Fráter Zsuzsanna 
Tegnap végre a mozikba került Az útvesztő 2.: Tűzpróba (The Maze Runner: Scorch Trials), ráadásul 3D-ben. A rajongók legnagyobb örömére a James Dashner trilógia második részéből is remek feldolgozás készült.
Az elmúlt években rendkívül divatossá váltak a világvégés, utópiás/disztópiás filmek és regények tini változatai is, vagy angol szakkifejezéssel a” young adult dystopian novels”. Ezekben általában kamaszkorúak küzdenek a túlélésükért, szállnak szembe a a gonosszal, s mentik meg a világot a pusztulástól. Ide tartozik James Dashner Az útvesztő trilógiája is, melyet Wes Ball kezdett el megfilmesíteni. Az első részt, Az Útvesztőt 2014-ben mutatták be hatalmas sikert aratva, s már akkor egyértelmű volt, hogy a regénysorozat többi része is filmvászonra kerül. És íme, egy évvel később itt is van a második rész, a Tűzpróba.
A történet szerint Thomas (Dylan O’Brian) és társai hiába reménykedtek benne, hogy ha kijutnak a titokzatos pokolból, akkor a régi életük várja őket. A falak túloldalán nem a béke, hanem újabb borzalmak leselkednek rájuk. A világ rémisztően megváltozott. A rend felbomlott, anarchia és pusztulás az úr: a városok kihaltak, zombik vadásznak az utolsó túlélőkre, szinte sivataggá vált a föld, és a mégis életben maradtak rettegnek és bizalmatlanok. Ember embernek ellensége.
Az Útvesztő kis csapata a Veszett elől menekülve átmeneti biztonságra lel, ám amikor rájönnek, hogy ez is csak egy csapda, folytatják a menekülést. A Perzseltföldön azonban minden pillanat új meglepetést hoz, és ki tudja, merre találják a többi lázadót, akiknek a keresésére indultak.
A film rendkívül izgalmas, minden pillanatban történik valami, végig fenntartja a néző figyelmét. Tulajdonképpen nekem ez a rész sokkal jobban tetszik, mint az előző. Akkor még nagyon sablonosnak, klisékből építkező történetnek tűnt, habár ez valójában nem változott, de mostanra már sikerült belehelyezkednem az atmoszférájában, s így jobban tudom értékelni. A megfelelően adagolt izgalmat és a csodás látványt pedig különösképpen díjazom.
Ami azonban most sem tetszett, az a nem megfelelően kidolgozott háttértörténet: miért perzselte föl a nap a Föld egy részét, a többit miért nem, honnan van élelmük, áramuk, benzinjük az életben maradtaknak? És még sorolhatnám az ilyen jellegű kérdéseket. Bár nem olvastam a könyveket, így lehet, a harmadik rész tartogatja ezekre a válaszokat. A másik problémám a zombik. Könyörgöm, nem lehetne valami más járvány? Miért kell folyton velük riogatni? Másképp nem lehet izgalmas filmet gyártani? Úgy látszik nem. Persze, valahol megértem, hiszen én is sokkal jobban félek tőlük, mint a fura, nagy pókoktól, de azért örülnék már, ha valami új ijesztgetős témát találna fel valaki. A gyökereket növesztő zombikat meg pláne nem értettem. Az mi akart lenni?
Ami még nagyon szúrta a szemem, az a film végszava volt: egyetlen kamaszfiú kiáll a harcedzett katonák elé, s kijelenti, hogy szembeszáll a Veszettel, persze mindenféle terv nélkül. Erre az egész, frissen legyőzött brigád lelkesen melléáll, vezetővé választja, és elindul bosszút állni. Na ettől giccsesebbet és nevetségesen irreálisat nem lehet elképzelni… Ezek a mai tinik már csak ilyenek, mindent jobban tudnak és majd megmutatják a felnőtteknek, hogyan kell a dolgokat intézni. Lehet az a baj, hogy nem vagyok tini, és így nem tudom értékelni a kamaszpátoszt.
A görög mitológiai utalásokat viszont ebben és az előző részben is nagyon élveztem. A labirintusban vadászó szörny, a Minotaurusz történetét juttathatja eszünkbe, míg a drogdiszkó az Odüsszeiából ismert lótuszevők szigetének mása szinte. Kíváncsi vagyok, milyen mitológiai párhuzamot lehet felfedezni majd a harmadik részben.
Külön érdekes a Thomas-Teresa- Brenda szerelmi háromszög, melyből még a következő részben egész jó konfliktust lehet majd kihozni, viszont ez a történetszál lehetett volna kicsit itt is hangsúlyosabb. Például érdekelt volna, hogy Teresa mit szól az új lányhoz, vagy egyáltalán neki milyen érzései vannak Thomas-szal kapcsolatban.
A film szinte teljes egészében Thomasra (Dylan O’Brien) épül, így a fiatal színésznek nem kis feladattal kell megküzdenie, de remekül helytáll. Nekem a főgonosz Jansont játszó Aiden Gillen alakítása tetszett a legjobban, bár ő már a Trónok harcában is bizonyította kiváló színészi képességeit. Egyedül a Teresat játszó Kaya Scodelario alakítása tűnt nagyon vérszegénynek most is és az előző részben is. Neki még van mit fejlődnie, de a többiek játéka is egész jó volt.
A látványvilág és a fényképezés előtt viszont le a kalappal. Csodálatos képi élményben van részünk Pados Gyula magyar származású operatőrnek köszönhetően, akire nagyon büszkék lehetünk. A film nagyrészt az ő munkájának köszönhetően tarolhat a mozikban.
Összességében egy egészen izgalmas, nagyon szépen fényképezett film a Tűzpróba, s a hibái ellenére is érdemes megnézni. Valószínűleg senki nem fogja elpazarolt időnek érezni a mozira szánt két órát. Kíváncsi lennék azonban a trilógia rajongóinak véleményére, hogy számukra milyen élményt nyújt a film. Hozzászólásban várjuk véleményeteket!
Pontszám: 70/100
Mafab: NA
IMDb: 7,2
