Az orosz szépség tragédiája – Tolsztoj: Anna Karenina (1873-1877)

Az Anna Karenina nem csak Tolsztoj életművének egyik legszebb ékköve, de kultúrtörténetileg is meghatározó mű. Thomas Mann „a világirodalom legnagyobb társadalmi regényének” titulálta, joggal. Mit érdemes tudni róla? Az alábbiakban diónyi verzióban tárom az olvasók elé a könyv lényeges részleteit és tartalmát, néhány saját gondolattal megfűszerezve.

Ki volt ő?

Nem minden esetben életbevágó, ám feltétlenül érdemes megismerni a művek mögött álló személyt. Az, ki volt, sokat adhat hozzá az adott szöveg megértéséhez – vagy nem, és csak a bizottságnál szerzünk vele jó pontot, de a plusz ennek ellenére tudás sosem árt.  Lev Nyikolajevics Tolsztojt nem kell bemutatni. Az 1828-1910 között élt író az orosz realista irodalom nagymestere, akinek olyan halhatatlan írásokat köszönhetünk, mint a Háború és béke (1863-1869), az Ivan Iljics halála (1886) és az Anna Karenina (1873-1877).

Tolsztoj alig tapasztalhatta meg, milyen a szerető család. Édesanyja – aki nem csupán művelt, de rangját tekintve hercegnő is volt – három évvel az író születése után hunyt el, édesapja pedig 1837-ben gyilkosság áldozata lett.  Az árva Tolsztoj gyerekeket a nagynénéik vették magukhoz. A fiatal Tolsztoljnak nem sok mindenért kellett aggódnia. Okos volt, talpraesett és nemes – nem átlagos, de ideális feltételek egy tinédzsernek. 16 évesen egyetemre ment, csakhogy egy évvel később lecserélje a keleti nyelvek tudományát a fővárosi társasági életre. Nem véletlen tér vissza minduntalan Tolsztoj regényeiben a vidék a főváros párhuzamos dicsérete. Maga tapasztalta meg ennek a két teljesen eltérő életformának minden bánatát és örömét.

Apropó, bánatok és örömök: szerencsét próbált a jogi karon, a mezőgazdálkodásban és a katonaságban, majd bejárta Nyugat-Európát is, de valamiként mindegyikben csalódnia kellett. Hosszú távon azonban ezek az epizódok jót tettek a férfinak, ugyanis ezek az élettapasztalatok vezették rá az írásra. Műveinek – beleértve filozófiai írásait is –  központi eleme a parasztság és a történelem, különösen I. Péter cár ideje lett (ekkor kapta nemesi rangját a Tolsztoj család).

Na de ki volt Anna Karenina?  A világirodalmat átformáló hősnőt a legendák szerint két sorsfordító találkozás eredményezte. Anna külsejét Puskin lánya, Maria Alekszandrovna Hartung ihlette, – ha ez így van, valóban gyönyörű hölgyről beszélhetünk, egy ében hajú, fiatal orosz szépségről – történetét pedig egy asszony tragédiája, ami családi otthonától, Jasznaja Poljanától nem messze történt. Azt tartották, az asszony szerelmi bánat miatt vetette magát a vonat elé. Az összeroncsolt tetemet az író személyesen is látta. E két nő összeforrasztásából alkotta meg Tolsztoj azt az ideális szépségét, akinek tragédiáját mindannyian ismerjük.

Egy klasszikus említésénél mindig bajban vagyok, ha a történetéről esik szó. Elméletben az események közös tudásunk része: olvastuk, hallottuk, láttuk, szóval valamilyen formában ismernünk kellene. A gyakorlat azonban erre gyakorta rácáfol, különösen e regény esetében, amiben nem egy, hanem két cselekmény szál is fut párhuzamosan (és három család történetét öleli fel), Annáé és Leviné. Több vitát is hallottam arról, kiről is szól a regény valójában: Annáról, vagy Levinről? Úgy vélem, a mű címe erre a kérdésre bőven elég bizonyítékként szolgál, az viszont kétségtelen, hogy jogtalanul hajlamosak az olvasók megfeledkezni róla, hogy Levin, ez a kedves és roppant ingatag fiatalember egyáltalán létezik.

A szerelem vonat

A műben tehát összesen három család történetét követhetjük nyomon nyolc részen keresztül. Sőt, mondhatni két és fél család, hiszen a hangsúly végig Annán és Leninen van.
A történet egy kis egészséges, ám szomorú pletykával indul: Oblonszkij felesége, Dolly zaklatottan újságolja el férje nővérének, Anna Kareninának, hogy tudomást szerzett az ura hűtlenségéről. Az asszony kérésére Anna közben jár a felek között, így a házassági krízis hamarosan megoldódik. Mindeközben Levin, Oblonszkij barátja szerelmes lesz Kitty Scserbackaja hercegnőbe, akinek Vronszkij gróf is udvarol – az utóbbi miatt kap kosarat az előbbi. Kitty abban bízik, hogy a bálon Vronszkij megkéri, reményei az álomházasságról a szép gróffal azonban nem teljesülnek be.

Az Anna-szál

Anna éppen a bál helyszínére tart, amikor találkozik Vronszkij gróffal – mondani sem kell, a találkozás sorsszerű mindkét felet megrázza, már csak azért is, mert Anna szemtanúja lesz egy férfi halálának, akin a pályaudvaron átgázol a vonat. Hazafelé a vonaton ismét „összefut” Vronszkij gróffal, ez azonban már nem a sors, hanem a férfi érdeme, amit Anna előtt világossá is tesz. Annát, aki soha nem volt boldog a házasságában, letaglózza a férfi iránt gyúló intenzív szerelme. A fiatal, törekvő férfi első pillantásra többet mozgat meg benne, mint unalmas, ám tiszteletre méltó férje valaha is.

Itt kezdődik a valódi dráma. Anna és a gróf viszonyt kezd, amire Anna férje is hamarosan rájön. Kéri is feleségét, hogy viselkedjen illő módon, mivel nem engedhetik meg maguknak, hogy mindenre fény derüljön – főleg a fiuk miatt. Anna azonban túlságosan szerelmes, és mikor teherbe esik úgy dönt, hátra hagyja korábbi életét. Férjével együtt nem csupán a fiát, de megbecsülését, pozícióját és értékét is elveszíti, a szerelem azonban egy ideig képes kárpótolni a veszteségekért. Egy ideig. Vronszkij gróf hamar beleun az asszony melletti tétlenségbe. Őt nem kötik a társadalom normái, vágyik a szabadságra – jobban, mint Annára. Anna megelégeli a hónapokon át tartó bizonytalanságot: amikor megsejti, hogy szerelme már nem hűséges hozzá és ráébred, hogy semmije sem maradt, vonat alá veti magát. Halála után Vronszkij a katonasághoz menekül, közös gyermeküket, egy kislányt pedig Anna férje veszi magához elhunyt felesége iránti tiszteletből.  

A Levin-szál

Levin élete mindeközben kissé más mederben, de hasonlóan csalódásokkal tűzdelve csordogál. Beletemetkezik a falusi életbe, és mikor már épp feledné szívfájdalmát, Kitty a korábban adott kosarat igenné változtatja és mégis összeházasodnak. Kapcsolatuk koránt sem olyan idillikus és mintaszerű, mint azt az idealista férfi elképzelte. Felesége féltékenykedő típus és ezt a szabadsághoz szokott férfi nehezen viseli. Fiúk születése után azonban rendeződni látszik a helyzet: Kitty vallási buzgalma a férjére is átragad, és a kibővült családi kör mindkettejükre békítően hat.

Miért kötelező olvasmány?

Az Anna Karenina koránt sem csak szerelmes regény. A románc mondhatni másodlagos jelentőségű – mint látjuk, a vonzalom pont olyan könnyen megy, mint ahogy jön. Valódi ereje abban áll, hogy Tolsztoj minden érdeklődési körét magába foglalja. Nagyszerű regény a Háború és béke, de rettenetesen hosszú és néhol meglehetősen fárasztó – Ivan Iljics közismert halála pedig csinovnyikokhoz hűen lehangoló olvasmány. Anna története egyszersmind tanulságos és megható, szerelmes és társadalmi regény, remek történelmi kép, egészséges adag filozófiával körítve. Az Anna Kareninában pont egyenlően oszlanak el a hangsúlyok, mindenre egyformán időt szán az író, viszont nem esik a túlragozás vétkébe sem. Hosszúnak hosszú, de sokkal könnyebben emészthető és ezért bizony jóval szerethetőbb, mint Tolsztoj többi nagy regénye. Röviden: jó könyv. Nem véletlen készült belőle 8 filmfeldolgozás, míg a Háború és békéből mindössze 3.

Ez azonban csak az egyik oka a regény népszerűségének. A másik, ami egyúttal a szerethetőségéért is nagyrészt felelős, maga a főszereplő. Tolsztoj Annával nem csupán finom, de egyértelmű társadalmi kritikát fogalmazott meg a nők helyzetével kapcsolatban, de egyúttal egy olyan karaktert is megteremtett, aki ízig-vérig személyiség. Anna kedves, bátor, és intelligens, olyan valaki, akire fel lehet nézni. Hajlandó kiállni a döntése mellett, amíg az a sajátja, nem fél szembe szegülni egy elnyomó és végtelenül képmutató társadalom szigorú szabályrendszerével – nem mellesleg pedig szerethető, ami nem utolsó szempont egy regény főhősénél. Levin nem kevésbé fontos része a regénynek, viszont sokkal kevésbé érezhető át lelki kínlódása. Ő majdhogynem kizárólagosan a társadalmi és filozófiai részért felelős, Anna viszont maga a történet szíve-lelke.

Mit üzen Tolsztoj?

Nehéz egy ilyen társadalmi és morális értelemben mély kérdéseket megmozgató könyv esetében tanulságról beszélni, noha a könyv nyilván több szemnyitogatásnál. Mi(ke)t akarhatott üzenni Tolsztoj? Ne csald meg a házastársad? Valóban ne tedd, de ahogyan az a regény első konfliktusából, illetve Karenin viselkedéséből kiválik Anna halálát követően, ez a vétek – az ő szemében legalábbis – bocsánatos volt. Legyél reális? Lehetséges, elvégre Levin és Anna is elveszítik illúzióikat. Fenn marad viszont a kérdés, hogy Anna boldog lett-e volna, ha „reális marad” a férje mellett? A válasz valószínűleg nem, hiszen eddig sem volt az. Más dolog tisztelni és szeretni valakit, Anna pedig az utóbbira vágyott. Ezek szerint az üzenet talán az, hogy valamiért érdemes mindent feláldozni? A végkimenetelt látva ezt is vitatnám.

Úgy vélem a történet legértékesebb és halhatatlan tanácsa, hogy legyünk hűek magunkhoz. Ez alatt nem makacsságot értek, hanem kitartást. Örüljünk, amíg magunk dönthetünk a sorsunkról és tegyünk meg mindent, ami tőlünk telik, hogy ne hazudtoljuk meg magunkat. Vronszkij gróf nem volt férjnek való; Levin nem volt nagyvilági udvarló; Kitty nem volt feleségnek való – ha nem próbálnak a természetüktől eltérően viselkedni, talán önmagukat és másokat is megkíméltek volna a fájdalomtól. E szempontból az egyetlen, aki hű önmagához, a legelnyomottabb volt: Anna.

Záró gondolatok

Könnyű azt mondani, hogy a karantén alatt jut idő olvasni – ha valóban így lenne, ez a cikk sem született volna meg. Ennek ellenére a legfontosabb az olvasásélmény, amit mindenki magának tud csak biztosítani. Ez a történet tipikus iskola példája annak, hogy a történet ismerete semmit nem vesz el az élményből. Ha kedved támadt először vagy ismét elolvasni, itt megteheted.