Az unalmas kisváros már megint nem is olyan unalmas – Mattias Edvardsson: Jó szomszédok

Néhány hónapja jelent meg Mattias Edvardsson legújabb regénye, a Jó szomszédok a Partvonal Kiadónál. A szerző az új pszichothrillerében olyan fontos témákat jár körül, mint a biztonságérzet, a sajátos nevelési igényű gyermekek és az egyedülálló anyák helyzete. 

A regény története szerint az Andersson házaspár, Bianca és Mikael vidékre költöznek a zajos és nyüzsgő Stockholmból, hogy a gyerekeik idilli környezetben, a dél-svédországi Köpingében nőhessenek fel. A kisváros utcáin nem száguldoznak járművek, a zöldterületet kerékpárutak szabdalják, így a gyerekeknek nem kell autók között csalinkázniuk. Az itt élők ritkán zárják kulcsra a házuk bejárati ajtaját, mivel nem tartanak rossz szándékú idegenektől. Ám idővel furcsa, kellemetlen érzés kezd eluralkodni a szülőkön. Bianca egyre gyakrabban szorong, neurózisai ijesztőek. Amikor a nőt a házuk előtt tragikus baleset éri, senki nem gondol szándékosságra. Miközben a feleség az életéért küzd a kórházban, a férj, Mikael végiggondolja az elmúlt időszakot, visszaemlékszik a feszültséggel, titkokkal teli itt töltött időszakra, míg végül eljutunk az igazsághoz: valóban csupán baleset volt Bianca elgázolása?

A regény alapszituációja – a nyugisnak tűnő kisvárosról kiderül, hogy valójában bűnös titkokat rejt-, már szinte klisének számít. Ez alapvetően még nem probléma,  ha az író képes csavarni egyet rajta, és új megvilágításba helyezni a jól ismert közhelyt, remek történet kerekedhet ki belőle. Bár Mattias Edvardsson igyekezet megvalósítani ezt a bravúrt, azonban a klisé megújítása mégsem igazán sikerült. 

A történet két idősíkon fut. Egyrészt haladunk lineárisan előre a történetben, átéljük Bianca balesetének tragédiáját, és az abból következő eseményeket, másrészt ezzel párhuzamosan feltárulnak a múlt eseményei is. Fokozatosan feltárulnak a konfliktusok, az idill mögötti neheztelések és az elfelejteni vágyott, szégyenletes titkok. 

A regény  egyik nézőpontkaraktere Mikael, mellett a szomszéd anya és fia, Jacqueline és Fabian nézőpontjából is megismerjük az eseményeket. Ők a regény eseményeinek szempontjából kiemelt jelentőséggel bírnak, és a történet legösszetettebb, legizgalmasabb karakterei. 

A történet lassú tempójú, az események nehézkesen bontakoznak ki, az információkat kis adagokban, vontatottan kapjuk meg. A pszichothrillerek feszültsége sem igazán jellemző a regényre, nem érezzük azt a vészterhes, izgalmas atmoszférát, amit a zsánertől várna az olvasó.  A történet kétharmada leginkább lélektani regényre hajaz, különböző személyes problémákkal ismerkedünk meg, a kiderülő titkok főként valamilyen társadalmi vagy szociális problémához kapcsolódnak. Az események a történet utolsó harmadában pörögnek csak fel, és csupán a végkifejlet miatt lehet igazán pszichothrillernek nevezni a regényt. 

A vontatott cselekmény és a thrilleres atmoszféra hiánya ellenére a regénynek több erénye is van. Az egyik, hogy a szerző, Mattias Edvardsson időszerű és fontos problémákat vet fel. Az egyik alapprobléma a biztonság kérdése, mely a mostani, 21. századi ember számára alapjaiban látszik meginogni. Bianca, Mikael felesége szinte paranoiás módon aggódik a család, a gyerekek biztonságáért, mindent elkövet, hogy a lehető legkisebbre csökkentse a lehetséges balesetek esélyét. Mindez abszurdnak és nevetségesnek tűnik a környezete számára, mígnem szinte a paranoid félelmének igazolására meg nem történik a tragédia. A történet tulajdonképpen a kor félelmeit látszik ezzel igazolni.

A másik fontos téma, amit a regény feldolgoz: a sajátos nevelési igényű gyerekek helyzete, a környezetük reakciói, társadalmi és szociális helyzetük. Ez szintén egy jellegzetes kortárs probléma, hiszen napjainkban egyre többet hallunk az SNI-s (sajátos nevelési igényű) gyerekekről,  akikből – úgy tűnhet – egyre többen vannak az iskolákban. A gyűjtőfogalom a tanulási, viselkedési és egyéb problémákkal küzdő gyerekek széles rétegét fedi le, akik valójában csak annyiban hasonlítanak, hogy különleges bánásmódot igényelnek. Mivel ezek a gyerekek valamilyen szempontból kilógnak az átlagosak közül, ezért legtöbbször a beilleszkedésük igen nehézkes, és sokszor a különböző oktatási-nevelési intézmények sincsenek igazán felkészülve a kezelésükre. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy legtöbbször a társaik kirekesztik őket, és gyakran a felnőttek sem igazán tudnak velük mit kezdeni. Ezt a legrosszabb szituációt mutatja be Mattias Edvardsson Fabian esetével. 

A harmadik fontos téma, amit a regény felvet, a gyermeküket egyedül nevelő anyák helyzete. Jacqueline karaktere jól példázza azokat az egyedülálló nőket, akik a gyermekkori traumák, az átélt tapasztalatok miatt folyamatosan rosszul választanak párt maguknak, problémáik elől gyakran függőségekbe menekülnek, és nem kapnak megfelelő szociális és társadalmi segítséget, hogy leküzdjék a nehézségeiket, gyermeküknek megfelelő hátteret és közeget teremtsenek. 

Összességében tehát, ha a Jó szomszédok pszichothrillerként nem is kiemelkedő, a felvetett témák és az érdekes karakterek miatt érdemes kézbe venni a kötet. Elsősorban azoknak ajánlom, akik fogékonyak a társadalmi problémák kérdéseire, és szeretik a lélektani regényeket. Számukra érdekes olvasmány lehet lehet Mattias Edvardsson új kötete.