Az LMBT reprezentáció margójára

14 év eltelt a Queer as Folk premierje óta, de a sorozat még mindig hatással van az LMBT reprezentációra napjainkban is. A Fiúk a klubból külföldön és itthon is nagy sikert aratott, hiszen betekintést enged azokba a diszkriminációs problémákba, amivel nem feltétlenül vagyunk tisztában. Interjú Peter Paige-dzsel.

Peter Paige játszotta a QaF egyik főszerepét Emmett Honeycuttként, és ugyan a képernyőn ő volt a nagyon nőies, nagyon meleg hazelhursti srác, producerként komoly sikereket ért el azóta. Részt vesz a The Fosters produkcióban, mely egy leszbikus pár életét mutatja be. Bár a sorozat nem annyira provokatív, mint a QaF volt, de pont ugyanannyira megosztó. Az első nagy sorozat, melyben megjelent a meleg vonal a Will and Grace volt, bár komédiaként közel sem volt annyira őszinte, mint az ezt követőek. Paige azt mondja, megpróbálta követni a hétköznapi normákat, hiszen melegnek lenni csak az életének egy része, de semmiképp sem az egész. Viszont kívülre helyezkedni sem tud, és ezt próbálja meg érzékeltetni a The Fosters-ben is.

A QaF más tészta volt, hiszen belülről ismerhettük meg a szereplők életét, közel kerülhettünk a vívódásaikhoz, érzelmeikhez. A promiszkuitás sem állt távol a történettől – sőt, mondhatni ez vezette a szálakat, mert afelett biztosan nem vitatkozhatunk, hogy Brian Kinney magasan vitte a nézettséget, pedig talán vele a legnehezebb aznosulni. Paige azt nyilatkozta, hogy LMBT témában pont a középutat nehéz megtalálni, hiszen a hetero nézőközönség mindenképp túlzónak fogja érezni egy ponton az eseményeket, de ez elkerülhetetlen, viszont a QaF tapasztalatai nélkül a The Fosters sem lehetne volna ilyen sikeres. A közösség tagjai sokszor panaszkodtak a QaF sorozattal kapcsolatban, hogy túlságosan a szexre fókuszált, és talán elsőre úgy is tűnhet, viszont amikor az ember újranézi, észre fogja venni az apró drámákat, amelyek sokkal fontosabbak, gondoljunk csak az első évad végén Justinra, amiről senki nem mondhatja azt, hogy ugyan, ilyen nem történik meg. Megtörténik, mert a meleg fiatalokat megtámadják, és lelkileg rehabilitálódni sokkal nehezebb, mint fizikailag, nem hunyhatunk szemet a diszkrimináció felett.

A nézők panaszkodnak a Queer as Folk szexjelenetei miatt, mert túl leplezetlen, de a True Blood és Game of Thrones rendben van, igaz? Itt szó szerint kell idéznem Paige interjúját: “we have sex, get over it”. Persze vehetjük példának a Modern Family meleg párját is, mert Mitch és Cam teljesen deszexualizáltak, ami ugyan szöges ellentétben áll a QaF szexjeleneteivel, de valljuk be, hogy a demagógia senkit nem vitt még előre. Paige azt mondja, annak örülne, ha fegyverek és öldöklés helyett több szex menne a tévében, főleg mivel a média elvileg a határokat próbálja feszegetni, de milyen irányba? Természetesen a Fiúk a klubból nem csak a szex terén alkotott maradandót. A szivárvány minden színét felsorakoztatta a karaktereivel, így sikerült ellentmondani a mindenkori sztereotípiáknak. Megmutatta, hogy a promiszkuitás csak egy része az életnek, hiszen Mikey és Ben messziről sem osztoztak Brian mániáiban, de Justin és Ethan rövidke, de annál jelentősebb összeruccanása sem arról árulkodott, hogy a megcsalás normális és nem fájdalmas.

A kezdeti LMBT-hez ragaszkodó produkciók is tehetnek arról, hogy félrecsúszott a megítélés, mert a 80-as és 90-es évek melegreprezentációi mindig a drag queen körül forogtak, így hibás képet ültettek a tapasztalatlan heterók fejébe. Paige szerint Emmett nagyon jelentős szereplő volt a meleg karakterek közül, hiszen attól függetlenül, hogy a családja kidobta, folyton megverték és csúfolták gyerekként, nőiesen beszélt és gesztikulált, önmagának ő volt a legfontosabb és semmi sem tudta megtörni, és pontosan ez az, amit mindenkinek el kell érnie attól függetlenül is, hogy meleg vagy heteró. Az írók és producerek úgy próbálják meg megtalálni a tökéletes egyensúlyt, hogy a képernyőn megjelenített melegek annak ellenére, hogy amúgy melegek, akár heterók is lehetnének, mert nem alkotnak szakadékot köréjük. A diszkrimináció megszüntetésében a kulcs az, hogy mindenki felismerje, hogy nem minden meleg néz ki úgy, beszél és gesztikulál úgy, mint Emmett, viszont vannak, akik igen. Na és? Ha egy meleg karaktert megpróbálnánk maszkulinná tenni és megtagadni a teljes valóságot, már nem lenne igaz a történet. Paige kimondja, hogy a sorozatok és filmek igenis képesek felnyitni a nézők szemét olyan tények irányába, melyekkel egyébként nem találkoznának. Ebben az esetben Emmett volt az, aki teljes mértékben eltért az elfogadott normáktól, és imádta magát ezért, ez tette a karaktert pionírré.

2012-re eljutott a televíziózás arra a pontra, hogy egy sorozatot már nem a meleg perspektíva és határfeszegetés ad el, hanem az a tény is, hogy két anya is nyújthat teljesértékű családot a gyerekeinek, és pont ez az a kardinális tény, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy végre mindenki megértse, hogy nincs különbség ember és ember között. Természetesen ettől még nagyon messze járunk, mert sokkal több ember gondolja úgy, hogy egy család egy anyából és egy apából áll és pont. A The Fosters az átlagos családi életet próbálja bemutatni, amely a QaF-ban nem volt fellelhető. A kulcs az, hogy ne egy meleg sztorit meséljen el vele, hanem egy egyszerű család életét, ahol a két édesanya történetesen leszbikus. A QaF túlságosan meghatározó sorozat volt ahhoz, hogy ne minden újabbat rajta keresztül értkeljünk, még akkor is, ha már lassan 10 éve befejeződött, viszont a televíziózás elért egy másféle megközelítést a meleg történetmesélésben, a The Fosters pedig pont erre koncentrál. Nem esik abba a hibába, hogy kizárólag leckéket próbáljon tanítani, mert azon már túl vagyunk.

Fontos megemlítenünk a transzszexuális karaktereket is, és mint már említettem, a drag queennek is van egyéb perspektívája az identitásán kívül. A lényeg, hogy többet foglalkozzunk a sztorik őszinteségével, mint a rájuk adott reakciókkal. A Queer as Folk idejében az internet még nem számított folyamatos információforrásnak, így elkerülte a real time feedback a sorozatot. Most ezt elképzelni is nehéz, megállás nélkül reagálunk a látottakra, tele van minden fórumokkal és cikkekkel, amik szételemzik a futó produkciókat, és Paige sem hagyhatja figyelmen kívül a véleményeket a sorozat alkotása közben. A QaF sorozattal ellentétben a The Fosters épp azért kap sok kritikát, mert a szereplők deszexualizáltak, viszont Paige úgy gondolja, hogy ez egyáltalán nem igaz, mert igenis szexelnek, amikor pedig nem szexelnek, beszélnek a tényről, hogy nem szexelnek. Paige is látja, hogy az emberek a média megszállottjai, mindent látni akarnak, mindent reprezentálni akarnak, és amikor úgy érzik, ők maguk nincsenek megfelelően reprezentálva, láthatatlannak érzik magukat. Pontosan ezért fontos hátralépni egyet és a nagyobb képet szemlélni.

Hatalmas fejlődésen ment keresztül a tévézés az utóbbi 10 évben, melynek az első hatalmas mérföldköve a QaF sikere volt, és a The Fosters most pontosan ugyanerre készül. Ahogyan az LMBT közösség fejlődik és tisztábban látja, mi hiányzik a reprezentációból, nagyon fontos még többre törekedni, de ez nem teszi kevésbé értékessé azt, amit ezidáig elért. Paige azt is elmondja, mennyire hálás azért, hogy részese lehetett ennek a hatalmas megmozdulásnak, és hiszi, hogy a The Fosters beváltja a reményeket.

Forrás: BuzzFeed