Éva Bécsi 
Juszt Balázs forgatókönyvíró, rendező 2015-ben született első nagyjátékfilmje, Az ember, aki csütörtök volt című alkotás nyitotta meg hazánk első nemzetközi filmfesztiválját, melyet a Szegeden született világhírű operatőr, Zsigmond Vilmos neve fémjelez.
„Tudjuk, hogy bevállalós dolog, hogy az első Zsigmond Vilmos Filmfesztivál, első napjának első programja vagyunk, de mi bevállaltuk.” – mondta Juszt Balázs, Az ember aki csütörtök volt, (The Man Who Was Thursday) című film rendezője és forgatókönyvírója, kinek számos filmes munkája után, ez az első nagyjátékfilmje.
Én is kezdhetném ezzel, mert az is elég bevállalós dolog, hogy az első szegedi filmfesztivál, első versenyprogramjáról írok, s ugyan sok tíz filmkritika van a hátam mögött, ez a cikk mégis az első lesz itt, a Corn and Soda-n.
A 2015-ös magyar, amerikai, olasz, és román koprodukció G.K. Chesterton, The Man Who Was Trusday: A Nightmare, című regényének adaptációja. A film, a teljes címből ugyan elhagyja az „a nightmare”, azaz rémálom szót, de a történetet nézve magunktól is hamar rájövünk, hogy egy rémálomba csöppentünk bele. Az impulzív, felfokozott tempójú misztikus mozi, az első másodperctől, az utolsó utániig magáévá teszi a néző figyelmét.
François Arnaud, alakítja a hitében megingott, bűneivel együtt élő fiatal papot, Smith atyát. A hétköznapok monotonitását, csak a kísértéseknek való ellenállás, vagy az azoknak való engedés tarkítja. Reggeli ima, alkohol, önkielégítés, majd mások bűneinek feloldozása. A rutint a gyónó prostituálttal való bűnbeesés, a kereszt előtti szexuális aktus töri meg. Azon a helyen ahol előtte szellemét táplálva Istenhez imádkozott, most testi vágyait elégíti ki. A parázna tett nem csak Smith atya lelkét, de templomát is porig égeti. A rémálom Rómában folytatódik, ahova lelki üdvének megmentéséért érkezik. Viszont bűnbocsánat helyett a Vatikáni Titkosszolgálat ügynökeként, Róma alvilágban találja magát egy anarchista szervezett vezetője után kutatva. Múlt és jelen, fikció és valóság képkockái mosódnak össze. Smith atya akár a modern kor Jóbja, aki elvesztette mindenét és Istennel perel, a Sátán megpróbáltatásaitól szenved. (Vagy éppen fordítva? Istenért halunk meg, vagy amiért az Ördögöt szeretjük ?)
Az első versenyprodukció méltó fesztivál nyitánynak bizonyult. Juszt Balázs és a film operatőre Guy Livneh a fesztivál második napján, egy kerekasztal beszélgetés keretein belül avatták be a kritikusokat, szakmabelieket, és rajongókat a film kulisszatitkaiba.
A film sikere, talán az alkotók maximális egymásra hangoltságában gyökerezik. Balázs és Guy szavak nélkül is értik egymást. Elárulták, hogy amikor még csak beszélgettek a forgatásról, már akkor is ugyanazt a képet látták és ugyanazt a zenét hallották, ha a film egyes jeleneteire gondoltak. Ez a harmonikus és profi közös munka tette lehetővé, hogy a film 28 nap budapesti és 2 nap római forgatással elkészüljön.
Értékelés: 95/100
Mafab: 65
IMDb: 6.2/10
*Egy kis kulissza:
Mivel a film elég erős vallási témát feszeget, ezért a csapatnak csak egy hazugsággal sikerült bejutni a Vatikánba. Azt mondták, hogy egy dokumentumfilmet forgatnak, mert ha elmondták volna az igazságot, sosem kaptak volna engedélyt, hogy ott forgassanak. Persze az engedélyt így sem kapták meg, szóval a hátzsákjaikban kellett becsempészniük a kamerákat.
