeket szándékosan a végére hagytam. Kicsit azért is, mert nem tudtam mit mondjak róluk. Abban biztos voltam, hogy Elle Fanning (Loretta Figgis) dicséretet érdemel, ahogy Ben Affleck is megérdemel egy virtuális pacsit. De Sienna Millernél (Emma Gould) rosszabb kurtizánt már régen láttam és Zoe Saldana (Gatziella Suarez) karaktere sem bontakozik ki igazán, legalábbis elég megtévesztő, hisz annyit tudunk róla, hogy adományokat ad a szegényeknek Kubában, de közben a legnagyobb szeszcsempészekkel üzletel és mulat Amerikában. Talán a Robin Hood, mit jelző, illik rá. A tébolyba zuhant rendőr, vagy a helyi titkos protestáns szekta vezetője is sokkal érdekesebb és szórakoztatóbb volt, mint a fent említett hölgyek játéka. Ez sokat rontott az összhatáson, de azért tőlem kap egy-két plusz pontot.
Mindent egybe vetve egy egész jó film vár ránk a mozikban 26-tól. Azok, akik szeretik a gengszter világot, nem fognak csalódni, ezt garantálom. Hangulatos zenék, korhű jelmezek és díszletek az 1920-as évekből. Fegyverek, nők és alkohol. Sajnos ahhoz, hogy filmként magasabbra értékeljem ennél, nem lehetséges. Nem lesz Il Padrino Ben Affleckből, hiába a hidegvér játszása. Elvégre Marlon Brando se azért kapott elismerést, mert mogorván néz egy filmen keresztül. Na jó, de. Csak valahogy az mégis más. Talán azért is, mert őt nem láttuk szerepelni a Shop Stop filmekben. Minden esetre az A keresztapa (The Godfather, 1972) színészi gárdája legendás alakokból áll, kiváló színészek egytől egyig. Az éjszaka törvénye inkább egy remekül megszerkesztett film, semmint remek film. Kár is összehasonlítási alapot keresni Al Pacino filmjeivel. Úgyhogy csókolja meg mindenki a Corleone gyűrűt, még mindig nem döntötték meg a család uralmát.
Értékelés:
Warez: 78/100
IMDb: 6,8/10
Mafab: N/A